Jóga a várandósságért- A szerelem

Utolsó előtti csillagkuckós Jóga a várandósságért bejegyzésem következik. Megtanultam befelé és a testemre figyelni, lazítani a húzós helyzetekben, és felemelkedtem a női támogató közösség energiáitól. Hiányozhat még valami? Újra kiteregettük a kártyákat, és én a szerelmet húztam. Megfigyeltem magamon, hogy minden téma először egy ellenállást vált ki belőlem, talán, mint amúgy minden más dolog. Szeretet? Szerelem? Nem jöhetne már valami felelősségteljesebb téma? A csoporttársaim olyanokat húztak, hogy hit, egyszerűség, kommunikáció stb. Miért kell nekem mindig valamelyik piros pöttyös leányregény szereplőjeként díszelegnem? Pár nappal később eljött az egyéni jóga időpontja is ( a Jóga a várandósságért tanfolyam mellé járt ajándékba). Egészen addig nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a szerelem témával. Kutakodtam a régi szerelmeim közt, lezáratlan kapcsolataimban, de valahogy nem találtam a szerelmet. No, de mégis mit jelent a szerelem a férjemmel való kapcsolatunkban? – kérdezte az oktatóm. Nem gondoltam, hogy erről beszélni kellene, hiszen a létezése kettőnk között természetes, mint ahogyan az is, hogy nem perzsel már úgy, mint régen, de annál sokkal értékesebb szeretet és összetartás vette át a helyét. Ahogyan kimondtam, nem éreztem magam jól ettől a ténytől, és Dia is kérdezte, hogy miért gondolom, hogy a kettő kizárja egymást, illetve mi kell nekem a szerelemhez. Mitől lesz valami szerelem, és nem szeretet? Ezekkel a gondolatokkal mentem haza.

Otthon elnéztem a férjemet egy darabig. Ült a székében az íróasztalánál és dolgozott. Szinte mindig dolgozik, amióta kiderült, hogy nem lehet gyerekünk. Végtelenül hálás vagyok neki azért, ahogyan küzd a jóllétünkért, az életünkért. Olyan fiatal még Ő is, és a házasságunk is. Mégis a jelen helyzetben úgy érzem, hogy öregek lettünk, tán ezer éve együtt vagyunk, hatalmas akadályokat hárítottunk már el, és igazán mélyről felemelkedtünk. Nem tudtam eldönteni, hogy boldog-e a férjem. Az utóbbi időben annyit látott engem sírni, naptárral a kezemben időpontokat kergetni, türelmetlenül csapkodni, csalódottan visszavonulni. Gyakran rajta élem ki a dühöm, a haragom, ami persze nem is neki szól, hanem a helyzetnek, amiben élünk. Aztán eszembe jutott, amikor a házasságra felkészítőn arról volt szó, hogy vajon a gyerek vagy a házasság-e az “első” dolog az életünkben. Azt mondták, hogy a házasság az első, mert a gyerek egyszer csak kiszáll a fészekből, de a házastársunk továbbra is velünk marad. A gyerek addig marad mellettünk, amíg felnő, de a társ társ egy életen át. Emlékszem, hogy ezzel mennyire egyetértettünk és szerelmesen fogadalmat tettünk egymásnak, hogy mindig figyelni fogunk a kapcsolatunkra, mert ez a legnagyobb kincsünk. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy a nem érkező gyermek éppen úgy közénk állhat, mint a megszületett. Nekem most mi az első? – kérdeztem magamtól. A lombik vagy a férjem? Látszólag Ő, de valójában nem így van. Azért nem veszem észre a szerelmem benne, mert rá sem nézek. Régen képes voltam csodálni percekig egy-egy testrészét, vagy elmerülni a szemében. Szerelmes tudtam lenni abba, ami érdekli, ahogyan ül, ahogyan kiejt egy-egy szót, amilyen a hangja a telefonban, ahogyan hozzám ér, gondolkodik stb. Ahogyan elnézem a férjem a számítógépe előtt ülve, valójában fogalmam sincs, hogy mit csinál. Min dolgozik mostanság? Mi a kedvenc játéka? Milyen oldalakat néz? Kikkel chat-el? Hogy érzi magát a munkahelyén? Egyáltalán hogy van?  Hirtelen kitisztult a fülem, és meghallottam, amiket mostanság mondogat nekem: – Áh mindegy, úgysem figyelsz. – Megint valakivel chat-elsz? – Szomorkás vagy még?  Elszégyelltem magam. Minden este elmerülök a lombikos és orvosi lapokban a Neten, csevegek a lombikos virtuális barátaimmal, és mindenféle sejttermelést elősegítő szerek után kutatok, és közben az esték többségében magányosan ülünk itthon. Látszólag figyelek rá, de valójában, amikor nekem beszél, egészen máshol járok. Akkor ki is, mi is az első? Tudtam, hogy nincs ez így jól, és megpróbáltam közeledni a férjem felé. Láthatóan meglepte, amikor odamentem hozzá, és  megkérdeztem tőle, hogy mit csinál. A következő napokban tovább figyeltem Őt, és rájöttem, hogy ma is éppen olyan szerelemre méltóak a szokásai, sőt, sokkal több elvarázsolós dolga van azóta, amiket régen nem is tudtam. Ahogyan ráirányítottam a teljes figyelmem, észrevettem, hogy a keze még szebb és férfiasabb lett, mint azelőtt, szexi, ahogyan a kutyával játszik, és csodálatos látni a szemében, ahogyan rajong értem. Az is feltűnt, hogy mennyire ki volt éhezve a szeretetemre, milyen sokat kivettem belőle azzal, hogy a második helyre tettem. Kb. egy hét után esténként nem a géphez ment először, hanem hozzám jött beszélgetni, masszírozott, meglepetést hozott, eligazította a takaróm és szerelmet vallott. Megkérdeztem, hogy mitől ilyen odaadó mostanság. Azt mondta, hogy Ő mindig ilyen volt, csak én nem vettem észre. Jó ég! Hát igaz, amit gondoltam. Mennyire helytálló, hogy azt kapunk, amit adunk, és hogy a nő teremti meg a harmóniát egy kapcsolatban. Micsoda felelősség ez?!

A következő jógán zártuk a témát. Jógatársaimmal egymással szemben ülve lélegeztünk, és becsukott szemmel elképzeltem, hogy mit jelent számomra a szerelem. Szabival repülünk, mint két madár. Magasan a levegőben szállunk, miközben a világ zajlik alattunk. Mi pedig lebegünk elégedettem, és közben egymásra figyelünk szerelmesen. Rájöttem, hogy mindenek a kulcsa, a mi kapcsolatunk és a szerelmünk, Lehet lent lombik, tumultus, feszültség, katasztrófa, mi egymásban a szerelmünket látva ezeket meg sem érezzük. Egymásba kapaszkodva átsuhanunk könnyedén mindennek felett. A szerelem segít minket ebben és szárnyunk.

A szerelem áramlás! – mondtam a többieknek. Ezt dobtam az aznapi jógán a közösbe.

Köszönöm, hogy ma is olvastál! Látod mennyire könnyű elfeledkezni azokról az emberekről és dolgokról, melyek valóban fontosak? Én mostanság minden nap megkérdezem magamtól: – Ma mit tettem, amivel kifejezem a szerelmem a társam iránt? Néha az egészen apró dolgok a legnagyobbak.

Elérkezett a Jóga a várandósságért tanfolyam utolsó témája. Mostantól két hétig mindenki témája az elengedés lett. Lehet lazulni 🙂 Erről írok hamarosan. Tarts velem akkor is!