Kellemes húsvétot kívánok minden kedves olvasómnak! Ez a hetem tele volt elmélkedéssel, győzelmekkel, fentekkel és lentekkel, de az biztos, hogy “termékeny” hét volt! 🙂 További hírek itt a Heti örömökben!
♣ Főképpen pihenéssel és a Kaáli Intézet látogatásával töltöttem a napjaim. Hétfőn volt a leszívás, ahol minden jól ment, és hat darab petesejtet tudtak elvenni tőlem, majd megtermékenyíteni. Keddre a legnagyobb meglepetésünkre négy elkezdett osztódni, csütörtökre viszont mint a hat! Ebből még nagycsalád is lehetünk! 🙂 Az őszi és a mostani kezelés alatti lelkiállapotom ég és föld volt. Nyugodtan álltam hozzá mindenhez, nem izgultam azon, hogy s mint történnek a dolgok, volt bennem egy bizalom, hogy biztosan jól megy majd minden. Hogy minek köszönhetem ezt a higgadtságot? Egyrészt annak, hogy nem ismeretlen dolog előtt álltam, hiszen ez a második próbálkozásunk. Másrészt azért, mert elfogadtam. A sorsunkat, a helyzetünket, a lombikot, a Kaálit, az orvost, a hormonokat, a segítséget, az eredményt. Bármi lesz is, a legjobb lesz nekünk. Két kicsi embriót kaptam vissza csütörtökön, akik nagyon szép fejlettek. Négynapos létükre már ötnaposnak is elmentek, és nagyon sok sejtből álltak (egy pillanatra láttuk őket a mikroszkóp alatt). Elvileg mostanra beágyazódtak 🙂 Maradtak még négyen. Kedden kell telefonálnunk, akkor tudatják velünk, hogy belőlük hányat sikerült lefagyasztani. Szóval ezúttal tartalékosok is lettek. Ha nem sikerül, nincsen nagy vész, mehetünk értük, nincs több hormonkezelés. Ha pedig sikerül, akkor tesójelöltekké válnak :-). Ez mindenesetre megnyugtató. ♣
♣ Úgy emlékszem, hogy talán féléves koromban pihentem ennyit, mint ezen a héten. Úgy élek, mint egy baba. Eszek és alszok, időnként játszom (ami nálam olvasás vagy Honfoglaló). Jól esik megadni magamnak ezt a pihenést. Az előző lombiknál ez sem ment. Amikor csak lehetett, dolgoztam. Valamiért fontos volt számomra, hogy úgy csináljam végig az egészet, hogy senki észre se vegye (talán még én se). Talán nem szerettem magam annyira, hogy egy komoly kezelés alatt megpihenhessek? Valamint olyan zavarodottság, szomorúság és fájdalom volt bennem, hogy azzal itthon ülni bizony nem volt kedvem. Mostanra ezek elmúltak, és mondhatom nagyon jót tesz az itthoni nyugalom. A beültetés utáni időszak volt a legnehezebb az előző lombiknál, arra emlékszem. Ez az időszak ismét fel-feladja a leckét, de a napokkal úgy tűnik, hogy a bizonytalanság is múlik. ♣
♣ Itt a húsvét, itt a tavasz! Borzasztó mázlim van, hogy Szabi itthon van velem! A felmerülő nehéz pillanatokban rá számíthatok. Mindent megtesz, hogy lekössem magam, örüljek és jól legyek. Igazi áldott állapot így költögetni a tojásokat 🙂 Ötösben (Szabi+ 2 embrió+ kutya+ én) ünnepelünk, most elutazni nem lehetett a családhoz, de élvezzük ezt a nagy közös örömködést, várakozást. Hatalmas Honfoglaló partikat csapunk, és sétálunk! 🙂 A húsvét amúgy számomra a sok teher és kereszt lerakásának a jelképe. A tavasz pedig az újjászületésé, a virágzásé, de erről már írtam itt. ♣
Megérkezett a napsütés is! Nagyon feltölt. A föld minden régi és rossz beidegződést, nehézséget elnyelt. Letehetjük a keresztet. Nyílhatnak az új virágok! Ezzel a befogadással, nyitott szívvel állok a most következő időszakhoz. Szeretettel kívánok Nektek is hasonlót!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: