Végre, végre, végre! Az utolsó előtti témához érkeztem a boldogságtervemben! Nem annak örülök, hogy hamarosan vége az éves tervnek, hanem a havi témámnak, ami nem más, mint maga a BOLDOGSÁG! A téma, amiről a legtöbbet olvastam, amiről a legtöbb megfigyelést végeztem. Erről tudnék több hónapon át írni, és most már elmondhatom, hogy amiről nagyon sok személyes tapasztalatom is van. Nem csak azt tudom leírni, amit a boldogságtervem elején, miszerint a kutatások azt mutatják, hogy a boldogságunkért mi magunk vagyunk felelősek, hogy tudatosan lehetséges változtatni a boldogságszintünkön, hanem teljes őszinteséggel és meggyőződéssel állítom immár, a saját bőrömön megtapasztalva, hogy ez így van. Ha összehasonlítom azt az énem, aki ezt a blogot elkezdte írni és a mait, nagyon kevés hasonlóságot találok. Persze nem a kinézetemben, vagy a az alapvető tulajdonságaimban, hanem abban, ahogyan a dolgokhoz viszonyulok, a viselkedésemben, a tevékenységeimben, melyek ma örömet okoznak.
Az akkori énem nem bírta volna feldolgozni a gyermektelenségünk tényét, és végtelenül sajnálta volna magát a lombikprogram megpróbáltatásai miatt. Hajlamos lett volna azt hinni, hogy a boldogsága ezen múlik. A mostani énem képes hálát érezni mindazért ami történt, minden sikert és kudarcot elfogadni, és hinni, hogy a dolgok nem véletlen történnek úgy, ahogyan. Tudja, hogy a jó és a rossz dolgok mind céllal érkeztek az életébe, és lelkesen megoldja a problémákat, mint érdekes kihívást, mely a fejlődését szolgálja. Igaziból ha így nézem, nincsenek is rossz dolgok, csupán megoldandó feladatok. A mostani énem boldog, és nem ezen nem változtatnak a körülmények igazán.
A havi kihívásban nem az a feladatom, hogy kipróbáljak boldogságstratégiákat vagy keressem a választ, hogy valóban lehetek-e tudatosabban boldogabb, hanem az, hogy a sok hasznos információt összeszedjem, kiemeljem a legfontosabbat és egy hónap alatt itt a blogban át tudjam ezt adni.
Egy olyan csoport tagja vagyok, ahol a meddő párokkal osztjuk meg a tapasztalatainkat, és ketten is odaírták egy bejegyzésem alá, hogy csodálatos az erőm, és az én hozzáállásommal biztosan sikeres lesz minden erőfeszítésem. Ezzel teljesen egyet értek és pontosan ezt gondolom. Talán hihetetlenül hangzik, de majdnem mindegy, hogy sikerül-e a lombik vagy sem, mert nem ez határozza meg a boldogságom. Persze egy kisbaba vagy kettő, az nagyon csodálatos ajándék lenne, és egy ideig sokkal boldogabb lennék, mint most, de a tartós boldogságom nem ettől maradna talpon.
Ebben a hónapban összeszedem azokat a stratégiákat, melyeket sok-sok kutatás alátámasztott, miszerint a tartós boldogsághoz vezetnek. Azt is gondolom, hogy nem minden embernek ugyanaz a boldogságstratégiája, hiszen nem vagyunk egyformák. Valakinek a testmozgás okoz igazi örömöt, másnak, ha megsüthet egy süteményt, megint másnak talán ha a családjával vacsorázhat esténként. Nem feltétlen az az ember boldog, aki körülveszi magát mosolygós arcjelekkel, vagy rózsaszín szívekkel, még csak nem is az, akinek a Facebook-on csupa-csupa boldog képe van fent. Ti is jártatok úgy, hogy a képei alapján azt hittétek valakiről, hogy boldog házasságban él, gazdag vagy menő munkája van? A valóságban pedig kiderült az ellenkezője. Sokféle képpen lehetünk boldogok. Az is boldog, aki egy könyvvel a kezében elvonul, vagy aki komolyan szerel valamit, vagy aki kutyasétáltatás közben szívesen elgondolkodik az élet dolgain. Azt a valós boldogságot keresem a sárga smiley- fej helyett, ami belül tölt el elégedettséggel, ami a jóllétet jelenti számomra.
Ami pedig továbbra is kihívás marad, de ebben a hónapban erről is szó lesz, hogy hogyan lehet az elért boldogságszintet megtartani, megmaradni a a jóllétben.
Fejtegetni fogom a boldogságot a pénz, a munka, a párkapcsolat, a gyermek és az életcél vonatkozásában. Nézzük mi tesz minket valóban boldoggá!
minimalstudent.com
Tarts velem ebben a hónapban is! Bemutatom az én utamat, stratégiáiamat, de elhívom az írásaikon keresztül Prof. Bagdy Emőkét, Sonja Lyubomirsky-t, Arisztotelészt, és sok más boldogságban jártas szakértőt. Igyekszem mindent megtenni, hogy az írásaim közben sok-sok boldogságot okozzak majd.
