Heti örömök

Cukormentes étcsoki, egy mikikutya, csakratánc és öcslátogatás. Nagyjából ebből álltak a heti örömök a héten.

♠ Továbbra is sokat dolgozom, de örömök így is akadnak bőven. Sőt, igaziból azt kell mondjam, hogy nem ér kevesebb öröm attól, hogy több időt töltök a munkával. Éppen az ellenkezője. Mióta sokat dolgozom, mintha több energiám lenne, jobb ötletek és kreatívabb megoldások pattannának ki a fejemből. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy a bloggal nincs elég időm foglalkozni. A fejemben íródnak a cikkek, de gyakran nem jutok el odáig, hogy ide is begépeljem. Nagyon jó lenne, ha használhatnék olyan beszédfelismerő programot, ami leírja, amiket mondok, mert így kutyasétáltatás vagy futás közben is tudnék blogot írni 🙂 Szóval sokat dolgozom, de nem kell sajnálni, mert azt csinálom, amit szeretek.♠

♠A betakarítás időszaka ez minden szempontból. Az életemmel kapcsolatban sem volt rég ennyi munkám, mint az elmúlt hetekben. Úgy érzem, hogy a mantráim mostanra beérni látszanak. Minden nap történik velem valami jó dolog, ez bizonyos, és minden héten legalább egy olyan hatás ér, mely egyre közelebb visz a valódi önmagamhoz. Ez egy nagyon érdekes, szeretetteli de olykor nehéz és küzdelmes időszak. Szeretném minden kis lépcsőjét és lépését itt megosztani. Vannak már terveim, hogy hogyan teszem, és milyen változásokat fogok a bloggal kapcsolatban hozni az új évben. Hamarosan meg is osztom ezt, sőt a segítségeteket is kérem majd hozzá 🙂 ♠

♠Kedvenc székely bábosom előadását nézhettem meg ismét a héten! Csernik Pál Szende a lábbábos, aki úgy mesél, hogy az ember egyenesen szerelmes lesz a mesékbe. Szerinte a meséléshez meg kell melengetni a lelkünket, a szereplőket kiguruzsmálni a fazékból és a mesét a lelekünkbe elringatni. 🙂 A mesével csak így érdemes élni. Említettem már, hogy rajongok a mesékért és a mesevilágért? Így van, bizony. Az a tervem, hogy a jövőben sokkal- sokkal több dolgom lesz mesékkel, ilyen vagy olyan módon. A magyar népmesék a kedvenceim. ♠

♠A héten még mélyebbre voltam kénytelen ásni magam a történelemben, hogy a nagyobbacska tanítványaim hasznára válhassak. Meg kell mondjam, hogy szeretem a törit, mióta érdekessé teszem. Az iskolába, meg ahová újonnan járok, ezt találtam a falon: Aki történelmet olvas, mindig a sorok között olvasson. Milyen igaz, ha a sorok közt olvasok, akkor nagyon sok érdekességet és tanulságot fedezek fel. A történelem igaziból szintén mese. ♠

♠A Jóga a várandósságért tanfolyamon új vizekre eveztünk. Elindultunk a saját valónk felé vezető úton. Én voltam egy Theta healing kezelésen, mellyel nem csak elindultam, hanem kapásból fejest ugrottam. Ez az ugrás pedig visszavitt engem a múltba, annak minden mélységébe. Fogalmam sem volt róla, hogy tudat alatt mi mindent sikerült eltárolnom, és ezek a felhalmozott tartalékok hogyan képeznek akadályt a mostani életemben. Ez így túl a földtől elrugaszkodottan hangzik? Lehet, de most ide jutottam, és biztosan érzem, hogy itt kell maradnom, dolgom van magammal, nem is kevés. Mégis állok elébe, mert valahogy érzek egy biztonságot is és erőt hozza, bízom a Mindenhatóban, hogy csakis akkor és annyit rak rám, amennyit elbírok és mellé az időzítést is eltalálja. Szeretnék többet írni erről az útról és magáról a fejlődésemről, de erre már csak az új évben kerül sor. De sor kerül! ♠

♠Megérkezett a Mikulás!!! A gyerekekkel ezek a legszebb időszakok. Lelkesek, várakoznak, igyekeznek jobbak lenni, nem kell fegyelmezőpálca, elég ha annyit mondok, hogy tegnap járt nálam a Mikulás 🙂 Készítettünk is mikulásokat mindenféle formában, énekeltünk, táncoltunk. Remélem, hogy mind elnyerték a jutalmat érte tegnap éjjel 🙂 Amúgy tegnap tényleg járt nálunk is a Mikulás, és idén nagyon figyelmes volt, mert cukormentes bársonyos ízű étcsokikat hozott nekem!!! Ma délelőtt leültem, és egy habos tejeskávéval és a csokiimal tíz percre, amikor is ennek a duónak minden kis élvezetét megéltem. A jógán mindannyian húztunk egy kártyát. Én a szeretetet húztam. Ezzel kell dolgoznom január közepéig. Az oktatóm szólt, mert nekem szembe sem jutott róla, hogy a saját magam felé irányuló szeretetre is fókuszáljak. A csoportban valaki azt mondta, hogy Ő nagyon szereti magát. Haza jöttem és megkérdeztem Szabit, hogy szereti -e saját magát, és igen volt a válasza.  Szerinte én magam viszont nem eléggé. Jó, de miről lehet tudni, hogy szeretjük-e saját magunkat? Folytatás egy külön blogbejegyzésben a témáról…Addig is, gondolj bele: – Te szereted magad?♠

♠ Ma öcséméknél voltunk látogatóba és játszottunk, nevettünk a kutyákon. Hónapok óta nem találkoztunk a tesómmal, így nagyon jó volt együtt tölteni vele és a barátnőjével egy kis időt. Boldog voltam velük. A boldog emberek sok időt töltenek a családtagjaikkal és a barátokkal. Milyen igaz. 🙂 ♠

Kívánok nagyon szép hetet, szép estét a második gyertya mellett!

Gabi♥