Második napja fáj a fejem, véreresek reggel a szemeim, alattuk pedig sötét táskák rikítanak, és a nyelvemen egybefüggő lepedék van. Azt hiszem a testem löki ki magából a mérgeket. Ez bizony nem okoz mindig kellemes tüneteket. Böjtnapló- negyedik nap: Izzadt is voltam, és a szám is roppant kellemetlen szagot árasztott ma reggel. Bevetettem az olajhúzást. Ezt az ayurvédikus módszert már próbáltam korábban szerencsére, így a számban lévő olaj érzete nem okozott nehézséget. Méregtelenítésre és a szájhigiénia visszaállítására is nagyon jó. Egyébként ma arra riadtam fel, hogy már negyedik napja nem eszem, és ez ismét félelemmel tölt el. Mi lesz ha elfogyok, megereszkedik a bőröm és ráncos banya leszek? Mi lesz ha vitaminhiányom lesz vagy elájulok? Ha kórházba visznek, és ott kiderül, hogy nem ettem, és majd mindenki őrültnek néz? Miért ez a kétség már megint? Nem hiszek a könyv írójának, a jógatanáromnak, nem bízom a belső orvosomban? Azt hiszem, hogy ez az egész félelem a szokatlanságnak szól. Olyan világban nőttem fel, ahol örömmel nézik, ha halálra zabálod magad, és a nem evés a betegség jele. Manapság ki van ahhoz szokva, hogy figyeljen a testére, vegye a jeleket és orvosolja saját magát? Amint megkerestem a félelmem okát, el is tűnt.
Imádtam a könyvben azt a részt, ami arról szólt, hogy a víz angyala, a levegő angyala, majd a nap angyala segíti a böjtömet. Ma reggel hét órakor így tűzött be a nap a teraszunkról. Álltam, és megfürödtem a fényben. Kiszívta a maradék félelmem és melegítette a fázó testem. A nap angyala átsegített a ma reggelen. Éhes amúgy nem voltam.
Lenmagfőzetet készítettem (recept: két kanál lenmagot főzni kb. 10 percig, majd a levét leszűrni, és azt inni), de meg kell mondjam, hogy borzalmas ízű és állagú lé lett, én menesztettem is a receptek közül. Egyébként körömvirág-bíborkasvirág teát ittam és természetesen sok vizet. Ez a nap eléggé hosszúnak bizonyult, így jól fel kellett szerelkezzek levekkel. Vezetés előtt ittam meg a mézes teát, majd a tegnapi gyümölcslevemből kulacsoltam el. Munka után kénytelen voltam a városban mászkálni, ugyanis ma volt időpontunk a Kaáliba. Vittük a leleteket bemutatni, és elvileg kezdődött volna a második lombikkezelésünk. Egész nap frusztrált, hogy vajon nem lesz-e gond, abból a bizonyos pozitív leletből. Próbáltam nyugtatni magam, hogy nem lesz gáz, majd felírnak még egy plusz szurit vagy gyógyszert, és azzal minden megy tovább. Nem így volt. Az orvos a fejét rázta, segíteni nem tudott, csupán annyit mondott, hogy ezt oldjuk meg, és akkor menjünk vissza. Bosszúból elképzeltem, ahogy megeszem a vacsoráját vagy átadom neki a négynapos éhezésem minden kínját. Szédültem, nehéznek tűnt a táskám, gyengének éreztem magam. Hazafelé a város bántóan bűzös volt és hangos. Úgy éreztem, hogy az idegrendszerem nem bír el ennyi ingert. Itthon aztán gyertyát gyújtottam, meditáltam, szó szerint elbújtam a külvilágtól. Üresnek kellett legyek ahhoz, hogy felismerjem, hogy nagyon sok az inger az életemben, és annyi felesleges dologgal terhelem magamat. Hová sietek mindig, miért érzem, hogy lemaradok valamiről, miért gondolom, hogy nem tettem eleget? Nem kell mindent megtenni, éppen jó az ELÉG is. Mi ez a mohóság, veszett rohanás a felesleges dolgok után? Miért kell habzsolni a kaját, az életet??
Rizsfőzetet készítettem ( sima rizs megfőzve, majd turmixolva és átpasszírozva). Mézzel ízesítettem, tányérba öntöttem, megterítettem és gyertyafény mellett lassan bekanalaztam, minden kis nedvét kiélvezve, megízlelve. Jól esett megadni az evés módját. Úgy gondoltam, hogy ezentúl amit eszek, abból pakolást is készítek az arcbőrömre. Két napja olyan fakó és megviselt. Így született meg és került a fejemre, a rizses-mézes-fahéjas pakolás.
Ma zöldséglevet kívántam. Répa-petrezselyem-paradicsom egyveleget készítettem. Eddig a zöldséglevek nem voltak a kedvenceim, de ez igazán ízletesre sikeredett. Mióta a belsőm kívánságát követve, és nem fejből készülnek az italaim, sokkal ízletesebb kreációim születnek. Vajon a böjt nélkül hová tűnik ez a belső csend és a belső hang? A túl sok kaja ekkora zűrt okozhat? Éjszaka izzadtam és májpakolással aludtam el.
Ejtenék pár szót a böjt nem túl gusztusos részeiről is. Valójában ezek mind a természetes működésünk velejárói, így nem is gusztustalanok, inkább csak szokatlan folyamatok. A fehér lepedék a nyelven teljesen normális, a mérgek kiválasztásának jele. Le lehet kaparni fogkefével, kiskanál nyelével vagy nyelvkaparóval. A kellemetlen leheletet a fent említett olajhúzáson kívül a citrom leve is frissíti. Gondot okozhat a székletürítés. A könyv időnként beöntést ajánl az ügy érdekében. Szerintem ettől sokan ódzkodnak. Én jóga – és nyújtózkodó gyakorlatokkal segítettem a béltisztulásom, így minden nap volt eddig székletem a böjt alatt, illetve eleve egy hasmenéssel indítottam. Segíthet a rendszeres ürítésben a mályvatea, amit érdemes este meginni, mert reggelre érkezik meg a hatása, illetve a barátnőm ajánlása az Epsom- só. Gyógyszertárban kapható, segíti a méregtelenítést és a fürdővízbe téve is működik.
Súlyom 55.9 kg, már két és fél kilót fogytam. Ezt érzem a ruháimon is, most kellene újra felvennem a szalagavatós szerelésem 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: