Erről szól a boldogságtervem márciusi száma.
Egyik héten két reggel sem működött a lift az épületben ahol lakom. Elég morcos voltam, amikor csipás szemmel babzsákkal (ő a kutya még mindig) a hónom alatt föl-le kellett rohangálnom reggel hétkor. Étlen-szomjan neki indulni a lépcsőrengetegnek, úgy éreztem, erre reggel nem vagyok képes. Mire felértem jó érzéssel töltött el, hogy mégis, aztán kávé nélkül is felébredtem, sőt azt éreztem, hogy a testem szinte pezseg, új erőre kap,mint piroska nagymamája a bortól és a kalácstól:-) Kétszer is vigyorogva értem be a lakásba, és mondtam: – Ez a fránya lift megint nem működik! A második reggelen leesett, hogy én mégis mosolygok, és cseppet sem esett rosszul a gyaloglás, sőt sokkal hamarabb felébredtem, mint egyébként, az izmaim jólesően bizseregtek, a szívem pedig boldogan kalapált, hálás volt azért, hogy felébresztettem:-) Úgy döntöttem, ha nekem ez ilyen jól esik, hát szakítok a berögzült szokással, ha a lift elromlott nem morgolódok, hanem a jó lift ellenére és boldogan gyalogolok. Azóta babzsák is megáll a lépcső alján, ha elfelejteném, és figyelmeztet:- Nincs lift, kapj fel és gyalogolj! Régen azért sem mertem ezt megtenni, mert féltem, ha meglát valaki bolondnak néz. Meg kell mondjam eddig senkivel sem lépcsőztem össze, maximum egy szomszédbácsi látott meg a másodikon, mert mindig nyitva van nála az ajtó. Amikor először látott, kérdezte savanyúan: – Mi van, már megint nem jó a lift? – Jó az, de én sportolok! – mondtam büszkén, mire ő vigyorgott. Lehet, hogy tényleg bolondnak nézett, de nem bánom, a mozgás bolondja szerepet bevállalom! Azóta ha lát, int az ajtó mögül, és mosolyogva mondja: – Éljen a mozgás!:-)
Tegnap este férj jött a munkából kissé lihegve, de fülig érő szájjal. Először nem tudtam mi lelte, majd felismertem a tüneteket: -Te is lépcsőzöl???:-)) – kérdeztem. FIGYELEM! FERTŐZŐ! Még a végén az egész házat ráveszem a lépcsőzésre! Akkor ígérem csinálok közös képet!:-) Lépcsőzúzásra fel!!!