Thomas Jefferson
Mint tudatos boldogságtervező, természetesen azt vallom, hogy a szerencsénket is magunk csináljuk, szóval a “Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa mondás”-helytállóbb, mint azt hinni, hogy születtek a földre szerencsések és szerencsétlenek. Lemondóan panaszolni, hogy én az utóbbi lettem, majd végigszomorkodom az életem. Lehet közben mondogatni, hogy milyen szerencsétlen vagyok, velem soha semmi jó nem történik, másoknak bezzeg milyen jó! stb. Ezzel a hozzáállással még több és több szerencsétlen helyzetet vonzanék be.
Én nem ezt választom! Ha már eddig jutottam a boldogságtervemben, ennyi dolgot teljesítettem és megtanultam, akkor itt az idő, hogy megdolgozzak a szerencsémért, és valljam magam mély meggyőződéssel és erős hittel szerencsésnek. Sőt el is kezdem, és hangosan kiáltom az univerzum felé: – Én szerencsés vagyok, és még szerencsésebb leszek! Te hogy állsz ezzel a dologgal? Melyik utat választod? Ha kezedbe veszed velem együtt a szerencsédet, akkor olvass tovább legalább olyan amazoni elszántsággal, mint ahogyan én írom ezt a bejegyzést! 🙂
Seneca
A szerencse és a lehetőség között az a különbség, hogy a lehetőségek jönnek kiszámíthatatlanul. Mint az egyik számítógépes fejlesztő játékban: Jönnek a gyümölcsök egymás után, és egy kattintással el kell őket kapni, majd jó üvegbe tenni. Én pont így képzelem a lehetőségek játékát. A szerencse attól függ, hogy melyik és mennyit veszek le, és hogy jó helyre teszem le. Engem ez megnyugtat, hogy mindig jönnek a gyümölcsök, mindig ott a lehetőség, hogy megcsináljam a szerencsém. Emlékszel jó pár évvel ezelőtt, amikor még Cipruson éltem, és egyik alkalommal, amikor hazalátogattam egy ismerősöm azt mondta: – Te olyan szerencsés vagy! Kimentél külföldre és munkát találtál egyből. Akkor egyáltalán nem értettem, hogy ezt miért mondja. Ő is lehetett volna pont ilyen szerencsés. Értem sem küldött senki egy repülőt egy munkaszerződéssel. Nyitott voltam az új felé, vettem repülőjegyet és kimentem, bátor voltam, mert ismeretlenül felhívtam a klinikákat, és ott valóban szerencsém volt, mert az egyikben kerestek munkatársat, és a dokik ráadásul magyarul beszéltek. Ebben szerencsém volt, de csak azután, miután belevágtam a dologba. Az a gyümölcs, hogy külföldre menjen valaki, mindenkinek ott van, kérdés, hogy ráklikkel-e.
Utána olvastam a szerencsének, és meghallgattam pár előadást.
A szerencse lehetőség. Keresd a lehetőséget! Éberen vedd észre. Éppen erről írtam feljebb. Mindenkinek ott a lehetőség. Légy nyitott. Ha remeteként otthon élsz, akkor nem jönnek a lehetőségek és nem lesz miből szerencsét faragni. Tanulmányok kimutatták, hogy a szerencsés emberek sok más emberrel találkoznak, és gyakran kipróbálják magukat új dolgokban.
A szerencse majd jön, csak élvezd a jelent, és ha megérkezik, Te akkor pont ott leszel! A jelen elfogadása, megélése és élvezete a boldog jövő alapozása. Erről bővebben írtam a Most légy jelen c. bejegyzésben. A hála érzete segít a jelenben maradni. Az, hogy hol tartok ebben, és hogyan gyakorlom, pedig a Hogyan legyek hálás c. írásomban található.
A szerencsés emberek nem omlanak össze, ha valami nem sikerül. Máris keresik a lehetőséget, hogy hogyan lehet jobbá tenni. Azt nézik, hogy mit tanultak a helyzetből. Nem biztos, hogy ami rosszul sikerült, az feltétlen rossz, csak éppen akkor abba a projektbe nem illett bele, vagy változtatni kell rajta. A szerencsétlen dolgok, a nehézségek megtanítanak valamire, felkészítenek egy nagyobb nehézségre.
A megkérdezett szerencsés emberek nagy százaléka elmondja, hogy bízik a megérzéseiben. Ha sikerül hallgatni a belső hangra, mely meditáció közben vagy a nap folyamán megsúgja, mit tegyél, arra hallgatni kell. Nekem már nagyon sokszor volt erre példa, hogy éreztem, hogy nem lesz jó vagy jó lesz egy bizonyos dolog, mégis ellene tettem. Elég gyakran mondogatom azt, hogy pedig éreztem. Itt az idő, hogy végre komolyabban vegyem a belső hangom, mert az sosem hagy cserben.
Reggel sokkal derűlátóbb vagyok, mint este. A spirituális kutakodásaim óta már tudom, hogy azért van, mert amíg alszunk, az elménk lecsendesedik, a kicsi egó énünk pihen, és közelebb kerülünk a valódi önmagunkhoz, a forrásunkhoz. Ezért reggel az első tíz percben sokkal magasabb rezgésszámon élünk. Ebben a tíz perceben a tetteink, gondolataink nagy hatással vannak a napunk további részére, és a jövőnkre. Használd ki a reggeli tíz percet! Mondogathatod a következők valamelyikét: – Ma lesz a legszerencsésebb napom! Ma szerencsésebb leszek, mint eddig! Jó úton haladok a szerencse felé. Tanulom, hogy hogyan lehetnék szerencsésebb stb.
Kereszty András kitalált egy szerencseskálát. Mondjuk, hogy az a 100%, ha van családod, ahol szeretnek, van egy legjobb barátod, munkád, amit szeretsz, házad, ahol lakhatsz, és annyi pénzed, hogy a megélhetésen kívül maradjon annyi, hogy egy évben legalább egyszer külföldön is nyaralhass. Elfogadhatónak tűnik ez a skála számomra. Nagyjából ennyitől én is elégedettnek és szerencsésnek érezném magam. Te hol tartasz ezen a skálán? Én azt mondtam, hogy a 80 %-nál. Megkérdeztem Szabit, és Ő ugyanannak az életünknek 90%-ot adott. Megint csak kiderült, hogy ő elégedettebb és pozitívabb személy, mint én. Gyakrabban is van szerencséje 🙂 No igen, a szerencséhez nem árt egy kis pozitív hozzáállás sem. Legyen ez a plusz. Reggelente elmormolok egy mantrát. Szép lassan építem fel, az elején csak egy mondat volt. Mától kettővel fog bővülni: Nyitott vagyok a szerencsére! Pozitívan állok a dolgokhoz! Mindenesetre mosolygok, reggel hálát mondok és ehhez tartom magam egész nap. Mert szerencsés vagyok! 🙂
Ha többet hallanál a témáról, akkor szívből ajánlom Kereszty András előadásait, üres idő kitöltéséhez, pl. főzés vagy utazás közben tanulságos szórakozás.
