A szó szanszkrit eredetű. Tartalmazza a man- szógyököt, amelynek jelentése “gondolkodni”. A manjaté szó eredetileg gondol jelentésű volt, ebből alakult ki amántrasz (szent szöveg) jelentés.
Eredeti értelemben a mantra ismételgetése valamilyen spirituális változást mozdít elő (az elme felszabadítására). A mantrákat himnikus költeményekként is lehet értelmezni, aminek következtében “egy bizonyos istenségen való meditációt idéz elő”.[2]A legismertebb mantraként használt szótag az om vagy aum, míg a legismertebb mantrák a Haré Krisna mantra, amely a hívők szerint megtisztítja a szívüket a negatív érzelmektől.
Mantrákat használva egy energiamezőt hozol létre magad körül, belül pedig egyfajta nyitottság jelenik meg. A mantrák így működnek. Olyan az egész, mint egy energiahíd a külső és a belső tudatosság között.
Persze nem kötelező ismert és indiai mantrákat mondogatni, hanem hatásos lehet a saját magad által kreált mantra. Ehhez az szükséges csupán, hogy olyan szöveget találj ki magadnak, mely a belsődből jön, melynek minden szavát átérzed és melyre a legnagyobb szükséged van. Amit igazán jól esik ismételgetni. Az én mantrám kezdetben egy mondtam volt, majd a belső hangom segített tovább gyarapítani. Onnan tudtam, hogy megtaláltam a megfelelő mondatot, hogy boldogsággal töltött el, amikor kimondtam, és át tudtam érezni. Nem fogom pl. azt ismételgetni, hogy szeretem a szomszédom, ha ez a dolog egyáltalán nem érdekel, mert a szomszéddal eddig sem volt semmi bajom, sőt semmilyen kapcsolat nem fűz hozzá. Az sem esik jó nekem, hogy azt ismételgessem, hogy szeretem magam, sokkal jobban kedvelem az elfogadom szót ismételgetni. Számomra ez magában rejti a szeretem-et is és azon még túlmutat, illetve a saját magam szeretetével talán nincsen feladatom.
A mantrám, mint mondtam nem úgy alakult ki, hogy egyik délután neki ültem és megírtam, majd bemagoltam. Heteken keresztül figyeltem meg, hogy mit vágyom ismételni. El tudom képzelni, a jövőben változtatni fogok rajta, hogy bővítem, de jelenleg ennyi jött belőlem, ennyi esik jól, még keresem a mantrám befejezését.
Általában reggel szoktam mondogatni, persze, hogy kutyasétáltatás közben:-), mert olyankor vagyok a legkiegyensúlyozottabb. Persze a kutya nem szükséges kellék hozzá, ha nem lenen kutyám, akkor valószínűleg a teraszra mennék reggel, vagy munkába menet mondogatnám. Jóga utáni relaxáció előtt-után közben pedig fenségesen esik a mantrázás.
Megesett, hogy egy rosszabb reggelemen inkább nem mondtam, mert éreztem, hogy nem vagyok olyan állapotban. Túl görcsös voltam, túl aggódó, vagy éppen siettem. Aznap elmondtam inkább délután, amikor megnyugodtam. Ha nem sikerül egészen nyugodtnak lennem, akkor veszek pár mély levegőt az orromon, majd egy hangosabb sóhajtással elengedem a feszültséget. Ezt megismétlem még párszor. A légzés nagyon sok más helyzetben is segítség. Meg vagyok róla győződve, hogy a mantra csak akkor működik a belső valónkból jön, és nem csak úgy mondogatjuk a nagyvilágba.
Hopsz leírva nem is rövid. 🙂 Három hét rendszeres mantraismétlőként nem mondhatom el, hogy az életem jelentősen megváltoztatta. Ahhoz talán túl kevés idő is telt el. A reggeleimet és a napjaimat viszont egészen biztosan. Sokkal nyugodtabb és pozitívabb ember vagyok, mint azelőtt. Miért is ne tennénk jobbá a napjainkat egy mantrával? Hiszen ha a jelenben jól vagy, akkor megalapozod a jövőt.
A spirituális hónapom legszebb tanítása pedig az volt (talán Osho-tól olvastam), hogy éljek úgy, mint a fűszál. Szépen zöldell, nem tiltakozik az eső és a szél ellen, csak szépen elhajlik a teher elől, alatt. Ha kisüt a nap tovább zöldül, sőt az eső után még nagyobbra nő. Nem akar virág lenni vagy fa, elégedett és boldog a fűszál életével. 🙂
Köszönöm, hogy ebben a hónapban is olvastatok sokan! Bízom abban, hogy a spirituális fejlődésem inspirációt adott Nektek is, vagy legalább EGY dolgot hasznosnak tartottatok, mert akkor már megérte. Namaste ♥
Találkozzunk a Facebook-on, Instragramon is ! 🙂
