A jóga, az elfogadás, a meditáció megtanított arra, hogy ha megkérdezem magamtól, hogy mi esik jól nekem, éppen mire van szüksége a testemnek és a lelkemnek, akkor szinte gondolkodás nélkül tudjam a választ. Korábban mindig oktatóra vagy videóra volt szükségem ahhoz, hogy tudjam, hogy mit jógázzak. Mostanság tudom, hogy ma mellkasnyitásra vagy csípőnyitásra, relaxálóbb gyakorlásra vágyom, vagy inkább kihívásra és nagyobb fizikai aktivitásra. Őszintén szólva a régi edzésterveim (melyek arról szóltak, hogy melyik nap mit kell edzek), teljesen feleslegessé váltak számomra. Azt sem tartom számon, hogy heti hányszor mozgok. Ha tehetem, minden nap, még ha csak tizenöt percet is. Máskor pedig másfél órát. Egy kihagyott nap után nagyon hiányzik a mozgás, de nincsen lelkiismeret furdalásom. Nem félek attól, hogy ha ma nem tornázok, akkor elvész a motiváció. A belső motiváció és a számomra legjobb mozgásforma megtalálása óta valahogy minden külső kényszer megszűnt az életmódom illetően. Nincs mozgásterv, méregetés, kalóriaszámlálás, sem erőlködés. Megtaláltam, ami jól esik, és az én testemnek az a legjobb. Attól leszek egészségesebb, formásabb, vékonyabb. Igaziból mindig jógázom. Fejben biztosan. Van, hogy főzés közben, vagy a tanítványaimmal megcsinálunk egy-egy ászanát. A lényeg, hogy a belső motivációt kell megtalálni. Hogy hogyan? Talán úgy, hogy amikor mozogsz valamit, akkor megkérded magadtól, hogy ez nekem tényleg jól esik-e, vagy már félek a holnaptól, a délutántól, amikor tornáznom kell. Az hogy jó formában legyen a testem, nem gondolom, hogy elég motiváció. Azok a célok sokkal inkább megvalósulnak az életemben, melyekhez az odavezető utat is élvezem. Leginkább azért, mert akkor nem adom fel, hanem lételememmé válik. Néha nem is egyszerű a felismerés. Én már vagy két éve tornáztam egy bizonyos edző bizonyos tornáira, amikor rájöttem, hogy nem is élvezem igazán. Csupán egy célt és megfelelési kényszert láttam benne, amúgy idegesített a zene, a tömeg, az egyenruha. Kisétáltam egy edzés kellős közepéről, és átmentem a szomszédos teremben zajló jógaórára. A társaim néztek nagyot. Hát ezzel meg mi lett? – Ne már, hogy jógázol, az semmi a mi edzéseinkhez képest! Nos, mégis sokkal szebb a hasam, a tartásom mióta jógázom. Olyan izmaim fájtak az első jógaórák után, melyeket még soha nem éreztem. Azt hittem, hogy reumás vagyok talán, vagy mi fene, mire rájöttem, hogy izomlázam van 🙂 Nekem ez a mozgás ad edzettséget. Ha pedig zsírt kell égessek, azt is megérzem, akkor pedig elmegyek futni. Nincs terv, hogy heti egyszer vagy háromszor. Amikor hiányzik, és amikor jól esik, és annyit amennyit ma kér a testem. Néha azt kéri, hogy tíz kilométer alatt meg se álljak, és izzadjak, és dülledjen a szemem, legyek tűzvörös mire végzek. Máskor pedig azt, hogy hallgassam a madarak hangját, hogy nézelődjek és esetleg átmenjen sétálásba az edzésem. Mióta így sportolok, jelentősen megnőtt a teljesítményem, és nincsenek nagy visszaesések. Ha nem futok egy hónapig, akkor is biztosan le tudok futni min. öt kilométert. Azt hiszem, hogy szükség van bizalomra is, mely a testünk felé irányul. Bízom abban, hogy tudja mi a jó neki, mert valóban mindannyiunk teste tudja, és bízom abban, hogy ha azt megadom neki, akkor engem szolgál, azaz fogy, formásodik, egészséges lesz. Régen a fent említett mozgásformával nagyon szépen lefogytam, bár izmos nem voltam tőle különösebben. Inkább úgy néztem ki, mint akit megnyúztak. Sokan azt hitték, hogy beteg vagyok. Gyakran úgy is éreztem. Nyögve emlegettem nő létemre esténként Szabi súlyzóit, és néha úgy éreztem magam egy edzés után, mint akin átment az úthenger. Nem akarom leszólni a súlyzós edzést, mert valakinek arra van szüksége biztosan. Inkább csak arról írok, hogy ne erőltessünk magunkra olyat, ami nem a miénk. Inkább kérdezzük meg a testünket, legyünk a barátja, és ne az ellensége. Fogadjuk el a határait, és szeressük érte, legyünk vele jóban, hiszen mi lakunk benne. Akkor ő is megérti, hogy mit szeretnénk, és úgy tesz. Ép testben pedig ép lélek ugyebár…
Nektek milyen mozgás hozza el a testi és lelki elégedettséget? Azt is szívesen olvasnám, hogy melyik mozgásforma mit jelent számodra, miért éppen arra van szükséged, miért azt űzöd.
Ha pedig motiváció vesztett vagy éppen, ajánlom a motivációról szóló korábbi írásom, én is gyakran visszaolvasom.
Kellemes és egészséges mozgást kívánok, amikor és amennyi jól esik! 🙂
