Áramlat a boldogságért

Egy hatásos és egyben az utolsó boldogságfokozó gyakorlatot mutatok be a boldogság témakörben. Csíkszentmihályi Mihály Flow (Áramlat) c. könyvére fogok hivatkozni gyakran ebben a bejegyzésben. Kétszer is elolvastam a könyvet, mert eleinte vágytam is arra, hogy elérjem az általa leírt áramlat érzést, de hatalmas ellentmondást is kiváltott belőlem. Még hogy szeretni és élvezni a kötelező munkát vagy villamosozást a körúton? Kedvemet lelni az egyéni fejlesztési tervek írásában? Áramlatot felfedezni a korán kelésben? Meg kell mondjam, hogy csak azért olvastam újra a könyvet, mert annyian esküsznek rá, annyian azt vallják, hogy nekik sikerült. Mégis csak kell  az áramlat a boldogságért! Aztán hónapokon keresztül érleltem magamban a témát. Most pedig a saját példámmal mutatom be, hogyan lett az áramlat a mindennapi életem része, és íme hét tipp, melyek segítettek ezen az úton.

Mi is az áramlat?

Előfordult már, hogy valamiben nagyon elmerültél? Olvasásban, táncban, filmnézésben, játékban. Úgy, hogy megszűnt a külvilág számodra. Még inni sem mész ki, és az sem tűnik fel, hogy elzsibbadt a lábad? Miközben ide írok, velem mindig ez van, nem lepődnék meg, ha az ezredik bejegyzés után egyszer csak leesnének az alsó végtagjaim. 🙂 Ha Veled is történt már hasonló, akkor elmondhatod, hogy volt már áramlatnak nevezett dologban részed. “Az ember intenzíven belemerül a jelen pillanat történésébe.”

Az emberek áramlatélmény közben erősnek és hatékonynak érzik magukat, képességeik csúcsán vannak, éberek, kézben tartják a dolgokat és egyáltalán nincsenek tudatában saját maguknak. A tevékenységet pusztán önmagáért végzik. “Az ember ilyenkor teljesen belemerül abba, amit tesz. “

gamasutra.com

Az áramlat-élmény kulcsa, hogy sikerüljön megtalálni a középutat a képességeink és a céljaink közt. Mindegy, hogy versenyt futunk, autót vezetünk vagy blogot írunk, ha a tevékenység magasan meghaladja a képességeinket, akkor frusztrálttá válunk, ha pedig a tevékenység nem jelent elegendő kihívást, akkor pedig elunjuk. Szóval az első dolgunk, ha az áramlat-élményt a mindennapjainkba szeretnénk tudni, hogy számunkra elég kihívást biztosító, de nem túl nehéz feladatokkal lássuk el magunkat. Az áramlat lehetősége az unalom és a szorongás közt rejtőzik. Ha ez sikerül, akkor Csíkszentmihályi szerint minden cselekedetünkben megélhetjük az áramlat élményt: szemetes levételekor, buszra várakozáskor, pelenkázás vagy cipőpucolás közben is.

Miért jó nekünk az áramlatélmény?

A válasz magától értetődő. Mert mindannyian szeretnénk a kielégítő és kedélyállapot javító élményekből minél többet átélni.

A másik ok az, hogy ha egyszer megkóstoljuk az áramlat ízét, akkor újra és újra kérünk belőle. Igen ám, de minél többet gyakorolunk valamit, annál jobbak leszünk benne, és ha elérjük a profi szintet, akkor könnyen elcsúszhat az előzőkben felvázolt egyensúly, vagyis a cselekvés nem nyújt elég kihívást, kezd unalmassá válni. Ez a jelenség pedig arra sarkal minket, hogy minél nagyobb célokat tűzzünk ki, minél többet tanuljunk, jussunk magasabbra szintre, próbáljunk ki valami újat. Ettől pedig fejlődünk, kompetensebbé válunk, egyre összetettebb emberek leszünk.

