Jóga

Annyiszor emlegetem a jógát, hogy itt az ideje, hogy megszülessen egy jóga bejegyzés. A havi boldogságtervemhez szorosan kapcsolódik, mert úgy gondolom, hogy a mozgás életem egyik szenvedélye. Jógázni már sokszor megpróbáltam. Régebben időnként nyújtásnak használtam kiegészítve más sportokkal. Ma már tudom, hogy azoknak a gyakorlatoknak nem sok köze volt a jógához. 

Régóta vonzódtam ehhez a sporthoz. Egyensúly, önértékelés stb. szavak,melyeket hallottam róla, hatottak rám, és tetszett a bizonyos jógamosoly, azoknak az arcán, akik rendszeresen űzik. Éreztem, hogy a jóga annál sokkal több kell legyen, mint amit én eddig tudtam róla.

Jógaórák, oktatók, stúdiók ide vagy oda, még mindig nehéz olyan helyet vagy oktatót találni, akivel a jógát meg lehet szeretni. A legtöbb jógaóra ugyanis nem kezdő, annak ellenére, hogy kezdőnek hirdetik. Rendszeresen sportoltam, amikor elkezdtem a jógát gyakorolni, mégis nagyon megerőltetőnek tűnt a sok póz és mozgássor, mivel eddig egészen másképp használtam a testemet, az izmaimat. A jógapózok helyes tartása, és a megfelelő levegővétel hiányában a jógagyakorlatok csak unalmas és “szenvedős” hajlongásoknak tűnnek. Amikor ez ember egyszer mégis ráérez, hogy mit jelent az, hogy belelélegezni a mozdulatba, onnantól szüksége lesz erre az érzésre. Arra, amit az ászanák (pózok) helyes légzéssel való kitartása nyújt. Feloldanak bennünk olyan feszültségeket, fájdalmakat, melyeket már ki tudja, hogy mióta cipelünk. Rossz tartásom miatt hónapokig nem voltam képes megnyitni a mellkasom, ami pedig csodálatos érzés, mintha szabadságot kaptam volna vele. A gyakorlatok utáni relaxáció során szintén a mellkasomat nem sikerült ellazítanom. Amikor végül mégis, úgy éreztem, valóban nagy kő esett le a szívemről. Arra gondoltam, hogy vajon mióta hordhattam ilyen nehéz súlyt rajta? Egyáltalán hogy-hogy nem tudtam róla, hogy cipelem? Mennyivel könnyebb, ha nincsen ott! A jógagyakorlatokkal úgy érzem, hogy a mozgással kipréselem a testemből a negatív energiákat, fáradalmakat, és a mély légzéssel beszívom a pozitívakat. Hasonló hatásokat értem el a gerinc nyújtásával, azokkal a gyakorlatokkal, melyek a belső szerveket masszírozzák. Egy-egy óra közben kimondottan azt éreztem, hogy gyógyítom a testem. Bár nem volt beteg még, legalább is nem jelzett, de mégis sok terhelt cipelt, és egy idő után valószínűleg bemondja az unalmast, és megbetegszik.

A jógát minden embernek ismernie kellene, már csak azért is, mert nincsenek korlátai (kor, túlsúly), minden mozdulatnak vannak fokozatai. Különösen szeretem, hogy nem okoz sérülést és nem erőltet semmit. Azt kell tenned közben, ami jól esik, és mégis folyamatos a fejlődés. Szabadnak, erősnek és  boldognak érzem magam tőle. A jógamosoly pedig egyszer csak jön, valóban magától, megjelenik halványan az arcon. Olyankor azt gondolom, hogy a belsőm mosolyog annyira, hogy kicsit kívül is látszik. 🙂

Következő írásom a jógáról: Hogyan kezdjem el? Videókat és könyveket is fogok mutatni, melyek hatással voltak rám.

Követheted a Menyaszörpöt Facebook-on, és Instagramon is.