Amikor elmesélem valakinek, hogy tartottam egy hétnapos léböjtöt, rögtön azt kérdik: – Melyiket csináltad? Aztán számomra ismeretlen nevekkel dobálóznak. Kérem szépen nálam ez úgy volt, hogy jó ideje éreztem, hogy szükséges lenne az emésztőrendszeremet kipucolni. Elolvastam egy könyvet, pontosabban ezt a könyvet, és miközben olvastam, befejeztem és becsuktam, azt mondtam:- Ez kell nekem! Éppen erre a böjtre van szükségem. Ma sem tudom, hogy ezt a böjtöt milyen néven szokás emlegetni, de az írója után legyen ez a Dahlke- féle léböjt. Mint minden böjtöt, ezt is érdemes bevezetni pár napos kevesebb evéssel. Megoldható úgy, hogy elhagyja az ember előtte napokban a vacsoráját, vagy már csak nagyon könnyed ételeket fogyaszt. Nekem napok óta vacakolt a gyomrom, hasmenések, puffadások és gyomorfájdalmak gyötörtek, így nem ettem valami sokat. Volt itthon pár alapdolog, amiből tudtam, hogy kihúzom az első napot, így a könyv letétele után valóban belevágtam. Most vagy soha, gondoltam, és neki is álltam gyümölcslevet facsarni.
Az utóbbi időben (nagyjából karácsony óta) én és az evés hadilábon álltunk. Folyamatosan ehetnékem volt. Megőrültem az édességekért, állandó nassolhatnék gyötört. Napjában vagy tízszer nyitottam ki a hűtőt, és találtam benne valamit, amit magamba tömhetnék. Nem voltam képes úgy olvasni, írni, filmet nézni, hogy közben ne egyek valamit. A munkából haza érve pedig addig ettem észrevétlenül, míg gyomorrontást kaptam. Ismerős? Egy kis ezt, egy kis azt. Talán mennyiségre nem ettem nagyon sokat, inkább a folyamatos csipegetés volt jellemző, és mint tudjuk, sok kicsi sokra megy. Nem voltak a súlyommal különösebben gondjaim soha, de tudtam, ha ezt így folytatom tovább, akkor hamarosan pont úgy fognak felcsúszni a kilók, mint ahogyan csipegetek. Egy kicsi itt, egy kicsi ott, míg egyszer csak puff nem tudok tükörbe nézni. A gyomrom is valahogy pont így reagált a csőcselékfeldolgozó üzem életmódomra. Estére mindennapossá váltak a gyomorfájdalmaim, gyakori puffadás és hasmenés gyötört. Lehetett volna a vírusokra meg a stresszre is fogni, de tudtam, hogy én rontottam el. Az emésztőrendszerem pedig szegény csak figyelmeztető vészsikolyokat vagy gázbombákat küldött :-): – Halló! Fejezd be ezt az életmódot, mert nem bírom sokáig! Próbáltam én kibírni pár napig, hogy ne egyek édeset, ne zabáljam tele magam, de mindig csak akkor jutott eszembe a fogadalmam, amikor már összeragadt a szám a mignontól. Ide valami egészen nagy megtisztulás, átprogramozás kell!
DAHLKE szerint a minimális idő egy hét. Az annál rövidebb böjt is pihenés a szervezetnek, de nagy tisztítás nem várható tőle. Bevallom nagyon féltem az egy héttől, de legbelül vágytam is rá. Fizikai megtisztulás mellett a kihívás és a lelkigyakorlat része is felcsigázott.
Belevágtam. Ismétlem, én nem súlycsökkentés céljából, hanem egészségügyi okokból, de mértem magam kíváncsiságból. Kiinduló súlyom 58.5 kg volt. Az író szerint a súlyvesztesség lehet nagy, de ez nem nettó fogyás, hanem azért van, mert a sóelhagyással a víz távozik a szervezetből, magyarul az evéssel együtt visszatér majd pár kiló, amitől nem szabad elkeseredni azoknak sem, akik fogyni akarnak. Nem azt jelenti, hogy nem sikerült! Amúgy pedig jól tudjuk, hogy a tartós fogyásnak nem az átmeneti éhezés a kulcsa, tehát ha hét nap után az ember ugyanúgy eszik, mint azelőtt, minden kiló visszajön, ha nem több! Érdemes a böjtre a hosszútávú fogyás vagy életmódváltás első lépéseként tekinteni, mely egyensúlyba hozza az emésztést, szűkíti a gyomrot, és megtanítja a testünket arra, hogy olyan ételekkel táplálja magát, melyek valóban egészségesek, és annyival, amennyi szükséges.
A böjt ideje alatt lehet dolgozni, de érdemes a lehető legtöbbet pihenni, szabadban lenni, mozogni, relaxálni, meditálni. Én eleinte nagyon óvatosan mozogtam. A jóga kimondottan jót tett, és nem esett nehezemre, szinte kinyílt a testem. A séták szintén felfrissítettek. A futás is jól esett, de jóval lassabban és kevesebbet futottam, mint egyébként. A lényeg, hogy hallgatni kell a testünkre. Megtalálni, ami neki jól esik.
A vezetéstől óva int a könyv szerzője, és mégis időnként rövid távokat nagyon odafigyelve és óvatosan, de vezettem.
Ajánlott folyadék fogyasztás min. 2-3 liter naponta. Fontos! Sót fogyasztani tilos a böjt alatt! Vizet (ásványvíz, PÍ víz) fogyasztása korlátlanul megengedett, sőt minél több ivás javasolt. Nem esett nehezemre inni, mivel üres volt a gyomrom, inkább gyakran nagyon szomjasan ébredtem fel.
Enni semmit sem szabad! Kis könnyebbség, hogy vannak levesek, főzetek, melyek ihatóak. Amikor nagyon éhes voltam, akkor kanalaztam őket, hogy úgy érezzem, eszek 🙂
Egészséges ételeket kívánok, megszűnt az édesség utáni vágyam, képes vagyok újra mértéket tartani, és az étkezéseimnek megadom a módját. A bőröm szebb én pedig nyugodtabb lettem, és lett pár fontos lelki felismerésem is az üresség állapotában. Megerősödtem, önbizalmat nyertem a testemmel kapcsolatban. Nem mellesleg újra rám jött minden ruhám! A böjt alatti súlyvesztességem összesen 3.1 kg volt. Egy héttel a böjt után normál étkezés mellett visszajött 1.5 kg, ennyi lehetett a vízvesztességem, mely a sófogyasztással visszatért.
A nehéz időszakokat és éhezős napokat úgy vészeltem át, hogy írtam. Hét napon át mindent leírtam. Mit ittam, mit vettem, mit mozogtam, és mindeközben milyen gondolataim, félelmeim voltak, mi motivált.
Ezentúl hét napon át követhetitek a böjtölésem örömeit és küzdelmeit! Jeeee! 🙂
Böjtnaplóm olvasása közben sok információt és receptötleteket olvashattok a Rüdiger Dahlke-féle léböjt kúrához. Hátha valaki kedvet kap egy kis éhezéshez! 🙂 Hiszen mindjárt itt a tavasz. A legjobb időszak a böjtöléshez!
