Lelkileg is felkészülve az e havi boldogságtervre. Legyen ő a párkapcsolatoké, a szerelemé, a párválasztásé, a házasságomé. Őszintén szólva, amikor augusztusban kimondtam azt a bizonyos nagy “igent” , akkor azt arra értettem, hogy igen, élünk majd kicsiny lakásunkban egyetértésben, utazgatunk, szórakozunk, és hamarosan a pocakomban tudom majd álomszép gyermekünket, akire mindketten boldogan várunk majd míg meg nem halunk, vagy meg nem születik. Persze a házasságra felkészítő tanfolyamon volt szó arról, hogy ez az összhang nem tart örökké, és évek múlva elmúlik a nagy szerelem. Jönnek a nehézségek, és aztán majd jóban- rosszban ki kell tartani. Azt gondoltam, ugyan, mire odaérünk olyan összeszokott, erős pár leszünk, akik azt az időszakot is átvészelik könnyű szerrel, de legalább is van még időnk a vészidőkre felkészülni, és addig egy kicsit élvezni a gondtalan tervezgetést. Mindig is kivételesen szerencsésnek éreztem magunkat, hiszen van lakásunk, autónk, állásunk, jó a kapcsolatunk. Talán túl szép is volt, hogy igaz legyen, mert fél év után, mint derül égből a villámcsapás, kiderült, hogy nem lehet gyerekünk. A boldog várakozás átalakult szorongássá, az utazgatós álom orvosi rendelőkké, a tökéletes gyerekünk pedig várat magára még úgy tűnik sokáig. Nem szándékozom mégsem keseregni, vagy hálátlannak lenni. Hiszek abban, hogy mindennek oka van, és bár még nem tudjuk, de az élet majd igazol, hogy ennek így kellett történnie. Azt is megtudtuk, hogy némi esélyünk van arra, hogy egy nap a karunkban tarthatjuk a gyermekünket, de ahhoz hosszú, műtétekkel, hormonokkal és kezelésekkel teli út vezet, és végtermék cseppet sem garantált. Egy időre az eltávolodás könnyebb útnak bizonyult ebben a nehéz helyzetben, de aztán erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy a csudába is, ha most jött el a nehéz időszak, ám legyen, megküzdünk vele, átvészeljük, dolgozunk rajta. Mi majd akkor lógatjuk a lábunkat, amikor mások az első házassági válságukban fuldokolnak :-).. No, ha nem is ilyen kontrasztos lesz az eredmény, de úgy gondolom, hogy ezt a próbatételt felhasználjuk, mint a kapcsolatunk erősítésére adott lehetőséget, hiszen, ha ezen túl leszünk, akkor sok más baj nem jelenthet majd akadályt.
Nagyon sok figyelmet és energiát fordítok az utóbbi időben a házasságomra, és Férjet is ösztönzöm erre a tudatosságra. Egy párkapcsolat nem mindig álomszerű, közhely, de küzdeni kell érte. Itt a boldogságtervemben olyan praktikákat és ötleteket osztok meg, melyeket kipróbálok, bevetek, hátha az én hibáimból, vagy utamból másnak is jut némi nyereség.
Szeretettel: Gabi
Menyaszörp A Facebookon itt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: