Anyaszörp

Heti örömök

PicMonkey Collage

Nem könnyű egy ilyen hét után a heti örömök bejegyzéshez hozzáfogni. Sokáig azt gondoltam, hogy a héten nem is születik meg a bejegyzés, mert nem ér az örömeimmel kérkedni, miközben Párizsban sokan az ártatlanul elhunyt hozzátartozóikat siratják. Aztán mégis győztek az örömök. Bár a kedvünkön nyomot hagynak az ott történtek, de a minket ér örömök ettől nem vesznek el, sőt talán még fontosabbakká válnak.  Ennek a hétnek az energikusság nevet adnám. Én sem értem, hogy hogyan csinálom, de két hete eszméletlen sok energiám van. Én magam sem hiszem el, hogy egy nap mi mindent csinálok és mégsem merülök ki teljesen. Nem tudom megmondani pontosan, hogy mitől vagyok ennyire elememben. Futok, jógázom, főleg egészséges ételeket eszem, de a titok azt hiszem az, hogy azt csinálok, annak élek, amit igazán szeretek. ♣

Az új futótárs barátnőmtől egy nagy csomag szárított csalánlevelet kaptam ajándékba. Ő esküszik a csalán csodás tisztító erejére. Így történhet, hogy Szabival minden este családteát iszogatunk. Fanyarnak mondják az ízét de én kimondottan kedvelem. Szeretem ezeket a csalánízű őszi estéket! 🙂 ♣

Egy kutyát sétáltató ismerősöm mondta ma: – Igazán szép őszünk van. így van, sőt most szép csak igazán! Már alig van levél a fákon, de cserébe lépkedhetünk a ropogós levélszőnyegeken. Más is imádja az érzést, amikor a száradó levelekben trappolhat, és érzi, ahogy azok összeroppannak a talpa alatt? Zong kutyám biztosan. Úgy irigylem, ahogyan hempereg az avarban, és fötri a leveleket boldogan. Minden napra jutott egy kis napsütés is, mely igazi ajándék így november közepén!  Egész ősszel arról ábrándoztam, hogy fújjon egyszer úgy a szél, hogy sok-sok falevél hulljon le egyszerre. A szombat reggeli Duna- partos futásnál ez teljesült is, futótárs barátnőmmel sikítva vesztünk el a levélzuhanyban. 🙂

A tanítványaimmal a héten a sarkvidékeken jártunk, gyártottunk pingvineket wc-papír gurigából. Meg kell osszam az egyik hatéves tanítványom szellemes megjegyzését. A kész pingvineket szemlélve arra kért, hogy a csőrük alá folyassunk még egy kis ragasztót, ugyanis a Sarkvidékeken hideg van, és majd a lefolyó ragasztó jelzi, hogy folyik az orruk, meg vannak fázva. Mit lehetett tenni, a gyermeki fantáziának engedelmeskedve és hozzá magamban nevetve betaknyoltuk a gurigapingvineket:-)  A héten továbbá kipróbáltam még a borotvahabos festést. Nagyon egyszerű, igazi gyerekelbűvölő foglalkozás. A kétévestől kezdve a másodikos iskolásig (és a 34 éves gyógypedagógusig) mindenki örömét lelte benne. Megtalálható az ötlet pl. itt. 

Hetek óta ismerkedtem már a Fittkonyhán a Túrórudi tortával. Nem is tudom, hogy miért, hiszen nagyon gyorsan összedobható túrós finomság. Még van belőle, szemezek is a dologgal, de talán kicsit késő van már ehhez. Vagy nem? 🙂 

Részt vettem a női jóga második alkalmán. Kicsit kevesebben voltunk, a kemény mag maradt, és ez már sokkal bensőségesebb volt, mint az előző alkalom. Páros feladatokat is végeztünk és gyakoroltuk a közös pránanadit. Hamarosan egy új bejegyzés is megjelenik róla. 

Ahogyan elnézem a félig kopasz fákat, tudom, hogy itt az elmúlás ideje, közeleg a tél. Elmúlik az ősz, az év, és vele együtt elengedünk minden olyan dolgot, amire már nincs szükségünk. Elsöpörjük a száraz falevelekkel, hogy a helyükbe új remények és új élet költözhessen!

Szép hetet kívánok!

Gabi

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!