Heti örömök

Ki vette észre, hogy a múlt héten elmaradtak a heti örömök? Volt egy kis kilógásom. Egyik ok, hogy mint a szabadságaim alatt máskor is, nem tudom sokszor, hogy milyen nap van, másik pedig, hogy egy hete éppen álomkórban és érdektelenségben henyéltem. Ez mostanság gyakori jelenség nálam. Nem baj, így több öröm maradt mostanra. Látogatók, napfényes május, család, jóga, befelé figyelés. Ők kísértek az elmúlt időszakban. 

♥ Itt a május!! Szerintem az egyik legszebb hónap az évben. Virágzó fák, akácillat a levegőben, napsütés, teraszos kiülések, hosszú séták, első fagyi, eper, mozgás, energia, újjászületés stb. Kihagytam valami csodát ebből a szépséges hónapból? A legjobb időszak egyébként a méregtelenítésre, no persze nálam ez most nem játszik.♥

♥ Meglátogattak a családom női tagjai. Itt volt anyukám és a húgom. Elláttak minket minden földi jóval . Sütihegyek, borok, ruha és felsorolni sem tudom, hogy mi érkezett velük a bőröndben. Kaptam egy kismama farmert is, amit már ki is próbáltam. Még bele kell növeszteni a pocakot, de már így is nagyon kényelmes, mert nem nyom, mint mostanság a többi nadrágom. Egyébként vészesen gyarapszik a súlyom, már három kilót felszedtem a lombik elkezdése óta. Amikor először láttam meg a hatvanas számot a mérlegen, bevallom sikítva futottam egy kört a lakásban. Nagyon jó étvágyam van, és nem is igazán vonok meg magamtól semmit, és igen, időnként túlzásba is viszem a finomságok habzsolását. Kb. két nappal ezelőtt elhatároztam, hogy erre jobban figyelek, mert igaziból nem érzem jól magam túltelített hassal még állapotosan sem, és ami nekem nem jó, az a babának sem. Újra kell reformálnom ismét az evési szokásaim, mert az étvágyam, az ízlésem, a szaglásom teljesen megváltozott. Rajta vagyok az ügyön, mostantól még fontosabbá válnak számomra a tápláló, de felesleges kalóriáktól mentes ételek. Kedvencem lett a zabpelyhes turmix, hamarosan bemutatom a Facebook oldalon. :-)♥

♥ Annyi látogatóm lett, mint még soha életemben. Szinte naponta jelentkeznek be hozzám közeli és távoli ismerősök, akik, most, hogy úgyis ráérek, úgy gondolják, meglátogatnak. Voltak kósza gondolataim, hogy a gyermekvárással a társasági életem csorbát szenved, de ennek semmi alapja. Sőt! Pl. életemben ennyit nem társasoztam, mint mostanában! ♥

♥ Miután elbocsájtottak minket a Kaáliból, felkerestem egy kerületi nőgyógyászt, akihez valószínűleg járok majd terhesgondozásra. Az elmúlt másfél évben annyiszor ültem ugyanebben a váróteremben beutalóra és a lombikhoz szükséges vizsgálatokra várakozva. A terem egyik felében ülnek a nők, aki nőgyógyászati vizsgálatra várakoznak, a másik padon pedig a kismamák. Ők szinte semennyit nem kell várjanak, egyből bemehetnek. Már ettől is mindig úgy éreztem, hogy akinek lehet gyereke, az jobb ellátást kap, akinek küzd érte, az pont azt, amit a többiek. Többnyire úgy csináltam, hogy oldalra sem néztem a várakozás során, most pedig kaptam a másik padra időpontot. Végre én is ott ülhetek! Hasi ultrahangon is látszódott az akkor egycentis babám és a heves szívdobogása! Minden rendben van kijelentés kíséretében kaptam egy csomó beutalót (na már megint), védőnő telefonszámot, és három hét múlva kell mennem a következő ultrahangra. Három hét!!! Ezt hogy bírom ki? Újabban minden nehéznek tűnő helyzetet egy megoldandó feladatnak képzelek a labirintus nevű játékban. Szóval új feladat, érezni őt, bízni és tudni, hogy ott van, és hinni, hogy maradni is akar. Hiszen már jelezte. Csak is ebben kell hinnem, bármi is történjék körülöttem. ♥

♥ Nagyon jól esik, hogy sokan elhalmoznak kedves szavakkal, figyelmességgel, de egyébként soha ilyen visszavonulós formában nem voltam. Nagyon szeretek egyedül lenni, csendre és ingermentes környezetre vágyom. A semmittevés művészetét felsőfokon űzöm. Nehezemre esik olvasni, még írni is sokszor, vagy másra figyelni. A plafonbámulás, vagy a hanyatt fekvés, semmibe meredés szinte bármikor jöhet. A koncentrációm sem a régi, zavarnak az erős szagok, a hangos és sok beszéd. Néha hallok olyat, hogy valaki az első trimeszterben semmit sem érzett a terhességből. Én szinte magamra sem ismerek. A tervezett napi teendőimnek a felét sem végzem el, és nem is zavar, a régi TODO list-jeim felé sem nézek. Helyette tágra nyílt pupillákkal elveszek egy orgonabámulásban, vagy elmélázok bármin fél napig. Olyan vagyok, mint a Zootropolisban a lajhár. 🙂 A fejemben pedig totál skizó lét él. Ismerkedő monológnak hívom a párbeszédet, amit a babámmal folytatok. Gyakran elmesélem neki, hogy mi történik éppen, mi volt ez a borzalmas szag, vagy miért ráz a lift, megkérdezem mit kér enni, mit szólna egy kis alváshoz, mit énekeljek stb. Érdekes ismerkedést folytatok magamban, bennem :-)♥

♥ Jógarátnővel elnéztünk a Jóga fesztiválra. Himalája meditáción vettünk részt, finomságokat kóstoltunk (már megint kaja :-)), és közös mantraéneklésen voltunk. Az utóbbi számomra is új volt. El is neveztük az eseményt jógadiszkónak. 🙂 Viccen kívül, a jóga és az állapotosság nagyon egymásnak való dolog. Sokkal nagyobb szükségem van a jógára, mint bármikor máskor. Megnyugtat, magabiztosságot ad, és összhangba hoz a bennem fejlődő magzattal. Egyre jobban tudom, hogy mely mozdulatok esnek jól, mi engedélyezett az állapotomban, így egyre nagyobb örömöm lelem a kismama jógában. Heti egyszer tanítóhoz is járunk a lombikos társammal együtt, támogatjuk, segítjük egymást ezzel is. A támogatás, a segítség kell minden folyamathoz. Fel kell ismerni, ha jön, és el kell fogadni. Nekem ez az egyik legújabb felismerésem. Jó érzés is rájönni, hogy mennyi segítség vesz körbe minket mindenütt a világban. Nő tőle a hálaérzet, amiről ugye tudjuk, hogy milyen fontos. ♥

Hálával, segítő energiákkal teli, szép hetet kívánok!

Gabi♥