A férjem erdélyi származása ürügyén, akkor ettem életemben először vinetét (ott így hívják a palizsánkrémet), amikor vele hazalátogattam. Alig tudtam betelni ezzel a finomsággal. Amerre mentünk, szinte mindenhol kínálgatták mindenféle változatban. El is kértem a receptet, és itthon nagy vehemensen elkezdtem vinetét gyártani. Csakhogy ehetetlenül íztelen valami sikeredett belőle. Újra kértem a receptet, aztán Interneten is rákerestem, de valami mindig hiányzott belőle. Elfogadtam, hogy igazi erdélyi vinetét, csakis Erdélyben lehet enni, de kikísérleteztem a saját verziómat, ami bár nem olyan, mint az ottani, de már nagyon hasonlít, és itt van Szabi, akin leteszteltem már jó sokszor. Ha kétpofára kanalazza, akkor annyira nem lőhettem félre. A képen a majonézes változat van, nekem itthon ez lett a kedvencem, szigorúan saját készítésű majonézzel, így kalóriában sem lesz sok.
Vinete pestiesen 🙂
Hozzávalók:
- 2 padlizsán
- 1 tojássárgája
- olaj
- citromlé
- hagyma/zöldhagyma
- fokhagyma
- joghurt
- mustár
- só, bors
Két padlizsánnak levágom a zöld végeit és bedobom a sütőrácsra őket. Általában úgy csinálom, hogy beteszem valami más étel mellé, ezért külön nem gyújtom be a sütőt. Amikor átsül (kb 20-30 perc), akkor puha lesz és kissé fonnyadt. Hagyom kihűlni, akár hőtőbe is lehet tenni, és másnap feldolgozni. Lehántom a héját kézzel, ha van leve, kifacsarom. Ez fontos, mert ha sok lé marad, attól keserű lehet a krémünk. Kikeverem botmixerrel a majonézt. Először egy tojássárgáját 2 kanál olívaolajjal keverek el, az olajat lassan hozzáadagolva. Aztán sózom, borsozom, kis citromlevet facsarok bele, egy csöpp édesítőt és három nagy kanál görög joghurtot. A kezemmel beletépkedem a padlizsánt, adok hozzá sót, borsot, citromlevet, még egy kis olajat, fokhagymát, kevés mustár is mehet, és összeturmixolom az egészet. A végén adok hozzá fél maréknyi kockára vágott hagymát, én zöldhagymával szeretem leginkább. Nagyon keveset turmixolom még, szeretem ha maradnak benne hagymadarabok. Itt a vége, fuss el véle, kész a krémes, ízletes padlizsánkrém. Erdélyi pityókás kenyér híján budapesti gyökérkenyérre kentem, és a paradicsom illik hozzá a legjobban. Hűtőben napokig eláll. Próbáljátok ki! Jó étvágyat!
Ő is erdélyi? Nem mondod!Még egy közös dolog a “terhesség alatt hízunk, mint állat”-on kívül 🙂 Most gyorsan rákérdeztem, hogy ők tényleg e-vel mondják-e, nem ám itt szédítem vele az olvasókat, de szerencsére azt mondja, hogy Csíkszeredában e-vel mondják. A te férjed gondolom akkor más részről van. Én paradicsomosat pl még nem ettem, de biztosan finom, a joghurt meg az én ötletem már, hogy kevésbé legyen kalóriadús.
Az én férjem is erdélyi, de ott mindenki az ismerősök, rokonok közül vinetának hívja ☺ 😊 (joghurt helyett paradicsomot tesznek bele). A legkomolyabb, amikor nekiáll a kerti grillen lesütni több kiló padlizsánt – ez szerencsére ‘férfi munka’ nálunk 😄