Ez volt az első hét, hogy sikerült a heti négy edzést beiktatni az életembe. Az eddigi nyugdíjas futásom aktivitását megemeltem, újra zónázom, és a jóga persze maradt. Hogy könnyű volt-e elkezdeni? Neeeem! Hogy jó esett-e az első két edzés? Neeeem! Hogy tele vagyok-e energiával azóta? Határozott nem! Senkinek nem könnyű, és a sport áldásos, energiával feltöltős, felemelő élvezetes hatása nem jelentkezik az elején. Sokkal inkább úgy érzi magát az ember közben, mintha merev lenne, mint egy villanyoszlop, esendő, mint egy járni tanuló baba. Cseppet sem szexi az erőlködő fej és az izzadt homlokra tapadt frufru látványa, és olyan groteszk mód fájdalmas mimika ül az arcra, ami még véletlenül sem mosoly. Nagyon nehéz mégis azt hinni, hogy ez jó nekünk. Nekem az ad erőt, hogy nem az első edzéstervem hajtom végre, és tapasztalatból tudom, hogy jönnek majd a kellemes hatások is, idővel, egyenként, szép lassan boldoggá tesznek. Addig is marad az a tudat, hogy teszek valamit a testemért, az egészségemért, saját magamért.
Az elmúlt hetekben megfigyeltem, hogy melyek mégis azok az akadályok, melyek biztos, hogy gátlóak a mozgásterv megvalósításában.
1. Nem azt csinálom, amit szeretek!
Szerencsére a “Be GAbi “-légy önmagad elv sokat segített abban, hogy már ne kövessem el ezt a hibát, de a korábbi években gyakran elbotlottam már ebben az első kőben. Némi önismeret is szükségeltetik, de megéri erre időt szánni, és kicsit később kezdeni a sportos életmódot, mert a cél a hosszútávú sportolás. Ha azért kezdünk el valamit csinálni, mert a barátaink is azt csinálják, mert menő, mert csak az van a közelben stb., akkor nem sokáig fogjuk szeretni, abbahagyjuk, csalódunk önmagunkban, elmegy az önbizalmunk, a negatív érzelmek még inkább gátolnak majd, hogy újra valamilyen mozgást kipróbáljunk. Megesik, hogy inkább úgy döntünk, hogy jó nekem így tespedten, de legalább nincsen csalódás. Én a konditeremmel vagyok így. Több nekifutáson is túl vagyok már, átlagban egy hónapig voltam képes rendszeresen járni, és aztán feladtam.
Meg kell találni, ami jól esik. Persze a kanapén ücsörgés nem opció, kell, hogy legyen benne kihívás, de mégis kedvvel végezzük, ne muszájból. Nekem fontos a természetben végzett mozgás, ezért választottam a FUTÁST, fontos, hogy szép izmaim legyenek, ezért űzöm a ZÓNÁT, és nagyon szeretem a JÓGÁT, mert közel visz önmagamhoz, rendezetté teszi az elmém, megnyugtat, kiegyensúlyozottá tesz.
2. Nincs tervem!
A mozgást be kell tervezni az életünkbe, a mindennapokba. Helye kell legyen a todo list-ben. Amikor elkezdtem a mozgástervet megvalósítani a heti négy mozgásból csak egyet vagy kettőt sikerült betartanom. Pedig igyekeztem minden nap időt találni, de valahogy nem jött össze. Aztán mondogattam is: – Szeretnék mozogni, de nincs időm. Esténként nyávogtam is Férjnek: – Ma kellett volna futnom, de a főzés miatt nem tudtam. Ő nagyon rendes, mert ilyenkor megnyugtat, hogy nem baj, hisz számára a teli tányér kaja fontosabb, így tudtam, hogy elnézi nekem ezt a kis mulasztást. 🙂 Másrészt éreztem, hogy itt valami bűzlik, méghozzá nálam. Napi nyolc órát dolgozom, nem futkos körülöttem még két gyerek, igen is bármire időt kell tudjak szakítani, csak akarnom kell. Reggelente elkezdtem tanulmányozni a todo listem, hogy mégis mikor fér be a mozgás, vagy mit tudnék törölni, amivel helyettesíthető. Nekem ismét segítség lett a lista, mert észrevettem, ha előre felírom, hogy mikor kell mozognom, akkor könnyebben jutok el oda, hogy felvegyem az edzőcipőt, majd elégedetten kihúzzam a listáról, hogy megtettem. Szempont lehet a tervezésben, hogy mikor van energiánk jobban, este vagy reggel, hogy hány óráig lehet a lakásban ugrálni a szomszédok kiakadása nélkül stb. Az is feltűnt, hogy kevesebb üres időm lett a rendszeres sportolás óta. Nem járok csak úgy a boltokba nézelődni, vagy kevesebbet ülök a Net előtt, rövidebbre zárom a telefonbeszélgetéseim, felhagyok a sorozatnézéssel. Helyette futok, zónázom vagy jógázok. Utána pedig sokkal boldogabb vagyok. Az egészséges életmód úgy tartják, életforma. Valószínűleg így van. Le kell mondanom más dolgokról, a sport javára? Másképpen mondanám: – A sport segít abban, hogy a számomra nem elég feltöltő, boldogító tevékenységet kizárjam az életemből.
