Azt hiszem, hogy különleges heti örömök ez a mai, ugyanis eljött az idő, hogy közöljem a lombikunk eredményét. Azon gondolkodtam, hogy biztosan a heti örömökben van-e a helye, de végül úgy döntöttem, hogy igen. Remélem megértitek, hogy miért. Azért zsebkendőt készíts, lehet szükség lesz rá 🙂 Érdekes, hogy mióta összeírom a heti örömeimet, úgy vettem észre, hogy minden hétnek lesz egy címe, egy kerete. Ez a hét számomra a női erőké!
♠ Éppen egy nyílt napról jövök. Az utóbbi időben sokkal komolyabban elkezdett foglalkoztatni a spiritualitás, mint korábban hittem volna, talán érezhető lett az írásaimon is. A boldogságtervem és a megtermékenyítés többek között e téren is sok-sok változást hozott az életembe. Ma egy alternatív termékenységi központban voltam, ahol egész nap gyógyító foglalkozásokról tanultam, részt vettem egy rövidebb családállításon és egy női jógán. A nap első felében Szabi is részt vett hősiesen, sőt kérdéseket tett fel. Nem is tudok pontosan kiforrott véleményt írni róla, mert annyi benyomás, újdonság és emészteni való történt velem, hogy időt kell magamnak is adnom arra, hogy leszűrjem a hallottakból a számomra befogadhatóakat. Mégis heti öröm kategóriás nap volt, mert annyi új dologgal találkoztam, megismertem új embereket, kaptam tanulnivalót, vagyis jó stresszek értek, amiről már többször írtam, hogy miért is jó, például itt. A Csillagkuckó honlapja pedig itt található. ♠
♠ Otthon jártam a hétvégén. Vonattal utaztam ismét, nagyon élveztem, nagyon szeretek InterCity-n ülni. Ahogyan közeledek Sellye felé, a vonatok úgy kisebbednek, az emberek kedvesednek, a dolgok lassúbbodnak. Amikor pedig legelő tehéncsordákat bámulok az ablakon, akkor mosolyogva nyugtázom, hogy igen, haza értem. 🙂
Különleges hétvége volt, mert a családom női tagjai voltak csak otthon, egészen véletlenül alakult így, hogy Szabi nem jött, az apukám dolgozott, az öcsém nem ért rá stb., maradtunk csak lányok, és bizony ez nem lehetett véletlen, mert nekem éppen erre volt szükségem. A lombik utáni időszak, és annak levezetésére a nők lettek a legjobb társaim. A hihetetlen női energia, amivel a családtagok körbe vettek, amilyen érzékenységgel fordultak felém, megerősített, és felvértezett még több energiával. Mindenki nekem adta, amit magából adni tudott, valaki sütött, valaki lelki támaszt nyújtott, a húgom pedig képzeljétek gitározott nekem. Azt hiszem családi félreértéseink, régóta tisztázásra váró nézetletéréseinknek most tudtunk pontot tenni a végére. Igaziból nekem csodálatos nagy családom van, és elmondani sem tudom, hogy ahogyan most összefogtak és körbevettek engem, az micsoda boldogsággal tölt el. Vajon ha nem lett volna a lombik, akkor is megtörténik ez? ♠
♠ A születésnapom ünneplése otthon is elért, ismét volt tortám, immár tűzijátékkal. Kaptam még egy nagyon kedves ajándékot egy kedves barátnőmtől, aki egy nagyon friss barátság az életemben ( barátság hónapban szereztem:-)), de annál boldogabbá tesz. Kinyomtatott nekem egy kis verset, mely naná, hogy a nőiességről szól, és arról, hogy mi nők mi mindenre vagyunk képesek. ♠
♠ Osztálytalálkozón jártam szombaton este Pécsen. Éppen a gimis tizenöt éves találkozónk volt. Imádtam végig hallgatni, hogy kivel mi történt. Arra gondoltam közben, hogy valóban mennyi emberi sors van, nincs két egyforma, és ez mennyire jól van így. ♠
♠ A diákokkal báboztunk sokat a héten. Kivert, kitett Sün Balázs történetét ki ismeri? :-)♠
♠ A lombik sajnos nem sikerült. Csütörtökön volt a vérvétel, ami kimutatta, hogy nem indult el terhesség, a pöttyeink talán meg sem tapadtak. Az igazság az, hogy akkor én már napok óta éreztem, hogy nincsenek velem. Nem omlottunk össze. Tudtuk az esélyeinket, és tudtuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy sikerüljön. Nem vagyok boldogtalan. Már régen tudom, hogy a babával hosszú távon nem lenne boldogabb az életem, mert a boldogság nem ezen múlik. Persze szeretném őket, és örülnék nekik, de nagyon sok más dolog is van az életben, amivel szintén ez a helyzet. Hogy ebből a zuhanásból hogyan állunk fel? Pont, mint egy székről. Egyszerűen felegyenesedünk, és megyünk tovább, a szék pedig marad. A két kis fehér pöttyre a papíron mindig emlékezni fogok. Már elbúcsúztam tőlük, és megköszöntem nekik, hogy adtak egy aprócska falatot az anyaság csodálatos eledeléből. Ők nem azért érkeztek, hogy a mi gyerekeink legyenek, hanem talán csak azért, hogy erre az érzésre emlékezve legyen erőm kitartani a következő nekifutásra. Kicsit rémisztő volt, de a sikertelenség után éreztem egy nagy adag felszabadultságot. Ez azonban nem az anyaságtól való szabadság volt, hanem a lombiktól. Tudjátok milyen nagy öröm bűntudat nélkül meginni egy tejeskávét, vagy egy pohár bort? 🙂 A jógamatracra visszatérni pedig egyenesen újjászületés! 🙂 Emlékeztek, hogy az elején írtam, hogy bármi történik, én tudom, hogy egy erős vár vagyok, aki össze már nem tud omlani. Most megtapasztalhattam élesben. A bástyáim pedig a jóga, a családom, a párom és a boldogságtervem. A boldog embereket is éppen úgy érik csapások, kudarcok, éppen úgy hibáznak, mint bárki más, de ahogyan ezekhez hozzáállnak, abban mások. elcsüggednek, éreznek szomorúságot, de hamar felállnak, és új tervet szőnek. Én ilyen boldog embernek tartom magam. Tíz hónappal ezelőtt nem így lett volna. Megérte megdolgozni érte. Szóval a mi utunk nem ért véget, megyünk tovább tele reménnyel és kíváncsisággal. Vajon mit akar még nekünk ez a dolog tanítani? Januárban pedig indulunk a következő programon. Most egy kis felhőtlen pihenés jön. :-)♠
Nagyon szép hetet kívánok!
Gabi♥
