Jóga a várandósságért- A légzés

A mai jógás bejegyzésem technikaibb hangvitelű lesz, mint a korábbiak, ugyanis a légzésről szeretnék írni, mely nélkül nem létezhet jóga, és ami nélkül nem létezhetünk mi. Ezernyi jó hatásával és az egyszerűségével a légzés a jó barátom lett, de legalábbis megtanultam végre jól sóhajtani 🙂

Légzéstechnikáról már millió helyzetben és millió vonatkozásban hallottam. Biztos más is így van ezzel. Hogy mégis mi a fenétől nem jutott eszembe korábban komolyabban venni, és belegondolni, ha ez a fránya légzés jó a hangképzéshez, beszédhez, nyugalomhoz, futáshoz stb, akkor miért is nem alkalmazom ezt az egészségesebb és könnyebb élet reményében? Talán éppen azért, mert a légzés annyira egyértelmű. Pedig már a születésünk után is nagyon fontos szerepet kap, hogy fel tudunk- e egyből lélegezni. Annyira kevés a biztos dolog az életünkben, viszont a légzésünk folyamatos és nagyon nagy valószínűséggel bekövetkezik a következő pillanatban is. Ha még a stresszeinkben, a testünk működésében is segíthet, a kedvünket is befolyásolhatja, akkor igazán érdemes őt jobban megismernünk és használnunk. Kezdetben Bagdy Emőke egyik könyvében olvastam arról a technikáról, hogy ha nagyon stresszes vagy, akkor vegyél mély levegőt az orrodon, aztán a szádon lassan fújd ki. Ezt kell megismételni ötször. A gyakorlat után biztosan nyugodtabbá válunk, mert ez a fajta légzés olyat jeleket küld az agynak, melyek hatására azt a parancsot üzeni a szívnek és azon keresztül a testünknek, hogy nyugodjon meg.

Bemutatok pár légzésfajtát, melyeket a Jóga a várandósságért tanfolyamon tanultam meg, kiemelve azokat a technikákat, melyek leginkább bejöttek, jók a testnek, az elmének, stresszoldóak, energetizálnak, és a mindennapom részeivé váltak.

Áááá-úúú sóhaj (saját elnevezés, mezei nevén sóhajtás) 🙂

Emlékszem amikor a Csillagkuckó nyílt napján kipróbáltam a női jogát, az tűnt fel először, hogy Dia, a jógaoktató akkorákat sóhajt és jajgat, hogy a nagyanyám megirigyelhette volna egy napos kádban ruhamosós derékfájás után is. Ismertem pár légzést ezelőtt a jógaórákról (koponyatisztító, ujjadzsi, teljes jógalégzés ), de ez a sóhajtás új volt. Zavarban voltunk. Sóhajtozni eddig úgy tudtam nem üdvös dolog, ha megtesszük, akkor is ránk szólnak, hogy ne sóhajtozz már annyit. Talán ezért, de eleinte nagyon nehezemre esett valódi sóhajjal kiengedni magamból a feszültséget és azt mondani, hogy: -Aaaaaa. Miután leküzdöttem az egós szégyeneim, hihetetlen jól esett ez a sóhaj. A folyamatos “a” hang kiejtésével távozik belőlünk minden feszültség, minden régi, és minden ami nem kell már. A földön, szőnyegen vagy matracon hason fekve, el is képzelhetjük, hogy a feszültségeinket a földbe lélegezzük. A lassan kiengedett ááá a mellkasunkat teszi könnyedebbé, a hosszan ejtett úúú pedig a testünk alsó részéből, a hasunkból enged ki minden nem oda illő dolgot. “Add át, ami nem kell az Anyaföldnek! Ő elbírja!”

Gyökérlégzés

Ez a légzés kicsit haladóbb szint volt a számomra. A gyakorlása közben a figyelmünket a farokcsontra kell irányítani, azt képzelve gyakorlatilag, hogy a farokcsontunkon keresztül lélegzünk. Ez a csont és a hosszabbítása adja meg a kapcsolatunkat a földdel. Én minden kilégzésnél azt vizualizáltam eleinte, a csontom meghosszabbítása egészen a talajba ér, egy mély gödröt ás, és egészen mélyre tör. Nekem az ülő vagy guggoló pozíció jött be,    így könnyebb összpontosítani ennél a légzésnél. Hogy miért is kell a talajjal kapcsolatban lenni? A biztonságérzetünk növelése érdekében. Rendszeres gyakorlásával bármilyen hihetetlen, de megszűnnek a félelmeink, nő a “minden rendben ” érzetünk. Nem mellékes melléhatása, hogy pénzt és munkát is ezzel a légzéssel teremtünk. Meg kell mondjam, hogy ezt a hatást én még nem tapasztaltam, csak az oktatótól tudom, de a korábbit igen. Mióta átlélegzem a gyökereim, azóta érzem, hogy egyáltalán vannak gyökereim, hogy egy egyetemes és egy nálam sokkal nagyobb erő része vagyok, és éppen ezért minden rendben van. Mióta ezt megtapasztalhattam, egészen földhöz ragadt típus lettem. 🙂

