A nap bloggere!

Forrás: Pinterest

Nemrégiben részt vettem egy játékban a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevű Facebook csoportban, melynek eredményeképpen tegnap a Menyaszörp blogommal a nap bloggere lettem. Ez azt jelenti, hogy a csoportban lévő bloggerek és/vagy olvasók kérdéseket tesznek fel nekem, melyekre egy bejegyzés keretein belül válaszolok. Jó sok kérdést kaptam, jöhetnek a válaszok? 🙂

Honnan merítesz energiát? A blogod nagyon pozitív, ilyen vagy mindig Te is?

Ki kell ábrándítsalak azt hiszem. Nem vagyok mindig pozitív, sem jókedvű. A blogot egy eléggé válságos időszakomban kezdtem el vezetni, amikor szinte mindig negatív voltam. Tudatosan elkezdtem olyan stratégiákat gyűjteni, amivel kihúzhatom magam a szarból csávából. Egyik ilyen módszer, ha az örömeidre koncentrálsz, hálát adsz a téged ért jó dolgokért a mindennapokban. Esténként leírtam egy papírra, vagy meditáció alkalmával összegyűjtöttem, hogy milyen jó dolgok történtek velem. Aztán elég volt már hetente megcsinálni. Ekkor hoztam létre a Heti Örömök vasárnapi bejegyzéssorozatot. Az örömeimről szólnak, melyek ráadásul teljesen hétköznapiak. Szeretném ha mások is látnák, hogy nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy hálásak legyünk, és örülni tudjunk. Abban is segít, hogy észrevegyem az örömeimet. Ez nem volt mindig magától értetődő számomra. Eredményképpen elmondhatom, hogy alapjában véve pozitív ember lettem, de legalább is mindig törekszem az lenni. Gondoltam, hogy a Heti Örömök írását abba is hagyom, de igazság szerint az olvasók ezeket a rendszeres bejegyzéseket szeretik a legjobban, és nekem is mindig jó kedvem lesz, miután megírom őket. Vasárnap esténként felolvasom hangosan a férjemnek. Egyfajta hetet lezáró rituálé lett nálunk.

A Heti örömök rovatodat mennyire vezeted tudatosan? Mindig könnyen jön, hogy mit írj bele, vagy volt már, amikor gondolkozni kellett rajta?

Általában könnyen jön. Végignézem a telefonomban a heti képeket, és jön is az ihlet. Sokszor inkább többet is tudnék írni, de nem feltétlen van rá időm. Ennek a műfajnak az a nehézsége és egyben a varázsa is, hogy mindig vasárnap este írom meg a bejegyzéseket közvetlen azelőtt, hogy posztolnám. Nincsenek napjaim, hogy többször átolvassam, formázzam, átfogalmazzam, hanem frissen, melegében közzétevődnek.

Nagyon jó érzés betérni a blogodra, csupa pozitív energia, és most először nem jött az a kérdés, csak élveztem, hogy ott lehetek 😀 Hogy kérdezzek is valamit, utolért már az izgalom, hogy lassan a kezedbe foghatod? Milyen lesz a gyerekszoba? Együtt alvás vagy külön? Nekem ilyesmik cikáztak a fejemben anno 🙂

Köszönöm a dicséretet! Ahogy telik az idő, egyre többször válik valóságossá és elképzelhetővé, hogy hamarosan a kezembe foghatom a kisfiam. Attól tartok, hogy napokig pityergek majd. 🙂 Nem lesz külön gyerekszobája egyelőre, mert nagyon kicsi lakásban lakunk, de egy kis sarkot kialakítunk neki mindenképpen. Még csak tervezzük, hogy milyen is legyen, az biztos, hogy a férjem fogja elkészíteni a fali dekorációkat, ezt már közölte. Baldachin lesz az ágya fölött, mert azt már az anyukámtól kaptuk ajándékba, és van egy olyan sejtésem, hogy egyedi kis horgolt takarója lesz, mert a másik nagymama pedig nagyon ügyesen horgol. Nem tudom, hogy velünk fog-e aludni. Nincsenek éles elképzeléseim. Majd alakulnak a dolgok akkor, amikor eljön az idejük.

Mi köt Erdélyhez?

Erdélyi származású a férjem, és a gyönyörű Hargitán, fenyvesek közt, egy kis kápolnában volt az esküvőnk is. Erről mutathatok egy képet? 🙂

Nagyon pozitív hangvételű a blog, gratulálok a kisbabához is! Mennyire volt nehéz eljönni Ciprusról? Nem hiányzik? Gondolkoztok azon, hogy esetleg majd külföldre költözzetek?