Ugyanakkor a könyv mondanivalója nem az, hogy a célokra koncentráljunk, hanem a céljaink felé vezető útra. “Önmagában semmi problémát nem jelent az, hogy a vágyainkat egyre magasabb cél felé tűzzük ki, míg élvezzük a hozzájuk felé vezető utat.” Viszont ha csak a cél lebeg a szemem előtt: lefutni a félmaratont, lediplomázni, bejuttatni a gyereket egy suliba, teherbe esni, akkor már nem élvezzük az odáig vezető utat, vagyis ami most van, vagyis a jelent. Pedig egy korábbi bejegyzésből már tudjuk, hogy a jelen élvezete hozza el a jövő sikerét számunkra. A bloggal kapcsolatban máris írnék ehhez egy példát. Akkoriban olvastam ezt a könyvet, amikor a blogomnak még nem volt száz Facebook követője. A célom egy ideje már a száz követő volt. Elkezdtem minden nap veszettül írni, akkor is posztolni, amikor semmi érdemlegest nem sikerült alkotnom. Közben pedig őrült mód napi tízszer is megnéztem a blog vezérlőpultján, hogy vajon hányan nézték meg aznap az oldalt. Ha nem tekintették meg sokan, azért borultam ki, ha sokan nézték, akkor meg azon, hogy miért nem kedvelték a Facebook oldalt. Pár ilyen hét után teljesen elkenődtem. Aztán magamba néztem. Amikor elkezdtem írni a blogot, akkor mit is élveztem benne annyira? Az írást, és annak a hatását az életemre. Elvette ezt valaki tőlem? Dehogy vette, hiszen akkor írok, amikor csak szeretnék. Számít nekem akkor valójában, hogy hányan nézik az oldalt? Aztán erre figyelmeztettem magam minden nap, és újra úgy írtam, mint azelőtt. Őszintén, magam miatt, nem a megfelelést kergetve. Született is egy posztom ezután hamarosan, ami annyira jól sikerült, hogy jóval száz fölé ment a Facebook oldal látogatottsága.

seanwes.com

Hogyan növeljük az áramlatélményt?

Irányítsuk a figyelmünket!

Mindegy, hogy mit csinálunk, énekelünk egy énekkarban, kártyázunk vagy beszélgetünk valakivel, akkor vagyunk igazán a részese a tevékenységnek, ha valóban oda tudunk rá figyelni. Azt éljük át, amire odafigyelünk, és amit észreveszünk. Amire figyelünk, az az életünk. Az áramlatélmény előfeltétele, hogy a figyelmünket azon tartsuk, amit éppen csinálunk. Nem az órát nézem közben, nem arra gondolok, hogy milyen jó lesz hétvégén stb., hanem csak az köt le, amivel foglalkozom.

Fedezzünk fel új értékeket!

Tegyük oda magunkat az életünkbe. A úgynevezett jó stresszel csak így tudunk találkozni. Ebben a bejegyzésemben sokat írtam már a jó stressz hatásairól. Merjünk élni, merjünk kimenni, beleélni, bízni  és megtapasztalni. Legyünk nyitottak az új és megszokottól eltérő eseményekre. A gyerekek az igazi példaképeim ebben. Ők mindenre nyitottak, mindent kipróbálnak, folyamatosan tanulnak. Akaratlanul kerülnek ebbe az élménybe, nekünk már tudatosan kell magunkat odairányítani. 

Derítsük ki, hogy mi okoz nekünk áramlatélményt!

A vizsgálatok azt mutatták, hogy munka közben többször élünk át áramlatélményt, mint otthon a tv előtt. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy észre sem vesszük, hogy mikor élünk át áramlatélményt. Az a kérdés is felmerül, hogy csak egy rossz szokás nem élvezni a munkánkat? Valójában a munkánk az egyik legfontosabb örömforrásunk? Áramlatélmény sokkal valószínűbben következik be a sok tudást igénylő tevékenységekben, mint a kevés tudást igénylőkben. Nekem éppen jókor jött ez a felismerés akkoriban, amikor ezt a könyvet olvastam. Tanévvége közeledett, és elfáradtam, nyűgnek éreztem a munkám. Azt tanultam meg ebből, hogy tennem kell azért, hogy ismét megtanuljam élvezni. Megvizsgáltam, hogy mi az, ami nem tetszett benne, és mi az amin változtatni tudnék, mivel tudnám feldobni. Mostanra izgalmassá és élvezetessé tettem újra. Az is biztos, hogy ezért dolgoznom kellett, és a mai napig sokat készülni, tanulni. Viszont nagyon sok dologra van energiánk, ha élvezzük, amit csinálunk.

