Todo list

Azért írok időnként angolul, mert vannak olyan kifejezések, melyek angolul jobban hangzanak, melyre nincsen nekünk megfelelően fülbemászó szavunk. A to do list is ilyen, tenni lista lefordítva. Az amerikaiak nagyon jól értenek ahhoz, hogy rövid címszavakkal összefoglaljanak egy-egy témát.
Továbbképzésen tanultam, hogy amikor az amerikaiak tanácsot adnak a gyermekek szüleinek, akkor egy-egy frappáns kulcsfelszólítást fel is írnak, mert azáltal sokkal jobban beépül a a szülők emlékezetébe, hogy mit kell tenniük. Pl. Be yourself! Do it! Move on! stb.

A Todo list, ahogy Amerikában írni szokás, egy újabb és egyben az utolsó időszervező változtatásom.

Régóta tudom, hogy az időérzékem egyenlő a nullával. Háromszor annyi dolgot szeretnék egy nap megtenni, mint amennyi lehetséges. Amikor a fejemben eltervezem ezeket a dolgokat, egyáltalán nem tűnnek soknak. Vettem egy nagyon helyes határidőnaplót, egy olyat, amiben van sok hely, és köteleztem magam arra, hogy minden nap Todo list-et készítsek. Az egyes tevékenységek mellé pedig azt is odaírom, hogy körülbelül mennyi idő szükséges az elvégzéséhez. Régebben is készítettem ilyen listákat, de ritkán, annyi különbséggel, hogy megsaccolt idő mindig az elvégzéshez szükséges minimum idő volt. Soha nem hagytam tartalék időt. Szinte mindig elcsúsztam, és ha nem sikerült mindent kipipálnom a listáról, akkor sírásig mérgelődtem. Most minden nap készítek listát méghozzá a reggeli kávé vagy tea kortyolgatása közben. Mióta nem zűrzavarosak a reggeleim és van elég időm, nyugodtan át tudom gondolni a napom. Ez a feljegyezgetés kb. két percembe telik egyébként. Gyakran megesik, hogy leírva látom csak, hogy annyi mindent időbeli képtelenség megcsinálni, mint amit én szeretnék. Ilyenkor kiválasztom, hogy melyek a legfontosabbak a listán, mely tennivalók halaszthatatlanok és mi fér bele a hét egy másik napjába. Miről kell esetlegesen lemondanom, hogy a legfontosabbakra maradjon mindenképpen elég időm. Az idősaccolás amúgy nem megy könnyen. Mindenek annyi időt szoktam hagyni, ami szerintem már annyi ráadást enged, hogy egy jókora csúszás belefér. Ezzel a módszerrel sikerül úgy beterveznem, hogy általában pont annyi lesz a valós idő, mint a megsaccolt. A listakészítésben nagyon következetesnek kell lennem. Egyik nap nem csináltam, mondván, hogy szinte semmi dolgom sem volt munka után, nincs szükség rá. Elúszott az egész délutánom és szinte sehová sem jutottam a teendőkkel. Akkor este leírtam a listát utólag és láttam, hogy a szerintem semmi különös teendők listája nem beleilleszthető időben a napomba, így persze, hogy megint kicsúsztam az időből. Azt hiszem olyan listát nem tudok készíteni, ami egy kicsit nem lenne túlterhelt, ezért úgy döntöttem, hogy nem leszek szigorú magamhoz, ha egy nap a todo lista 70%-t sikerül elvégeznem, az akkor is több, mint amit eddig sokszor tettem, képzeletben már vállon veregethetem magam.

Az eredmény: Szeretek írogatni a kis noteszomba, útitársammá és menedzseremmé vált. Nem csinálok egy nap kevesebb dolgot, mint eddig. Sőt! Mivel összeszedem, hogy mit kell tennem, meg is tervezem, hogy logikusan mi jöhet mi után, így sokkal gördülékenyebben végzem a dolgom. Annyi a különbség, hogy a nap végére nem leszek elégedetlen és csalódott, hanem büszke arra, hogy ezt így is meg tudom csinálni.