♥ Férjet műtötték, és kórházban volt napokig. Szerencsére a műtét jól sikerült és a gyógyulás útjára lépett. A kórházban töltött üres időket próbáltuk hasznosan kihasználni: ismerkedtünk másokkal, epret ettünk tejszínhabbal és nagyokat kártyáztunk. Az ottlét ennek ellenére is nehéz volt. Könnyű lett volna az önsajnálat boldogtalanságába zuhanni, de nem hagytam. Kísérletek bizonyítják, hogy az ember akkor a legboldogabb, ha valami rossz véget ér az életében. Úgy döntöttem, hogy a műtét sikerességének öröme és a gyógyulás utáni boldogság fog éltetni ez időszak átvészelésében. Arra gondolok, hogy milyen boldogok leszünk, amikor újra elmehetünk együtt pl. kirándulni! Másrészt a nehézségek új oldalunkat engedik felfedezni. Egyik nap a kórházban elmondtam Férjnek, hogy csodálatos dolog ebben a kórházi ridegségben tartozni valakihez. Egyetértett. :-)♥
♥ A műtét miatt nem utaztunk el egyikünk családjához sem. A kapcsolatunk során először ünnepeltünk együtt a magunk módjára. Mindketten sokat emlegettük az otthonról hozott szokásmintákat, és megbeszéltük, hogy ki milyen hagyományt szeretne követni a közös húsvétunk során, így alakult ki a sajátunk. Végül öcsém meglátogatott minket, és húsvét előtt jó barátaink is, így mégis családiasra sikeredett ez az ünnep♥
♥ Ha már én alakítom az ünnepet, akkor bizony terítéken a mozgás és az egészség is! Öccsel húsvét reggelén futottunk egyet a Duna- parton, megmutattam neki a kedvenc dombom a kilátással, és csak eztán estünk neki a zöldséges sonkatálnak (amire szintén büszke vagyok:-)♥
♥ Szorgalmasan készülök a felvételire. A szünet alatt vagy három könyvet olvastam ki, és már kezdem látni az esélyt, hogy legalább egy témához hozzá tudok majd szólni!:-)♥
♥ Húsvét előtti nyuszicsalogató répatortám, ami szépséges lett és finom is.♥
♥ Húsvéti, különleges tojáskáim, melyeket körömlakkal díszítettem.♥
♥ Pihenés a szünetben! Mindig jókor jön. Amikor a kiégés jelei jelennek meg a munkámban és ötletimpotensé kezdenék válni, akkor mindig jön egy szünet. A pihenés pedig feltölt, olyannyira, ma hat órakor kipattant a szemem, és elleptek az ötletek. Elő kellett kapnom egy füzetet és ceruzát, hogy megörökítsem őket. Éveken át tartó külföldi munkáim során az ünnepek és a hétvégék túlórákat jelentettek számomra. Távol a családomtól szolgáltam más családokat, hogy jól töltsék el a szabadidejüket. Azóta tudom, hogy sosem szabad bánkódni azért, mert véget ért a szabadság vagy a szünet, hanem örülni kell, hogy részünk volt benne, és feltöltődve térhetünk vissza a munkákhoz.♥
♥Szép, hasznos munkával teli hetet kívánok!♥