Pihenés, pihenés, pihenés. Tartalmas programok, felemelő emberekkel – ebből állt a hetem. Amikor pedig nem pihentem, akkor küzdöttem magammal, kerestem a hitem, erőt merítettem. Honnan is? Kiderül a Heti örömökből:
♠ Itthon voltam egész héten, nem dolgoztam. Legalább is gyógypedagógusként. Magamon annál többet. Ha visszatekintek az elmúlt egy hétre, úgy érzem, hogy nagyon nagy utakat jártam be. Voltam fent és lent, mélyen belül és távol magamtól. Azt mondta egyszer a jógatanárom: – Ahhoz, hogy megismerd magad, időnként ki kell lépj a komfortzónádból! A lombik várakozós időszaka ezt teszi velem. Méghozzá az erőm és a hitem edzi nagyon kitartóan. Kedden telefonáltunk a megmaradt embrióink ügyében, hogy vajon hányat sikerült tartalékba lefagyasztani. Lefagytam a hírtől, mert sajnos egyet sem. A biológusok szerint nem fejlődtek úgy, ahogyan kellett volna. Amikor letettem a telefont, elindultam vásárolni és fogalmam sem volt, hogy ezt hogyan éljem túl jól. Egyetlen kérdés lüktetett a fejemben: Nem fejlődtek jól!!!– Akkor mi lehet a méhemben lévőkkel?! Hogyan higgyem el tovább, hogy ők ott bent jól vannak, és fejlődnek? Hogyan éljek ezzel a ténnyel az elkövetkezendő másfél hétben? A második stimuláció előtt eldöntöttük, hogy ez lesz az utolsó. Nem megyünk több hormonkezelésre. Minden porcikám belezsibbadt, ha arra gondoltam, hogy hamarosan nem csupán az derül ki számunkra, hogy a második lombikunk sikeres-e, hanem az is, hogy lesz-e saját gyermekünk valaha! Ráadásul megint elvesztettünk négy kis életkezdeményt, akik a mi sejtjeinkből kezdtek el osztódni. Őket is el kellett engedni. Aznap a feldolgozás minden egyes szakaszát újraéltem. Sajnáltam magunkat. Dühös voltam mindenkire, akinek egynél több gyereke van (és persze a boltban éppen csak ilyen anyukák jöttek velem szembe). Hol van ebben az igazság, hogy valakinek több is van? Miért nem úgy osztották odafönt az egy főre jutó gyerekszámot, hogy csak akkor lehet valakinek kettő, ha már mindenki másnak van legalább egy? Úgy gondoltam, hogy nem vagyok képes tovább gyerekekkel foglalkozni sem. Az imádott szakmám a fájdalmamra fókuszál. Aztán visszaemlékeztem az elengedéssel kapcsolatos állapotomra. Egyszer már elengedtem a “ nem lehet gyerekem” témát. Újravizsgáltam a félelmeim, sőt a mögöttes mozgatórugójukat, és ez ismét segített. Nem leszek boldogtalan gyerek nélkül sem! Mire hazafelé gyalogoltam a boltból, már azon gondolkodtam, ha esetleg nem lesz gyerekünk, akkor majd árvaházakban fogok önkéntesen olyan gyerekeknek segíteni, akiknek szintén nem lehet családjuk. Megnyugodtam, és az jutott eszembe, hogy a gyász fázisai milyen keményen visszatérnek egy-egy esemény hatására.
Megmosolyogtatott, hogy korábban egyes fázisokban (düh, tagadás, szomorúság stb.) hónapokat, heteket töltöttem, mostanra egy bevásárlás alatt túl lépek rajtuk. 🙂 .
Miután nyugtáztam, hogy a túloldalt is szép az élet, visszatértem a jelenbe. Megérdemli ez a két kis embrió a hasamban, hogy bennük viszont higgyek. Az elkövetkezendő napok a hitem megerősítésével teltek, de erről írok majd egy külön bejegyzést hamarosan. ♣
♠ Ez erőt és a hitet fenntartani nagy kihívás volt számomra, de az volt a szerencsém, hogy az úton minden bokorból előbukkant egy segítő. Találkoztam egy lánnyal, akit a blognak köszönhetek, és nagyon sokat segített a társasága. Minden nap órákat sétáltam, sütkéreztem a napon, és ha csak a napra, vagy a virágokra, a vízre vagy a kutyámra néztem, a mesék melyeket olvastam, mind megerősítést, biztatást sugalltak.
