Úszás, növekvő pocak fészekrakás. Heti örömök:
♥ Összeszedtem a bátorságom és elmentem úszni! Lehet hallani terhesség alatti úszásos rémhírekről, persze másutt meg kifejezetten ajánlják. Szóval miután elolvas az ember ezeregy véleményt, újra és újra rájön, hogy a saját belátása szerint kell tennie. A belső hangom azt mondja, hogy a víz és az úszás kell nekünk, vágjak bele. Aztán a medencében töltött egy óra beigazolta a választásom. Imádtam, imádtuk. Nem csak a súlytalanság és a mozgás esett hihetetlen jól, de úgy éreztem, hogy az úszás közelebb visz a babámhoz. Folyamatosan a víz alatt voltam, és magzatnak képzeltem magam. Megfigyeltem magzatszemmel, hogy milyen lehet a vízben lassan mozogni, hangot hallani, fényeket érzékelni csukott szemmel. A víz alatti élet mindig is nagyon vonzott, imádtam a búvárkodást is, de most rájöttem, hogy valószínűleg kapcsolatban lehetett ez a saját anyaméhben töltött emlékeimmel. A vízben levés nyugalommal tölt el. Innen indultunk, mindannyian, így úsztunk az életünk kezdetén. Egy órát mozogtam a vízben, kényelmes tempóban, minden hossz után rövid szünetet tartva. Jógamozdulatokat is végeztem, ami ismét egy új élmény volt, sokkal kecsesebbnek és hajlékonyabbnak éreztem magam a vízben. Szívfájdalommal hagytam ott a medencét, de elhatároztam, hogy heti egy alkalommal visszatérek. Úszás után kifeküdtem egy füves dombra pár percre átmelegedni a napon. Rég éreztem ilyen tökéletesnek mindent, és ilyen jól magam -erre gondoltam. Valószínűleg nem voltam ezzel az érzéssel egyedül, mert a babám három olyan hatalmasat rúgott a hasamba, hogy a rúgásai jól láthatóak voltak a hasfalamon. Kicsit megijedtem, hitetlenkedtem, aztán tátott szájjal figyeltem a hasam még hosszú percekig. Létezik, hogy 18 hetesen, maximum 20 dekásan egy magzat ekkorákat rúgjon?! Amikor hazamentem, gyorsan írtam Szabinak, hogy kössük fel a gatyánkat, mert vagy egy hiperaktív, vagy egy Herkules gyerek van a hasamban! ♥
♥ Eljött az idő, hogy lassan félretegyem végleg a munkám. Számomra ez azt jelenti, hogy a rengeteg, évek óta gyűjtögetett eszközeim, papírjaim, játékaim szigorú szortírozás alá kerültek, és a maradványok pedig dobozokba és polcokra. Nagyon furcsa érzés a sok éves munkát dobozokban pihentetni. Helyette saját könyveket, gyertyát, díszeket tettem a polcokra és maradtak üres helyek is. Kell a babaholmiknak hamarosan. Eszeveszettül szortírozok, úgy érzem magam, mint a Balatonon a szorgalmas kis rozsdafarkú, építem a fészket, készülök a fogadásra. Két hatalmas zsák feleslegessé vált cuccot dobtam ki, és ezek csak az eszközeim voltak. Talán el sem tudjátok képzelni, hogy egy tanár miket képes gyűjteni! Naptárakat, képeket, kupakokat, flakonokat, dobozokat, papírgurigákat, anyagokat, szalagokat stb. Egy bejegyzés is kevés lenne, hogy felsoroljam. Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy eldobozoljam a munkám, aztán pedig roppantul felszabadítónak éreztem. Végre olyan életet élhetek, mint mindenki más! Újabban a wc-papír gurigát a kukába dobom, és nem látok bele malacokat, macskákat, távcsövet. 🙂 ♥
♥ Egyébként ez a nyár csodálatos. A szokottnál is több gyümölcsöt eszem, és nagyon változatosan. Minden nap próbálok kétféle gyümölcsöt fogyasztani. A héten vettem ribizlit, áfonyát, barackot, dinnyét, sárgadinnyét, meggyet. Többnyire nyersen fogyasztom őket, időnként fagyi lesz belőlük. Ez az időszak mindenki számára tökéletes feltöltődésre ad alkalmat, Tessék élni vele, hogy aztán télen egészségesek maradjunk! ♥
♥ Egy ezer éve nem látott barátnőmmel találkoztam a héten, a belvárosban sétáltunk, majd a lombikos barátnőmmel is találkoztunk, vele pedig a szokott helyünkön, a Duna-parton lebzseltünk. Nagyon szeretek jönni-menni, úgy érzem, hogy tele vagyok energiával, mégis lassan meg kell tanulnom tartalékolni az erőt. Egy-egy ilyen egész délután átsétált program után este szenvedek a fáradtságtól. Fáj a bokám, a térdem, a hátam, lassan-lassan rátérek a mozgássérült élet sonyorú útjára 🙂 Mostanság azon is gondolkodnom kell, hogy a mélyen lévő, kinyitott kanapéról mely pózban is kezdjek felállni. Nem könnyű megadni magam ennek a helyzetnek, szerencsére segítséget még nem igényelek, de hamarosan az az idő is eljön. A lombik óta 10 kilóval vagyok nehezebb! Több, mint amennyit hízni szabadott volna eddig. Odafigyelek az evésre, a cukrot és fehér lisztet 90%-ban kiűztem az életemből, Heti 2-3 mozgást sikerül beiktatnom, de mégis ennyi lett. Sajnos naponta kell szednem továbbra is a szteroidot, és ez így lesz végig, valószínűleg ez sem segít a súlyom megtartásában. Sebaj, majd miután megszületik a pici, indítok egy edzős-fogyózós blogot 🙂 Igazán nem vagyok kétségbeesve, mert bár a mérleg szerint sokat híztam, valójában a hasam nőtt és a mellem, máshol nincsen rajtam semmi felesleg, igazán nem is látszik hogy hová ment a sok súly, nem vizesedek stb. Lehet a Herkules gyerek ilyen nehéz mégis? 🙂 ♥
♥ Egyébként túl vagyunk a 18. héten is. Akkora a magzat, mint egy óriási édesburgonya! Az orvos nem nézte meg ultrahangon a babát, hanem beutaltak minket egy nagy ultrahang vizsgálatra a kórházba. Az ilyenkor kötelező, szóval még nem tudtuk meg, hogy fiú, megint várni kell. Nem bánom, a lényeg, hogy mozog, ficánkol egész nap, most már biztosan tudom, hogy jól van! ♥
Kívánok töltekezős, szép nyári napokat a jövő hétre (hamarosan újra süt a nap) !
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: