Gyors Heti örömök a babáról, a munkába visszaállásról, barátokról, mindennapokról…
♦ A hét elején eljött a sokadik nagy nap, a kombinált teszt, és ezzel együtt eltelt az első trimeszter. Sokat gondolkozom azon, hogy mit adott ez az első időszak, és mennyi mindenen vagyunk túl ismét, de egynek nagyon örülök, hogy itthon, kényeztetésben éltem meg az ezt az első pár hetet, befelé figyelve, sokat pihenve. Külön bejegyzés készül a témáról, hamarosan megosztom. A lényeg, hogy a baba jól van, minden rendben van vele. Tíz percen keresztül láttuk nagy képernyőn őt, ahogyan forgolódik, rugdos, emelgeti a kezeit. A mai technológia kész csoda, hiszen keresztmetszetben végignézhettük a gyerekünk belső szerveit is. Lemérték az agylebenyeket, a gyomrát, a szívét, a végtagjait egyenként. Tátott szájjal moziztunk. Nevettünk, amikor láttuk, hogy a vizsgálat elején a homlokán aludt. Hogyan lehet homlokon aludni? 🙂 ♦
♦ A vizsgálat után el sem tudom mondani, hogy mennyire boldogok voltunk napokig. Végre szabad út a babavárás felé. Izgalommal tölt el a második trimeszter érkezése, és ahogyan telik az idő, egyre könnyebb beleélni magam és elfogadni a bennem lezajló változásokat. Sőt, élvezem megfigyelni és megtanulni, hogy mivé formál ez a változás. Az anyaság úgy érzem, ismét egy nagyon komoly lépés az önismeret útján. Írni biztosan sokat fogok erről még. A kitörő örömünknek már majdnem véget vetett egy kisebb baleset. Egyik este vérezni kezdtem, és azonnal be kellett mennünk a kórházba. Először teljesen elvesztettem magam az esemény hatására, és iszonyatosan kétségbe estem. A kocsiban, és a váróban aztán valami egészen furcsa nyugalom lett úrrá rajtam. Útközben arra gondoltam, hogy bármi is történjék most velünk, az szolgálni fog minket, a javunkra válik majd, egy feladat lesz, melyet meg kell oldanunk. Lehet, hogy most elveszítjük a gyerekünket, ami nagyon el fog szomorítani minket, de már megéltem fejben a gyerek nélküli életet, egyszer már elengedtem őt, és újra képes leszek rá. Sőt túl leszek rajta, és jól fogunk élni ezután is. Félelmetes volt átérezni, hogy milyen gyorsan képes vagyok már a kudarcokon átmenni gondolatban, másrészt először éltem meg, hogy az első sokk után képes vagyok egy nagyon sokkoló helyzetben is magamnál maradni. Teljes nyugalom vett erőt rajtam, mire odaértünk. Aztán elmentem a mosdóba, csendet teremtettem a fejemben, és megkerestem a babával a kapcsolatot. Láttam, hogy teljesen jól van. A látszat ellenére nincsen semmi baj. Nem tudtam igazán félni, mert belül tudtam, hogy nem történhet velünk semmi baj. A nővérke mindeközben közölte, hogy ma nagyon sok vérzéses kismama jött be, és azért kell sokat várakoznunk, mert a doki azokat kaparja éppen ki. Gondolhatjátok micsoda mondat volt az akkor nekem! Először megszédültem tőle, de ismét elmondtam, sőt Szabi is, hogy de velünk nem ez lesz. Tényleg nem ez történt. A baba jól volt. Vetélésnek semmi jelét nem találták. A ciklusomból adódóan volt némi jelzés, ami általában teljesen ártalmatlan. A doki szerint nincs mitől félni, semmi gond, és legközelebb a szülésnél fogunk arra járni. Szerintem is. Örültem, hogy járhattam a szülés helyszínén. A szülőszobák feliratot bámulva izgatott, jó érzés fogott el. A fehér, ingerszegény falak között volt valami varázslat. Tőlünk pár szobára sok-sok kisbaba születik, biztosan jelenleg is valaki éppen a világra jön. Anno a Kaáliban először járva azt éreztem, hogy jó helyen vagyunk, azon a helyen, és azzal az orvossal, ahol sikerülni fog. Ebben a kórházban pedig tudtam, hogy itt kell világra jöjjön a kisbabánk. Jó helyen leszünk ismét. Fél év múlva visszatérünk hármasban, életünk legnagyobb eseményére. Csupa izgalom 🙂 ♦
♦ Ismét vendégeket vártunk a héten, családtagok és barátnőm is járt nálunk. Jó érzés mindenkivel újra találkozni, de mindkét esetben nagyon elfáradtam. Barátnőmtől kaptam egy kismama alvós párnát. Nem tudtam, hogy ilyen létezik, de határozottan kényelmesebbé tette az éjszakáim. A párna igaziból egy hosszú, kígyószerű “babzsák”, ami nagyon jó kényelmet nyújt az oldalfekvésben alváshoz. Később a hasat is tartja majd, illetve összecsukva ülni lehet rajta, sőt a babát beletenni. Egy pillantás alatt az egyik leghasznosabb kismama eszközöm lett. A kutya is kiszemelte. A képen Zong éppen alváshoz készülődik benne 🙂 ♦
♦ A kismama állapot új barátokat is hoz az életembe, vagy új fénybe helyez régi kapcsolatokat. A volt jógaoktatómnál jártam, akinek hamarosan megszületik a kisbabája. A kismamapara bejegyzésem után meghívott magához, hogy beszélgessünk a dologról. Rég éreztem, hogy valakivel beszélgetve megszűnik az idő körülöttünk. Úgy töltöttünk együtt egy fél napot, hogy enni is elfelejtettünk. A torok csakrám kikészült, miután eljöttem tőle. 🙂 Egy jóganaplót is kaptunk jógarátnővel mindketten ajándékba, mert a téli szünetben megnyertük a jógaászanás kihívást. Ez a napló lett az a napló, amit a kisbabámnak kezdtem el vezetni. Minden nap leírom, hogy mi történik velünk, bennem, mit gondolunk, érzünk vele kapcsolatban. Szabival ez lett az egyik legkedveltebb tevékenységünk alvás előtt. Neki annyira tetszett az ötlet, hogy kitalálta, hogy ő is hagy majd benne kis üzeneteket. Nagyon jó dolognak tartom a babával való kapcsolat kialakításához, és a párunk bevonásához. Mióta írom, pedig csupán pár napja, új vizekre evezett hármunk kapcsolata. ♦
♦ Elkezdtem dolgozni. Egy hónap erejéig visszatérek a munkámhoz, lezárom a tanévet, befejezem az adminisztrációkat, elköszönök a családoktól és a tanítványaimtól, kirándulunk majd. Aztán persze jön a nyári szünet! Az első munkanapom éppen a Családi napi rendezvényünkre esett. Újra találkoztam pár tanítványommal. Imádom, ahogyan simogatják a pocakom, kérdezgetnek a babáról, és várják velem együtt. Csupa szeretet kap a kisbabám a gyerekek társaságában, érzem, hogy nagyon jót tesz nekünk a közelségük. Persze kérdezték, hogy mikor lehet majd kiszedni a hasamból őt. Majd megegyeztünk, hogy akkor, amikor jön a télapó. 🙂 ♦
Milyen késő van, és belőlem megint mennyi írnivaló kijött! Gyorsat ígértem volna az elején?Holnap pedig munka! Már itt sem vagyok! 🙂
Szeretetteli szép hetet kívánok!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: