Márciusi mozgásterv! Csináld, ami jól esik!

• Gabvak
• 2015. március 11. szerda

Hetekig kérdezgettem magamtól, hogy mégis mely mozgásforma az, amit élvezek, van benne kihívás, előrelépés, fejlődés. A korábban leírt “Be Gabi” felnőtté válás alapelvem nagyon sokat segített a kérdés megválaszolásában.Például rávilágított arra, hogy sosem gondoltam volna, hogy azon, hogy mit sportoljak érdemes ennyit gondolkodni. Előző életemben aszerint választottam az éppen aktuális sporthóbortot, hogy éppen mely szele ért el. Úgy értem, olyan mozgásformákat részesítettem előnyben, amelyiktől ismerőseim fogytak, jól néztek ki, fiatalos, energikus, vagy ami népszerű és trendi kategória volt. Azok is nagy hatással voltak rám, amelyek ráéreztek a gyengéimre, pl. volt idő, amikor bármi súlyt hajlandó lettem volna emelgetni napjában ötször, ha valaki azt mondta volna, hogy attól kerekebb és izmosabb lesz a fenekem. Más választási szempontjaim, hogy ne kelljen érte sokat menni, lehetőleg ne egyedül legyek, rendelkezzem megfelelő felszereléssel, és ne kerüljön túl sokba. Mindig meggyőződésem volt, hogy a csoportos aerobic órák, ahol dobhártyaszaggató hangos zene szól, sikítozunk és a végén tapsolunk, az az én sportom. Azt is gondoltam, hogy nekem csak az üti meg a sport kategóriát, ami felpörget, ami kicsinál, amit után elesek a saját izzadságtócsámba. Sokszor még az sem volt elég, ha azt mondták, hogy ebből a Popeyemelésből csinál tízet, mert nagyon nehéz. Olyankor pincsikutya dülledő szemekkel, de azért is tizenegyet csináltam. Mindig sokkal jobb és gyorsabb hatást akartam, mint amennyi a lehetséges volt. Heti négy edzés?? Ugyan már, legyen inkább mindjárt hat! A konditerembe járást nagyon sokszor kipróbáltam, de mindig rövid időn belül abbahagytam. Általában elhagyott a kezdeti határtalan lendület és a motiváció. Pedig látszólag jól ment, hiszen én tizenegyet tudtam mindenből. Gyakorlatilag egyre nagyobb teher lett, a magamnak megfelelési kényszer hosszú távon nem boldogított.

Ezúton úgy döntöttem, hogy Adriene onlány barátnőm elvét fogom követni a mozgásfajta választásomban, vagyis az elv a következő:

 DO WHAT FEELS GOOD! CSINÁLD? AMI JÓL ESIK!

Önvizsgálatot tartottam, és megpróbáltam felderíteni, hogy mit űzök csakis azért, mert szeretem, mi okoz tiszta örömet számomra. Egy halom felesleges, rám ragadt kacat közül kellett kihámozni saját magam. Használtam hozzá segítő kérdéseket:

• Melyek azok a sportok, melyeket már serdülőként is szerettem?
• Mi az a tevékenység, amihez mindig visszatérek?
• Mi az a sport, amit a legkitartóbban űztem eddigi életemben?
• Milyen sportrendezvényre vagy versenyre mennék a legszívesebben?
• Mi után érzem úgy, hogy jókat alszom, több az energiám, jobb az állóképességem, több az önbizalmam és jobb a közérzetem?

Arra az eredményre jutottam, hogy a futást gyakorlom a legrégebb óta, minden évben csinálom kisebb -nagyobb kihagyásokkal. Minden többi állításnak is megfelel. Ami után kifejezetten jobban érzem magam, az a jóga. Az általam sokszor próbált edzések közül, ami a leghatékonyabb alakformálásnak bizonyult, az pedig a Zóna. Az önbizalmat, a jó közérzetet, a igazi kikacsolódást olyan cselekvés adja számomra, melyet a szabadban végezhetek, és  minden olyan sport, amelyben az egyenletes légzés fontos szerepet kap, az jó hatással van rám. Aztán arra is rájöttem, amire soha eddig, hogy én szeretek egyedül sportolni, nem bánom a magányos futást, sőt!

Egy másik megfontolás, ami fontos szempont ahhoz, hogy a mozgástervet sikerül vagy sem betartani: Mennyit bírok? A boldogságtervem jelmondata, a kisebb változások a boldogságért, vagyis legyen több, mint eddig, de ne sokkal.

Az is igaz, hogy nem vagyok kezdő. Évek óta rendszeresen mozgok. Hol intenzívebben, hol kevésbé, de sosem telnek el hetek vagy hónapok, hogy semmit ne sportolnék. Mivel már évek óta a mozgás fontos része az életemnek, tapasztalatból tudom, hogy nekem a heti négyszer legalább 45 perces mozgás az, ami elég. Nem leszek nyúzott tőle, de tudatos figyeléssel időt tudok rá szakítani. Kiegyensúlyozott étkezés mellet nekem ennyi mozgás elég ahhoz is, hogy formálódjak vagy fogyjak.

Azt is gondolom, hogy a kevesebb néha több. Lehet, hogy a heti négy edzés, amiből az egyik nyújtás inkább, nem hoz nagyon gyors és brutális eredményeket, de hosszútávon betartható lesz, és így eredményesebb.

A betarthatóság komoly boldogságügyi kérdés is, hiszen ha nem sikerül betartani a szigorú mozgástervet, akkor boldogtalan leszek, de ha igen, akkor az pozitív kimenetet hoz magával.

Szűkítve a kört, úgy döntöttem, hogy a számomra legfontosabb sport a szabadban a FUTÁS, ebből fogok többet csinálni. Ezen kívül nyújtásnak, relaxációnak a JÓGA-t választottam, ezt is kiköltöztetni szándékozom a szabadba, amint lehet:-). Egyéb légzésekkel dolgozó kedvencem az ÚSZÁS, amit arra tartogatok, ha kicsit váltanom kellene, legyen mihez nyúlni. Az alakformáláshoz még szükséges egy kis ZÓNA. Mivel nincsen túl sok időm, minden egyéb kisebb adandó alkalmat megpróbálok kihasználni mozgás címen. Pl. Lépcsőzés, séta.

Ezen szempontok alapján így fest majd az én tervem:

Heti két futás, egy jóga, egy Zóna és apró aktivitások. Összesen négy nap. 

Még egy utolsó ellenőrzés: Mindhez van kedvem? Mind olyan, ami jó érzéssel tölt el? Nem túl sok? Nem túl kevés stb. Pipa, pipa, pipa. Igen!!! Már csak be kell tartani, formába kell önteni, látható helyre kitenni, időpontot a kezdéshez kijelölni,  és brrrr el kell kezdeni!!!:-)

A Facebook-on itt tudsz csatlakozni: https://www.facebook.com/Menyaszorp?fref=ts