Heti örömök első őszi kiadása. Azt hiszem tényleg vége a nyárnak. Cseppet se búsuljunk, elő a gyertyákkal, teákkal és meleg papucsokkal!
♦ Végre minden kis diákommal találkoztam a héten. Imádom a nyári szünet utáni viszontlátás napját! Annyi ölelés, mosoly és élménybeszámoló kíséri. ♦
♦ Többször is jártam a Kaáliban a héten. A szerdai ultrahangon nem kaptam túl jó híreket. Nem reagáltam megfelelően a hormonokra, csak négy tüsző kezdett el növekedni a petefészkeimben, és azok is picikék voltak (normál esetben egy tüsző érik meg egy hónapban, de lombik esetében azért kevés a négy is, mert általában nem mind jó minőségű, nem tud osztódni, és van, hogy a tüszők nem tartalmaznak petesejtet). Emelték a hormonadagot és péntekre már hatan sorakoztak, ráadásul mind nagyot nőtt a két nap alatt. Ebből azt lehet leszűrni, hogy bár sokan nem lesznek, de talán jó minőségűek, és akkor elég indul versenybe a nagy napon. Azóta már két szuri tartalma ürül ki bennem minden este, se szerencsére nem érzek semmi mellékhatást, csupán egy kis alhasi szurkálást, aminek örülök, mert minden szurkánál azt gondolom, hogy növekednek a tüszőcskék. A jövő héten biztosan megtörténik a leszívás és a megtermékenyítés! ♦
♦ Őszi időben sétáltunk egy barátnőmmel a kerületi téren. Közben szőlőt majszoltunk, és nagyokat nevettünk, mert újra felrémlett a barbie téma 🙂 ♦
♦ Szabi átment szolgálólegénybe. Nem csak, hogy Ő adja be a szurikat, (ezért szurikáta lett az új indián neve), hanem lesi minden kívánságom, és félt. Magamban jól megmosolygom ezt a nagy átváltozást. Mintha a nagymamám lelke költözött volna belé, folyton azt hallom: – Nem fázol? Nem vagy szomjas? Nem veszel fel kabátot?? 🙂 ♦
♦ Jártunk a Budai Várban. Az Édes napok nevezetű rendezvényre majdnem bementünk, de végül a Lánchídnál találkoztunk barátokkal és a keresztfiúcskánkkal. Csudapest gyönyörű város, meg kell állapítsam sokadszorra is. Azzal szórakoztattam magam, hogy megpróbáltam külföldi szemmel, idegen városként beinni, felfedezni, és biztosan tudom, hogy ha először látnám, nagyon beleszeretnék ebbe a városba. Azt gondolnám, hogy milyen szerencsések azok, akik itt élhetnek. Én pedig itt élhetek! 🙂 ♦
♦ Ritkán nézek filmeket, nem vagyok nagy filmrajongó, de a hétvégén nosztalgikus kedvemben voltam, és letöltöttem pár Meryl Streep filmet. Az Este c. film ma is az egyik kedvencem, Claire Danes pedig az egyik kedvenc színészem, miután láttam Őt Temple Grandin-ként. ♦
♦ A hétvége levezetéseként ma egész nap pihentünk, túrógombócot ettünk (recept hamarosan), délután pedig őszi terméseket gyűjtöttünk a kerület kisebb utcáiban. Az egyik legkedveltebb szórakozásom, hogy mászkálok a szép családi házak között, és a legszebbeknél megállok, benézek az udvaron, majd elképzelem, hogy ha a miénk lenne, hogyan laknánk be. Nem tudom, hogy Szabi átvette-e ezt a szokásom, vagy a lombik miatt teszi, de ma Ő kezdte a közös álomszövést az egyik háznál. Majd nekünk is lesz olyan, bizony. Kertecske, medence, hintaágy, grillsütő…
Magunkban búcsúzzunk el a nyártól, és fogadjuk be az ősz csodáit a szívünkbe, lelkünkbe. Szeressük, amiért van, és azt is, amit nekünk tartogat. Vigyük el ezt az érzést a mindennapjainkba, és élvezzük!
Szép hetet kívánok!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: