Heti örömök

Barátok, meglepetések, segítség. Innen-onnan, mindenütt. Aztán egy szívdobbanás, ahogyan Szabi mondaná, két pixel villogott a monitoron. Mi pedig soha nem feledjük. Heti örömök: 

♥ Szívdobbanás. Folyamatos, ütemes, lüktető. Egy kisbabánk van, és láttuk őt a monitoron pénteken! Igaziból másodszor leshettük meg, mert egyszer már szedercsíra állapotában is megtekinthettük mikroszkóp alatt. Ez a második találkozás még feledhetetlenebb volt. Tapadtunk mindketten a képernyőre könnyes szemmel, és a kicsi (két pixel) dobogás megigézett minket. Tényleg ott van, él, élni akar, és dobog a szíve  (nini még a petezsák is szív alakú). A mi babánké. A mi gyermekünké. Hát igen, egészen furcsa dolgokat művel velem az új lakó. Hol a föld felett szállok két méterrel, és semmire sem tudok koncentrálni, hol aggódom, hol jóízűen eszem, hol pedig hányingerrel küszködöm. Érdekes osztozkodás ez a testemen. Mivel két szív dobog bennem, időnként meg kell álljak, hogy megkérdezzem, vajon melyik szeretne halat enni, és melyik nem? Ki az aki olvasásra vágyik, és ki a plafonbámulásra? Az utóbbi napokban a fejem helyett nagyon gyakran a méhemből jön a vezérlés, ő mutat rá a piacon a zöldségekre, a szabadidős elfoglaltságokra, sőt időnként arra, hogy hogyan feküdjek az ágyamban. Nem bánom ezt a skizo állapotot, sőt kérem, biztatom, hogy nyilatkozzon, szeretném őt minél jobban megismerni, szeretném tudni, hogy mivel segíthetem a fejlődésében. Azt már biztosan tudom, hogy imádja, ha ringatózom, minden ritmusos, ismétlődő mozgás jót tesz neki. Énekelek is ilyenkor. A kedvenc közös dalunk a Kisvirág a völgy ölén című dal 🙂 ♥

♥ Igazi feladat számomra az itthoni lelazulós állapot. Időnként céltalannak érzem a napokat, és borzasztóan sajnálom, hogy Szabi egyedül gürizik. Persze én is tudom, hogy most a legfontosabb a babára figyelni, és miatta vagyok itthon. Amúgy élvezem is, de szoknom is kell ezt az új felállást. Lett sok-sok látogatóm. A diákjaim közül szinte minden nap bejelentkezik valaki. Munkatársam, barátnőm látogatott meg. Hétvégén pedig barátokkal és keresztfiúcskánkkal kirándultunk, egyik este pedig átjöttek hozzánk páran és társasoztunk, beszélgettünk. Olyan izgalmas Jenga partit csaptunk, hogy a kutya már remegett a félelemtől, annyit sikítoztunk :-). ♥

♥ Kezdtem megízlelni, hogy áldott állapotban milyen jó is, hogy mindenki kedves körülöttem, elhalmoz mosollyal, öleléssel és ajándékokkal. Bevallom fürdőztem a kedves gesztusokban a héten, és nagyon hálás vagyok érte, mert minden ilyen élmény segít, hogy ne aggódjak, higgyek és kitartsak. Egy diákom anyukájától igazi terhescsomagot kaptam 🙂 Az a 9 hónap című könyvet és kismamanadrágokat. Hú hát óriásiak, nehéz elhinni, hogy azokba majd belehízom egyszer csak. Egy nagyon kedves barátnőmtől pedig kézműves szappant, kristálygömböt és nyakláncot kaptam, és éreztem rajtuk, hogy csupa szívvel és figyelemmel készültek. Köszönöm! ♥

♥ Lombikos társammal jógán jártunk, méghozzá olyanon, ami csak nekünk szólt. Ayurvédikus tippeket, jóga mudrát, relaxáló gyakorlatokat tanultunk, melyek mind segítenek az első időszakban a megtartásban, a magzattal való kapcsolat kialakításában. Ezután már itthon is mertem újra kismamajógára jógázni. Elvileg aki rendszeresen jógázott, az bármit gyakorolhat az első trimeszterben, én mégis nagyon óvatoskodom, pedig minden gyakorlás nagyon jól esik nekem, és úgy érzem, hogy a babának is. A jóga volt az út mely elvezetett idáig, és egyre inkább érzem, hogy nem ér itt véget.♥

Kívánok mindenkinek örömökkel, kitartásokkal teli szép hetet és jó barátokat! Kincsek ők!

Gabi♥