A spirituális hónap elején nem értettem pontosan, hogy mit jelent az a kifejezés, miszerint a világod olyan, amilyennek látod. Mégis hogyan? Nem inkább olyannak látod, amilyen???Anais Nin költő is azt írta:
Aztán megfigyeléseket végeztem magamon, a környezetemben lévőkön, majd a családtagjaimat is gorcső alá vettem. Feltűnt, hogy tudom ugyanazt az élethelyzetet borúsan és derűsen látni, sőt emberek képesek egyazon szituációt pozitívumként vagy negatívumként kezelni. Így bizonyosodott be számomra, hogy az állítás nagyon is igaz! A világod olyan, amilyennek látod! Két lehetőségünk van, két életünk van, ha úgy tetszik. Az élet választás! Kérdés, hogy melyik mellé tesszük le a voksot, a nehéz és szenvedéssel teli mellé, vagy a pozitív és könnyed mellé. A következőkben valós példákat gyűjtök össze, melyeket az elmúlt hónapokban tapasztaltam.
Amikor kiderült, hogy csakis mesterséges úton lehet gyerekünk, Szabinak volt egy zseniális ötlete. Amerikában elfogadott szokássá vált, hogy az emberek adományt gyűjtenek ha segítség kell nekik, ha nehéz helyzetben vannak, vagy akár csak ha az álmaikat szeretnék megvalósítani, például valahová elutazni. Mi is regisztráltunk egy ilyen oldalra. Az ismerőseink közül is látták sokan, és nagyon meghatódtunk, amikor az első összeg megérkezett. Pláne, amikor megtudtuk, hogy egy olyan pártól jött, akiknek nem lehet saját gyerekük még lombikkal sem. Összesen 60.000Ft adomány gyűlt össze, ami óriási támogatást jelent, és nagyon-nagyon jól esik, amikor arra gondolok, hogy önzetlen segítségként kaptuk. Egy családtagom egyszer pedig azt mondta, amikor erről a dologról beszéltünk, hogy reméli, hogy ebből az esetből levontam azt a következtetést, hogy sok ember mennyire szívtelen és kapzsi, mert látták a hirdetésünk, és nem adtak semmit, pedig megtehették volna. Értetlenül álltam a dolog elé. Ugyanaz a helyzet engem hálássá és boldoggá tett, míg valaki mást dühössé.
A másik elképesztő bizonyíték a saját apukámtól származik. Telefonon beszélgettünk, amikor a szerencse kérdése jött szóba. Azt mondta, hogy mi olyan szerencsétlen család vagyunk, hogy ha tízből egy a szerencsétlen gödör, mi biztos pont abba esünk bele. Nahát, ledöbbentem. Bár sosem beszéltünk erről, de én tisztán emlékszem, hogy sokszor gondoltam már, hogy milyen szerencsés családba születtem, milyen jó géneket örököltem. Nem vagyunk betegek, kreol a bőrünk, későn őszülünk stb. Tipikus lányos család vagyunk, és emlékszem, hogy az esküvőm napján büszkén néztem végig a családomon, mert annyi sok szép és okos lányt láttam. Aztán az öcsém, aki mellett nem győztem feszíteni a fehér ruhába. 🙂 Azt gondoltam: – Milyen szerencsés vagyok! Biztosan majd nekem is lesz egy szép és okos lányom. Eszembe sem jutott, hogy valaki nem így gondol a mi családunkra. Azt mondtam ekkor az apukámnak: – Apa, ez nem igaz! A mi családunk nem szerencsétlen, én pedig pláne nem. Szerintem, ha tízből csak egy jó választás van, én leszek olyan mázlista, hogy azt kapom.
Szomorúan vettem észre, hogy a családtagjaim közül sokan nem a napos oldalon állnak. A nagynéném a külföldön élésemben sosem látott semmi pozitívumot, hanem mélységesen sajnált érte. Senki sem mondta, hogy milyen jó, hogy nyelvet tanulsz, egészséges ételeket ehetsz és búvárkodhatsz a tengerben. Ledöbbenve nyugtáztam, hogy a családom számos tagja szenved a saját negatívizmusától, ahelyett, hogy hálásak vagy boldogok lennének (nem sokára jön a családhónap, lesz majd dolgom bőven :-)). Az embereket megfigyelve még nagyon sok hasonlót tapasztaltam, aztán pedig magamon is. Amikor fáradt vagyok, képes vagyok szomorkodni azon, hogy kicsi a lakásunk, nem lehet gyerekünk, sokat dolgozunk és nem vagyunk tehetősebbek. Kiegyensúlyozott állapotomban pedig azt mondom magamnak, hogy milyen szerencse, hogy van saját lakásunk, lehetőségünk arra, hogy legyen gyerekünk. Néha még az is eszembe jut, hogy a gyerekünk csodagyerek lesz, hiszen egy csodaművelet útján születik. Milyen mázlista vagyok, hogy szeretem a munkám, hogy én osztom be az időmet, hogy nem kell aggódnunk hónap végén, hogy miből veszünk ennivalót.
Pedig ugyanarról az életről beszélek!
Semmi nem változott, csak az én szemléletem. A Nő kétszer című film jutott eszembe egyik nap, amikor erről elmélkedtem. A története, hogy Gwyneth Paltrow-nak két lehetséges életét mutatja be, attól függően, hogy éppen mi a következő lépése. Talán tényleg két életünk van? Van egy napos és egy árnyékos? A gondolatunk pedig irányít, hogy melyiket éljük? Nem számít, hogy sok pénzünk van, vagy kevés, hogy van-e kit szeretnünk vagy nincs, hogy tehetségesek vagyunk vagy sem. Egy a lényeg, hogy mi mit gondolunk minderről. Úgy döntöttem, hogy szakítok az olyan gondolatokkal, hogy majd akkor leszek boldog ha több pénzem, vagy gyerekem lesz. Már tudom, hogy most is pont olyan boldog lehetek, és nem leszek akkor boldogabb. Ez a felismerés pedig megnyugtat. Nem kell várnom arra, hogy boldogabb legyek, mert a boldogság itt van, mindig, velem, körülöttem, de leginkább bennem. Csak hagyni kell élni. Tőlem függ, senki és semmi mástól.
Te melyik oldalon jársz? Nem megnyugtató, hogy csak rajtunk áll, és átgyalogolhatunk a másikra?
Köszönöm, olvasol, velem elmélkedsz. Csatlakozz a Menyaszörp Facebook oldalához és Instagramjához is!