Keressünk mikroáramlat tevékenységeket!

Várakozás közben fejtsünk rejtvényt, rajzoljunk, olvassunk, vezetés közben hallgassunk zenét. A látszólag unalmas és fárasztó tevékenységeink is izgalmassá tehetők. Mostanság már kimondottan szeretek tömegközlekedéssel hosszabb útra menni, mert az az időszak az, amikor olvashatok. A kocsiban ülve az az egyik legújabb időelütő szórakozásom, hogy amikor a reklámokat hallom a rádióban, akkor egy csöpp késéssel, de közvetlen mondom utánuk ugyanolyan hanglejtéssel a szöveget. Nagyon vicces pont olyan gyorsan és hangsúlyosan beszélni, mint a szövegmondó. Mindig nevetek a végére, és gyakorlom a helyes hangsúlyozást, fejlesztem vele a memóriám. Korábban üres idők néven írtam erről a témáról.

Áramlat beszélgetés közben

Fárasztó másokat hallgatni, miközben hozzánk beszélnek? Itt egy gyakorlat, mely segíthet. Amikor beszélünk valakivel, akkor a figyelmünket irányítsuk arra, amit a másik mond, és arra, hogy mi hogyan reagálunk rá. Hagyjuk a másikat többet beszélni, ritkábban szóljunk közbe. Próbáljuk megfejteni, hogy mire gondol valójában a partnerünk, amikor beszél, tudjunk meg minél többet róla.

Jó szabadidős tevékenységek

A szabadidőnket is értelmes dolgokkal kell megtölteni, melyek közben használhatjuk a képességeinket. Telefonálunk, Neten lógunk, tv-t nézünk. Biztos, hogy ez olyan kellemes hosszútávon, mint ahogyan hangzik? Persze egy hosszú nap után elnyúlni az ágyban és bámulni a képernyőt, lehet ellazító érzés, de erre nagyjából 45 perc elég, utána már csak vegetálunk. Órák hosszat töltve a tv vagy számítógép előtt azt vesszük észre, hogy letelt a szabadidőnk, és semmi pihentető nem történt velünk, ugyanolyan fáradtnak érezzük magunkat.

A munka áramlata

Háromféleképpen tekinthetünk a munkánkra. Szakma, karrier vagy hivatás.

Aki szakmának tekinti, az egy szükséges rossz eszköznek tartja a munkát, mely a megélhetéshez kell.

Aki karriert lát benne, az nem tekinti a munkáját a legpozitívabb dolognak, de van benne ambíció, törekszik egy magasabb szint elérésére.

Aki hivatásnak tartja a munkáját, annak nem is igazán választódik szét a magánélete és a munkája. Ők úgy érzik, hogy társadalmilag hasznos dolgot tesznek. Nem a pénzért dolgoznak, hanem magáért a munkájukért. Bizonyos szakmák feltételezhetően többször járnak hivatástudattal (pl. orvos, tanár, művész), de vizsgálatok kimutatták, hogy a kórházi takarítók közt is akadtak olyanok, akik úgy gondolták, hogy az ő munkájuk hasznos, mert megkönnyíti az ott dolgozók és a betegek életét. Bármely munkát át lehet úgy alakítani, hogy áramlatélmény legyen belőle. 

Remélem, hogy tetszett ez a különösen hosszúra sikeredett bejegyzés, és Téged is elvisz valamelyik áramlat. Tessék megteremteni, majd kényelmesen ráfeküdni, élvezni. Így érdemes élni. 🙂