Gömblégzés az alhasban:

Ezt a légzést fekvő helyzetben szeretem csinálni, vagy jógahídban. A levegő beszívása a méh belsejéből indul ki, majd úgy terjeszkedik tovább az alhasban. Elér a csípőig, egészen a keresztcsontig a derekamig, mintha egy nagy gömb terjeszkedne a testünk alsó részében. Eleinte azért is szerettem ezt a légzést, mert egy nagyon kellemes ellazulást éltem meg a keresztcsontom körül, melyet más jógapózban sosem éreztem még. Ez a légzés tisztítja a női szerveket, serkenti a peteérést, felkészíti a méhet az esetleges beágyazódásra, segít menstruációs zavarok esetén. Úgy érzem, hogy tornáztatom és felélesztem a végzése közben a belső szerveimet. Nem olvastam ilyen mellékhatásról, de azt is tapasztaltam, hogy ez a légzés nem csak az anyaság iránti érzetem növeli, közelebb visz a szerveim érzékeléséhez, de azt hiszem, hogy ez a rész ad ihletet az íráshoz  és kreatívabbá tesz.

Tűzlégzés:

Meg kell mondjam, hogy talán ez a légzés az , amit eleinte a legnehezebb volt elsajátítanom és elfogadnom, de azóta napi szinten élek vele. “A köldökömön tartom a figyelmem. Minden egyes kilégzés erős és az orron keresztül történik, és kilégzés közben a köldökömet gyorsan hátrahúzom a gerincem irányába, a belégzés pedig laza, csak megtörténik és ellazítja a hasamat. Így lélegzem, amíg van szufla hozzá, és amikor be akarom fejezni, akkor a végén a belégzést tartom meg a köldökömben, addig tartom bent a levegőt, amíg jól esik, és közben a figyelmem marad a köldökön. “

Ez a légzéstechnika elsajátítása egy kis gyakorlás után egyszerű, de a véleményem szerint eleinte oktatóval, vagy gyakorlott tűzlélegzővel kell végezni a gyakorlatot a helyes kivitelezés érdekében. Mégis nagyon megéri a gyakorlása. Én ebből erőt merítek, energiával tölt el, és egyenes emberré tesz, aki nem beszél mellé, és az igazán fontos dolgokra koncentrál. Magamban viccesen szuperwoman légzésnek hívom, és úgy szoktam végezni, hogy amikor kifújom az orromon a levegőt, mint egy bika, akkor a csípőmet is felrántom, és az ökleimet befeszítem. Na jó, nem ezzel a légzéssel kell elcsábítani a férfiakat (mondjuk Szabi már jókat nevet, ha így lát), de a színfalak mögötti gyakorlása garantálja, hogy a kiszemelt megszerzett lesz hamarosan, mert a szuperwoman lecsap rá 🙂

Most pedig felsóhajthattok egy nagy AAAA sóhajjal, mert itt a beszámoló vége. 🙂 Olyan érdekes, hogy a légzés ennyire sokat számít, nem igaz? A legszebb benne, hogy mindannyian birtokoljuk, nem kerül semmibe és szinte bárhol használhatjuk. Elég gyakorlás után pedig szokásunkká válik és természetessé. Én már egészen különleges helyzetekben is légzőgyakorlatokat végzek. Vezetés közben, elalvás előtt az ágyban, postán a csomagra várakozáskor, a buszon állva, kutyasétáltatás közben, futás közben, vagyis bármely üres időben. Ma pl. a nagy réten futottam, ahol senki ember fia nem volt a közelemben, és hangos aaaa-sóhajokat engedtem el messze, és ki vele minden feszültséget, minden bánatot, minden nehézséget. Elküldtem a naplementébe, a ködbe, az égbe, hogy semmisítse meg őket. Helyette belélegeztem a frissességet, az erőt, az egészséget, a hitet és a bizalmat. -ÁÁÁÁÁ, mérhetetlenül jól esett! 🙂

Az idézeteket Holányi -Papp Dia női jóga oktatótól kölcsönöztem, és egyébként is, neki köszönhetem a légzésfajták ismeretét, itteni bemutatását! Köszönöm a segítségét!

Ha szeretnéd figyelemmel követni a Jóga a Várandósságért programról íródott beszámolóimat és a leendő kisbabámért járt utamat, lent kattints a többi fejezetre a régi részekért, vagy olvasd a februárig tartó újabb és újabb írásokat. Ha pedig az egészség és a boldogság témában más érdekességről sem akarsz lemaradni, akkor kövesd az Menyaszörp Facebook oldalát!