Szeretem a népmeséket, meséket. Az életem fontos döntései előtt, nehézségekkor megkeresem a nekem való mesét, olyankor a hallgatásuk, olvasásuk nagyon sokat jelent számomra. A gyermekünkért való küzdelmes úton a Nyuszika harangocskája volt a kedvencem, mert a nyuszika is megy állomásról állomásra, eljut a tehénhez, a kaszáshoz, a baltához stb. A lényeg, hogy rendíthetetlenül megy. A célra koncentrál, nem veszti el a hitét, nem azzal törődik, hogy mennyi van még vissza, a másik mesében a medve miért nyeri el korábban a mézet. Csupán a célra, a saját dolgára és a jelenre összpontosít. A második beültetésem után, itthon pihenve minden nap (nép) meséket hallgattam vagy olvastam. A Vadhattyú volt ekkor a kedvencem, ebből nyertem a női erőt, a kitartást, az alázatot, a türelmet és a szüntelen hitet. A lány a végsőkig kitart és szüntelen köti a csalánruhákat a fivéreinek, még akkor is, amikor esélytelennek tűnik, hogy be fogja fejezni.
Örök életre való tanulság pedig a Kőleves c. mese, amely jól szemlélteti, hogy ugyanaz a dolog az egyik ember szemében semmi, és csak panaszra, elkeseredésre hajlik, míg a másik ugyanabból a “semmiből” képes levest is készíteni. Bátorságot is példáz és elűzi a kishitűséget, mert a fiú a mesében üres zsebbel is nekivág a világnak, és feltalálja magát. A lényeg, hogy elindul, és bízik abban, hogy az úton majd jönnek a segítők a megfelelő időben. Én sokszor éreztem már magam mesehősnek az életem során. Gyakran indultam hamuba sült pogácsával és sült pecsenyével tértem vissza néha hihetetlen úton-módon. Kádár Annamária mesei tízparancsolata tartalmaz párat az én tapasztalataimból. Ha pedig varázslatos, jó kedélyű és lelkesítő embert szeretnétek egyszer hallgatni, látni, akkor Kádár Annamária valamelyik előadását ne hagyjátok ki. Ő egy igazi mesehős számomra! Iszom minden szavát.
Forrás: Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia – Érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című könyv
