Negyedik napja élvezem a szabadság boldog napjait, de meg kell szólaljon belőlem a pedagógus egy kicsit, és írnia egy Tanévzáró, nyárköszöntő bejegyzést. Másrészt annyi tervem van erre a nyárra, mint feljövő nap sugara, ezért – és mert nem is én lennék, ha nem így tennék – listát írtam róla. Summer to do nevet kapta 🙂
A tanév egészen újdonsült pedagógus koromtól mostanáig (de ebben a tanévben nem) azon kívül, hogy szabadságot adott, el is szomorított. Valami ürességérzetet keltett bennem. Idestova tíz éve töröm a fejem, hogy ez az érzés mitől van. A napokban leltem meg magamban a választ. Egyrészt azért volt az űr, mert üres volt az életem a munkám nélkül. Nem volt nemes célom, tartalmas időtöltésem. A vásárlás, az olvasás, a főzés, barátokkal strandolás, hetes nyaralás persze mind jó dolgok, de valójában nem elég, nem visznek igazán előre. Nem érzem, hogy fejlődök tőlük, nem ígérnek nekem minden napos elégtételt, nem adnak elég ingert a fejemben. Nem tudok leülni magammal a Duna partjára, és nincs miről ábrándozzam, álmodozzam, nincs mi bennük semmi teremtés.
Bár egyik legjobb tanévemet zártam, idén először nem éreztem ezt a furcsa ürességet. A BOLDOGSÁGTERVEMNEK és a blogomnak köszönhetően új célokat tűztem ki, megtaláltam önmagam az élet számos új területén, és alig várom hogy ezekben ott legyek, és gyakorolhassam őket. Jó dolog kikapcsolódni persze egy homokos tengerparton, de hogy kizárólag ettől lenne jó a nyár, az illúzió, téves elképzelés. A nyár és minden évszak, minden nap, minden munka, attól jó, hogy itt belül, bennem hogy vagyok. Még soha ilyen szépnek nem láttam az utcavégi fákat, ilyen dallamosnak nem hallottam a lenti madáréneket, és soha így nem örültem a gyümölcsnek, a mosolynak, a levegőnek, az esőnek, a sétáló kutyáknak, a kedves embereknek. Röviden szólva a boldogságterv és a tudatos boldogságkeresés működik. Kívülről talán nem látszik, de nem is a “keep smiling” boldogság volt a célom. Lehet minden és minden nap tengerpart, ha bennünk napfény van. Ha adódik nyaralásra, utazásra lehetőség a nyáron, nagyon fogok örülni, de ha nem, akkor megkeresem magamban, és úgy is boldog leszek. A boldogság tényleg nem körülöttünk, hanem bennünk van.
A másik dolog, ami egy kicsit mégis hiányérzetet okoz, az a gyerekek hiánya. A gyerekek jelenléte, a gyermeki kíváncsiság és őszinteség energiája az életem része. Néha, amikor más meddő párokkal beszélek, vagy olvasom őket, és panaszkodnak, hogy milyen szomorúság a gyermektelenség, akkor én nem érzem, hogy közéjük tartoznék. Nincs is jogom gyermektelennek nevezni magam, hiszen ebben a tanévben is volt kilenc gyerekem, sőt hozzájuk kilenc családod is kaptam ajándékba! Egy nyolcéves tanítványom pszichológiai vizsgálaton vett részt, ahol azt a feladatot kapta, hogy bizonyos figurákról egy terepasztalon nevezze meg a családtagjait. A vizsgálat után a pszichológus kétkedve tette fel a kérdést a szülőknek: – Ki az a Gabi? A gyermek engem is feltüntetett, mint családtagot, és tudjátok, hogy ki voltam? Az ÓRIÁS! 🙂 Ezeknek a csöpp gyerekeknek én vagyok az óriása! Kap az ember tanév végén némi ajándékot is a családoktól, de azok értéke elenyésző. Igazi öröm az, amikor a kirándulás után megveregeti a vállam egy kisfiú, és azt mondja: – Na ezt jól megszervezted! Vagy amikor a még nem beszélő háromévesem tanévvégi ajándékként úgy hagyja el a termet, hogy azt mondja: – Ia Abi! (Szia Gabi!). Vagy amikor a legeslegelső tanítványaim egyike, aki ma felnőtt, még most is, sok év után rám ír, és beszámol arról, hogy hogyan alakul az élete, és én azt mondhatom neki, hogy büszke vagyok rád. A belőlük áradó energia, és sok-sok vidámság valóban hiányozni fognak a nyáron, de pont ettől lesz olyan szép a viszontlátás szeptemberben.
Menyaszörp a Facebookon is itt.