3. Túl sok lovon ülök.
Nem csak a mindennapokban érdemes a mozgást betervezni, hanem az életünkben is megfelelő időt kell találni hozzá. Biztos, hogy nem akkor kell egy teljesen új mozgásformát elkezdeni, amikor a munkahelyemen túlórás időszak van, vagy amikor jön a gyerek foga, éppen vizsgaidőszak kezdődik stb. Nem kell túlesni sem a ló túloldalára, mert kifogást mindig lehet találni. Inkább meg kell keresni azt az időpontot, amikor a szokásoshoz képest kicsit nyugvóponton van az életünk, amikor jobb a kedvünk, és több az energiánk. Én télen “téli álmot alszok”szoktam mondani, egyáltalán nem esnek jól az ugrálással járó feladatok, és este hat után teázni szeretek, és nem súlyzót lengetni. Ezért biztos, hogy nem kezdenék bele egy intenzívebb vagy újabb mozgásba ezen évszakban. Tudom, hogy úgyis jön a tavasz, amikor kiugranék a gatyámból is, és jöhetnek az izzadtságos edzések. Amúgy a szervezetünk számára is ez a legjobb időszak a méregtelenítésre, erőteljesebb mozgás elkezdésére.
4. Nem alszom eleget
A pihentető alvás bejegyzésben már írtam arról, hogy az alvás mennyire fontos ahhoz, hogy energiám legyen, hogy sikerüljön mindent megvalósítani egy nap, hogy összeszedett legyek. Ha egyszer lesz egy éjszakázós gyerekem, az például biztos, hogy teljesen kibillent majd önmagamból. Nincs még erre az esetre túlélő stratégiám, de két dolog biztos, hogy ha itt az ideje, akkor majd felépítek egyet, és hogy megírom:-)
Legújabb megfigyelésem, hogy a csokifalás is akkor jön rám, ha nyolc óránál kevesebbet sikerült aludnom!
5. Motivációs hiány
Meg kell találni, hogy mi motivál minket, akár jutalmazni magunkat. Nekem a fő motiváció -és már nem titkolhatom, hogy miért kezdtem írni – a BLOG:-). Azon kívül, hogy szeretek írni (örömmel tölt el az önkifejezés ezen formája), motivál az, hogy valóságos legyek, hogy valóban az legyek, amiről írok.
Motiválhatnak motiváló barátok: Akiknek kutyájuk van, imádnak a kutyáik viselkedéséről beszélni, akiknek gyerekük, azok a gyerekükről, a sportolók pedig az edzőruhákról, edzőkről, vitaminokról, teljesítményekről. Azokkal töltjük a legtöbb időt, akikkel ugyanaz az érdeklődésünk. Érdemes tudatosan olyan barátokat szerezni, akik motiválnak minket. Persze nem kell megszakítani a gyerekkori baráti kapcsolatokat, ha az a másik nem akar holnaptól irongirl lenni, de lehet pl. lelkesíteni, hogy kezdjen hozzá. Nekem egy barátnőm most szerzi be a futócipőjét. Akkor határozta el magát, amikor látott 10 km futás után lelkesedni!:-)
Példaképek. Én nagyon tudok embereket csodálni. Az egyik legnagyobb motiváció számomra, ha titkon vagy nem titkon lesek pár példaképet, és figyelem, hogy ők hogy csinálják.
Események: Nem hittem volna, de egy-egy mozgásról szóló eseményi is igen motiváló. Mióta részt vettem a Coca-cola Testébresztőn, állandóan edzenék, feltöltő hatása még most is tart.
Tárgyak, “feeling”: Nem rég még azt gondoltam, hogy az edzőruha mit sem számít, hogy hogyan néz ki, alig lát valaki, ha edzek. Mióta van két-három nagyon szép edzőnadrágom, azóta sokkal szívesebben állok neki a mozgásnak, sőt amikor bennük edzek, valahogy erősebbnek érzem magam benne és szexinek. 🙂 Jó látvány a sportkulacs, a sporttáskám, a sportcipőm, a fittújság stb. A dolgok, a tárgyak melyek körül vesznek mind azt sugallják:
–Indulás edzeni!!! Vagy azt, hogy: – Sportos vagy!
UI: Ma már második hete rendszeresen edzek, és tegnap este sokkal könnyebben ment a torna, mint a múlt héten, kezd elmúlni a kínzó izomláz, és a kedvem sokkal jobb. Itt kopogtatnak a mozgás áldásos hatásai!! Bódottá!!!:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: