Forrás: 8tracks.com
Szokásos csütörtök reggeli rutin. Megérkezem az oviba, ahol heti kétszer dolgozom. Benézek a csoportokba, ellenőrzöm, hogy hány tanítványom van bent. Az egyik óvónő megmosolyog, amiért a szokásos táskáim mellett egyik kezemben egy termosz, a másikban egy teli kulacs (egyébként a táskámban meg még egy flakon víz) van. Elújságoltam, hogy éppen léböjtölök, és már három napja csak iszok. 🙂 Erre hősnőnek nevez. Megyek tovább a folyosón, és arra gondolok, hogy valóban ez hősnősség. Cipelem a sok kilónyi játékot, ugrálok, táncolok, iszok és nem eszem. Ismét erősnek érzem magam , és élvezem a böjt adta könnyedséget, tisztaságot. Tegnap azt hittem, hogy véletlen volt, de ma már biztosan tudom, hogy az érvékszerveim sokkal érzékenyebbek lettek. Nagyon erősen érzem a szagokat. Olyan lettem, mint a kutyám, sokszor már előbb kiszagolom a következő eseményt. Az biztos, hogy semmilyen műszagot nem bírok elviselni. Sem parfümöt, sem cigit, és nagyon sok ételét sem. Szabinak egy menzán vettem ebédet, hogy ne kelljen a főzéssel kínoznom magam. Currys csirke, ami a kedvencem. Kibontottam, hogy legalább megszagoljam. Fúj, kár volt, égett és rossz hús szag keveredett az orromban tőle. Szabi nem érezte, és jóízűen megette. Rájöttem, hogy az én szaglásom lett kifinomultabb. Hamarosan a hangokkal és a hangoskodással is hasonló tapasztalataim lettek. Csendre vágytam. Hirtelen túl soknak, túl zajosnak, túl szagosnak tűnt minden. A megtisztult, és üres énem pontosan érezte, hogy mi az ami túl sok, ami romlott, ami nem egészséges számára. Vajon ez a sok inger amúgy is túl sok, csak eddig nem érzékeltem? Ennyire elszoktam volna attól, hogy a testem diktálja az iramot? Ez a tisztaság érzés persze új volt, és jól esett, de mellé társult valami más is. Féltem. Mentem volna ashtanga órára, de nem mertem. Intenzíven féltem attól, hogy nem fogom bírni. A testem tudja mit akar, tökéletes jelzéseket ad, és én mégis félek. Nem mentem el az órára. Nem igazán tudtam megfejteni, hogy miért félek. Azt hiszem annyira nem volt kapcsolat a testem és köztem, hogy nem tudtam hinni neki. Nem bíztam benne eléggé. Végül itthon jógáztam. A mozgás nagyon jól esett. Fizikailag nagyon jól bírtam. A testem engedte magát megnyitni, sőt először sikerült ellazulnom az asthangában, és jól esett a légzés. Délután megérkezett egy pozitív eredmény, ami nem terhességi teszt volt. Hanem immunológia. Fogalmam sem volt akkor még, hogy az mit jelent, de éreztem, hogy nem jót. Az első reakcióm: – Ennem kell!! Eddig is sejtettem, hogy a feszültségtől ettem sokszor magam degeszre, de most már biztosan tudtam. Egész nap jól voltam, ittam a leveket, és nem éheztem. Megérkezett egy rossz hír, és csak a csokis sütikre tudtam gondolni. Órákig szenvedtem. Ismét a listához nyúltam. Biztosan lesz valami lé, amihez kedvem lesz, amit megihatok, ami kielégít. Úgy tűnik, hogy még a legkétségbeejtőbb helyzetekben is van mihez nyúlni. Ismét berontottam a piacra. Gyerünk, nézzük mit kíván a testem! Nem kérdés, mert tényleg kívánt. Kivit, narancsot, répát, fehérrépát, lenmagot, édesburgonyát, paradicsomot vettem.
Így lett a mai menü: édeskömény tea, levendula tea, csipkebogyó tea, tegnapi krumplileves, alma-sütőtök lé, narancs-kivilé, víz.
Súlyom este: 56.3 kg. Nem változott az előző naphoz képest.
Este ezt a jógát csináltam végig. A jóga utáni meditáció és a légzőgyakorlatok pedig nagyon jól estek. Újabb tanulság: A léböjt kúrához “kötelező” a meditáció! A reggeli hideg.-meleg zuhany a mai nap sokkal könnyebb volt, mondhatni élvezhető. Holnap, amikor felkelek, már túl leszek a kúra felén! A könyv szerint a harmadik nap egy mélypont. Ha azon túl van az ember, akkor kibírja az egy hetet. Alig vártam az esti nagyon mély alvást két takaróval. A könyv májpakolást ajánl az első pár napban a méregtelenítés megsegítése miatt, amit eddig szintén igyekeztem nem figyelembe venni. Ma este bár nem fájt, de mégis tudtam, hogy hol a májam, és éreztem, hogy a meleg vizes palack jót fog neki tenni. Törölközőbe bugyoláltam egy meleg vizes flakont, a májamra tettem, betakaróztam, és azt hiszem, hogy reggel ugyanabban a háton fekvő pózban aludtam, mint ahogyan lefeküdtem. Olyan mélyen, jól felmelegedve, hogy meg sem mozdultam. A böjtös alvások igazán mélyek, egész másak, mint azelőtt.
Még négy nap van vissza a böjtnaplóból! A bejegyzés alatt megtalálhatóak az előző napok bejegyzési, illetve itt olvashatjátok, hogy miért is kezdtem el böjtölni. Erről a böjtről nem lehet eleget írni. Ha kipróbálnátok, kérdésed van ezzel vagy a receptekkel kapcsolatban, bátran írjatok, szívesen segítek ha tudok. Ha már böjtöltél, és vannak hasznos tippjeid, azt is várom, tedd elérhetővé más számára is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: