Az ünnepek után valahogy mindenkinek elege lesz a télből, és alig várjuk a tavaszt. Főleg ha ilyen latyakos és borús napjaink vannak, mint itt Pesten. Azonban a tavasz még messze van, és addig is élni kell. Igyekszem kihasználni a január adta örömöket és lehetőségeket. Megtalálni a szépet ebben a csendes és bezárult világban, akár úgy, hogy elcsendesedek és bezárkózok egy kicsit. Heti örömök:
♠ Mintha nehéz ólomból gyártottak volna, olyan nehéz volt elvonszolni magam a munkába a szünet utáni első napon. Tudhatnám, hogy csak az elindulás a nehéz, és a gyerekek majd gondoskodnak a jó kedvről. Kicsit el is szégyelltem magam a motiválatlanságomért, ahogyan a kis emberkék száguldoztak felém a viszontlátás örömével, és fonódtak a combom, csípőm és nyakam köré a kezecskék. Aztán hosszas beszámolókat hallgattam a karácsonyi ajándékaikról, és körberajongták az új termoszom. Ők lettek az egyik ok, amiért ennek a hétnek az ölelés alcímet adom. ♠
♠ Készítettünk szülinapi szupercsajos – pillangós meghívókat a héten, melyek nekem is nagyon tetszettek. Az ilyen holmik készítésekor annyira jelen van a kislány énem. Amikor a rózsaszín szalagokat kötöztük a hurkapálcákra azt találtam mondani a tanítványomnak, hogy annyira örülök, hogy kislány vagy. Mindketten meglepődtünk ettől a kijelentésemtől, és mindkettőnknek olyan jól esett. Valami olyasmit sugallt, hogy nem kell mindig túl különleges dolgot tennünk ahhoz, hogy dicséretet adjunk, kapjunk, jó tudni, hogy a másiknak az is boldogság hogy csak úgy vagyunk, maga a létezésünk, mert nincs más hasonló. ♠
♠ Elromlott a kocsink, így ismét busszal utazó tanár lettem. Kicsit jól esett nosztalgiázni, de az igazi öröm nem ez, hanem a hozzá kapcsolódó vicces történet. Biztosan mással is megesik, hogy saját magán jókat nevet. Velem is történt egy ilyen a héten, azóta is minden nap felnevetek egyszer tőle. Péntekenként vidékre járok dolgozni, és a hazafelé már olyan álmos voltam a távolsági buszon, hogy mélyen elszundítottam. Amúgy is híres történeteim vannak a különleges helyeken furcsa elalvásaimról. Ezúttal bővült a repertoár. A belső ülésen aludtam, kezemben eszközökkel megrakott táskával, amikor is beestem a busz közepébe 🙂 Na nem borultam fel teljesen, hanem először csak oldalra hajlottam, aztán dőltem, és a lábamat még gyorsan ki tudtam tenni a nagyon esést megelőzvén. Azért így is szereztem pár heti öröm pillanatot másoknak. 🙂 Kissé megviselt a heti koránkelés. ♠
♠ Egy barátnőmmel önismereti csoportban jártunk (Hétholdház) a hétvégén. Már régóta szerettem volna egy ilyen csoportban részt venni. Volt egy úgynevezett ölelés gyakorlat. A csoportbéli párommal kellett annyiféle, és olyan hosszú ölelést adni egymásnak, amennyit csak kívántunk. Talán még soha nem jutott eszembe az ölelések tartalmát megvizsgálni. Más a viszontlátás ölelése, az együttérzésé, a szeretet kifejezésé. Gondoltátok, hogy öleléssel néha segítséget is kérünk? Hosszú perceken keresztül ölelkeztünk, addig míg éreztük egymás szívdobogását. Ilyen kitartó ölelés után különleges melegséget és sokáig tartó nyugalmat éreztem az egész testemben. Az jutott eszembe, hogy nem csak gyakrabban hanem hosszabban is kell ölelkeznünk, elidőznünk egymás karjában. Tapasztalható a gyógyhatása. ♠
Olyan jól esett a hó, annyira szép volt, és mosolygós embereket láttam egy-két napig az utcán tőle. Mégiscsak vannak szép pillanatok ebben a zord hónapban is! Nem hagyom, hogy teljesen bekebelezzen a januári szomorúság és sötétség, és nem is akarok a tavasznak élni. Inkább elébe megyek mindezeknek és megkeresem, hogy mi jó van ebben a hónapban is. Ha pedig néha megtorpanok, kerítek valakit és elmerülök az ölelésében.
Szép hetet!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: