Aztán táncoltunk. Csukott szemmel, szabadon, csípőből, így ébresztettük fel a bennünk lévő energiát, a bennünk lévő Istennőt. Az enyémmel a találkozás kellemes volt, teljes és hatalmas. Ahogyan ott ringatóztam csukott szemmel, éreztem a lágyságom, a könnyedségem, a hatalmasságom, a hovatartozásom, a férjem iránti szerelmem, a gyermekem felé irányuló végtelen szeretetet. Segítségül hívtuk az anyáinkat, a nagyanyáinkat, leánytestvéreink, ősanyáinkat, egymás és minden létező nő erejét. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Az egyetemes női erőhöz való tartozás biztosít arról, hogy soha semmi baj nem érhet, amivel ne tudnék együtt haladni. Legyőzni már nem akarok semmit! Az annak való, aki nem bír vele élni. Én szeretni akarom! Elfogadni! Mint nő erre minden képességem megvan. Minden női énem ott táncolt velem a körben.
Palya Bea szavaival:
Megtapasztalni és elhinni, – hogy bennem is ott az a lágyság, szeretet, odaadás, szépség, kifinomultság, boldogság, gondoskodás, amivel egy gyermeket tudok szülni és felnevelni- egy megérkezés volt ismét. Nőtársaim körében táncolva megértettem, hogy az ajándék, hogy életet hozhatunk és egyben ezzel halált a világba, attól mi nők valóban kivételes hatalommal rendelkezünk. Úgy éreztem, hogy soha többé nem fogok félni a szüléstől. A szülés, a gyermek világra hozatala a beteljesülés. Elfogadom már, hogy ami fájdalmas az egyben jó is lehet, és új energiával tölt el. Ezt a táncot azóta is eljárom minden nap itthon, még ha csak öt percig is (míg Szabi haza nem ér :-)). Egy nagy szoknyát is felveszek hozzá, és hangosan énekelek, pörgök, forgok, kutyát emelek a magasba :-). Próbáljátok ki! Ami kell hozzá: zene (pl. Palya Bea- Szabadon c. száma), egy kis hely, elengedés, csukott szem és a Te magad! Közben szeresd a tested ringását, érezd milyen szép, nőies és kiegyensúlyozott! Szabadulj fel, ébreszd fel, hívogasd elő a benned élő nőt!
Ezután egy nőtársunkat támogattuk, akinek hétfőn beültették két kis embrióját. Fogtuk, érintettük, körbevettük, ringattuk és elhalmoztuk a jelenlétünkkel, az erőnkkel. Érdekes volt azzal a női énemmel is találkoznom, amely nagyon sokat tud adni, segíteni. Aztán összefogódzkodtunk, egy kört alkottunk. Bedobtuk a közösbe a bizalmat, az elfogadást, a problémáinkat, a félelmeinket, és ettől a pillanattól fogva többé nem kell egyedül küzdenünk velük. Azt hiszem, hogy ez a támogatói légkör ott lesz majd velem a következő injekciókban, a rendelőkben, a műtőben. A következő lombikra úgy megyek majd, mint az álmaim nője, magabiztosan és erővel telve, hogy a kórházi hálóingem uszállyá változzon! Az öltözői tükörbe nézve majd elmosolyodom, ha a sorstársaimmal való közös táncra gondolok, az együttes erőnkből pedig erőt gyűjtök.
Mert nőnek lenni jó, anyává válni pedig beteljesülés lesz! Már itt érzem…
Köszönöm ezt a feledhetetlen táncot a Csillagkuckónak és Diának, és nőtársaimnak, akik nélkül a koreográfia nem lett volna ugyanaz! 🙂