– Halló, emlékszel, itt a virágzás ideje?!
Ezen a tényen semmi körülmény nem változtat. Néztem a fák rügyeit, és az ágakon sem fejlődött pontosan ugyanannyi rügy, időnként egy-egy kimaradt. Attól, mert nem nyílik ki minden virág, nem azt jelenti, hogy egy sem. Éreztem, hogy borzasztóan könnyű lenne a hitem elveszteni, de az most nem tenne jót. Nem veszthetem el, itt belül érzem, hogy van, és vannak ők. Minden megingásnál csak idebent újra meg kell keresnem.
A másik ajándékom pedig az volt, hogy a Jóga a várandósságét tanfolyamról egyik volt jógatársammal egy nap volt a beültetésünk pár perc eltéréssel. Egyik délután közösen sétáltunk. Felidéztük a csoportból nyert megtartó erőt, és támogattuk egymást.♠
♠ Nagyon jól tettem, hogy egész héten itthon maradtam. Körbevettem magam olyan tevékenységekkel, melyeket nagyon szeretek csinálni, és ezek mind segítenek és feltöltenek. Új salátákat készítettem, két pihenés között kísérleteztem a konyhában. Egy-egy ételkészítés- és fotózás közben az idő megszűnt, meg kell mondjam, hogy a konyhai kísérletezgetés, hogy új alapanyagokkal próbálkozom színesíteni az ételeinket, szintén egy passion (bocsánat, erre nem találok megfelelő magyar szót) számomra. ♠
♠ Bernád Ilona, erdélyi bába és természetgyógyász elődadásán voltam. Kis-Küküllő mentéről jött, Makkfalváról 🙂 Hát nem mesebeli? Ajánlom itt egy nagyon jó előadását online a böjtökről, gyógyteákról ♠
♠ Két gyerekjógaórát is látogattam héten, és nagyon izgalmas, új ötleteket kaptam a szakmámhoz. Érdekes, mert a pedagógia egy egészen új arcát ismerem meg az alternatív módszerrel. Ezen a területen fontosak az én intuícióim, rugalmasságom, a személyiségem. Bátorságra tanít a tanfolyam. ♠
♠ Ma pedig egy Indiai íz- és egészségfesztiválon jártunk Szabival, ahol nagyon finom és új ételeket kóstoltunk meg. A csicseriborsó számos felhasználásához kaptam új ötleteket. (már fő is a lábosban) :-). Aztán ettem még káposzta és – répagolyókat, lepényeket, amik nagyon-nagyon finomak voltak. Őket hamarosan én is elkészítem, úgy érzem. ♠
♠ A beérkező levelekből úgy látom, hogy egyre több sorstársú nő követi a blogot. A lombik fizikai folyamatáról nem írtam sokat, mert nem ez volt a blog profilja, és nem is éreztem úgy, hogy tudok erről úgy írni, hogy a saját félelmeim, és sértettségem ne vezesse félre az olvasókat az írásommal. Mostanra úgy érzem, hogy ezektől mentesen tudok beszámolni a lombik folyamatáról. Ettől a héttől a Bezzeganya.hu-n olvasható a lombiknaplóm. Az írásban is új élményt ad ez a lehetőség, pl. a figyelemfelhívó címet (amitől többen rákattintanak) Ők adták az írásomnak. Én ilyen cseleket még nem is tudok! Vagyis eddig nem tudtam, de majd mostantól a figyelemfelhívás nagy mestere leszek! 🙂 ♠
A napfény amúgy bennem mindig sok tervet és energiát melenget. Biztosan így van ez mással is, Veletek is! 🙂 Hittel, erővel és napsütéssel teli hetet kívánok!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: