Egészséges lekvárjaim

Egész nyáron szabadságon vagyok, főleg azért, hogy készüljek az esküvőnkre. Őszintén szólva az egyetlen lehetőség, hogy ebbe ne bolonduljak bele, és ne szűköljön be a látóköröm a fehér masnik és menyasszonyi torták közé, az hogy másba menekülök. Egyik ilyen menekülési útvonalam az egészséges kaják gyártása, receptgyűjtés, sütés-főzés. Tegnap másodízben gyártottam lekvárt, persze cukor és tartósítószermentest. Egy csomót szenvedtem az üvegek és a rájuk való tető gyűjtésében, de összességében nagyon büszke vagyok magamra és a hét üveg lekvárkámra, melyek hiperegészségesek!!!

A főzés közben rájöttem, hogy bár ez az első nyár, hogy lekvárfőzésre adtam a fejem és energiám, de vannak számomra nagyon is jól ismert részek ebben a folyamatban. A gyümölcsmagolás, az üveg kifőzés, a dunsztolás mind ismert tevékenység gyerekkoromból. Amikor először fortyant fel a barack a lábosban és megcsapta az orrom az illatát, a nagymamámat éreztem a hátam mögött. Meghalt már sok éve, de a főzött lekvár illatával szinte megélénkült. Amikor eltűnt az érzés elpityeredtem, rájöttem, hogy hiányzik a biztatása, hogy jól csinálom, másrészt sajnáltam, hogy amikor élt és segítenem kellett,  mennyit duzzogtam és haragudtam rá. Emlékszem mondtam is neki, hogy ezek a dolgok totál feleslegesek, megkaphatóak boltban és nem kapálják el a az ember hétvégéjét. Szegény hogyan tűrte ezeket a bakfis lázadásaim,valószínűleg tudta, hogy nem árt ezzel nekem, de mégis fájó, hogy amikor tényleg hasznát veszem, akkor nem mondhatom el neki, hogy köszönöm.