Köszönöm szépen! Régóta fontolgattam a döntést, hogy eljövök Ciprusról, így jól átgondolva nem bántam meg. Nagyon kalandos, eseménydús és érdekes éveket töltöttem ott. Szép volt és egyben nagyon nehéz. Hiányzott a szakmám (gyógypedagógus), ezért is döntöttem úgy, hogy hazajövök. Életre szóló ajándékom lett onnan a legjobb barátnőm és a férjem, akikkel a kinti életem során találkoztunk. Amikor eljöttem, még csak három hónapja ismertem a férjemet. Szinte biztos voltam benne, hogy a kapcsolatunknak vége, sosem mertem volna megkérni, hogy adjon fel mindent és költözzön velem egy számára idegen országba. Magától tette meg. 🙂 Jelenleg nem tervezzük, hogy elköltözünk, de a hosszútávú terveink között nincs kizárva, hogy egyszer újra szerencsét próbáljunk egy másik országban.

Látom, hogy a futás és a jóga áll közel Hozzád. Próbáltál más sportokat is? Ha igen, miket?

A futásra már nem is merek igazán igent mondani, mert lassan hét hónapja csak pocakot növesztek, és a futócipőmet el is tettem jó mélyre egy időre. Elég sok sportot kipróbáltam, mire ez a kettő állandó lett. A téli sportokban nagyon kétballábas vagyok, de imádok még úszni. Régen rendszeresen aerobikoztam, atlétikáztam, táncoltam, egy időben pedig Péntek Enikő edzéseire tornáztam (egyébként nagyon hatékony). Előnyben részesítem a saját testsúlyoz edzéseket, a konditerembe járás nekem nem jött be, próbáltam párszor, de mindig hamar meguntam.

Milyen kozmetikumokat készítettél már magadnak és melyik vált be legjobban?

Pár évvel ezelőtt elvégeztem egy kencetanfolyamot, ahol megtanultam saját magamnak arckrémet és testápolót készíteni. Terveim közt volt, hogy sok új dolgot is készítek majd. Aztán valahogy leredukálódott ez a karácsony előtt kencekészítésre, és akkor is sokszor mindent elajándékozok. Az arc- és hajpakolásaim mindig magamnak készítem a konyhában fellelhető nyersanyagokból és olajokból. Most, hogy babát várok, eléggé ellustultam. Az a helyzet, hogy minden kence nélkül is csillogó és hibátlan a bőröm, sűrű és fényes hajam.  Már nem tart sokáig ez a kiváltság, úgyhogy hamarosan újra keverek-kavarok, és kenegetek. A testemre és a striák megelőzésére tiszta olajokat használok, most éppen kókuszolajat és szőlőmagot.  Hogy kedvencet írjak, megosztom a legjobb testradír receptemet:

Cukor+ méz + citromlé + szőlőmagolajat összekutyulom, és nedves bőrbe óvatosan bedörzsölöm. Majd lemosom, és eredményképpen sima, fényes és illatos bőrt kapok.

Cipruson az Ensznél dolgoztál? Ha igen, akkor Nicosiában vagy Famagustán?

Cipruson a görög oldalon, Limassolban éltem. Egy magánklinikán hallást mértem, majd egy kávézóban felszolgáltam, aztán műkörmös lettem egy spa-ban, végül egy billiárdszalon recepcióján kötöttem ki. Ezután úgy döntöttem, hogy kipróbáltam magam, és itthon visszatértem az eredeti önmagamhoz 🙂

Elkezdted a gyerekjóga oktatást? Ha igen, milyen élményeket adott? Kismama jógára jársz-e? Milyennek találod?

A gyerekjóga tanfolyamot éppen a második lombikom előtt kezdtem el. Bevallom, hogy nagyon érdekelt, de azért időzítettem így, ha nem sikerül a lombik, legyen egy másik álmom, amit dédelgetni tudok majd, ami éltet. Mire végeztem a tanfolyammal már három hónapos kismama voltam, és bár gondolkoztam, hogy így is belevágok nyáron az oktatásba, végül úgy döntöttem, hogy nincs most itt az ideje. Amíg tanultam, és vizsgafoglalkozásokat készítettem, volt egy kevés lehetőségem kipróbálni. Nagyon érdekes, cseppet sem könnyű, spontánnak kell lenni, mesélni kell tudni, sok dologra figyelni. A gyerekek persze imádják. Azt remélem, hogy nyárra újra leszek olyan formában, hogy el tudom kezdeni. Kismamajógán meg tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor voltam. Sajnos a lakhelyemhez nincs elérhető közelségben ez a jógatípus. Helyette rátaláltam nagyszerű videókra, melyeket itthon is el tudok végezni. Erről írtam egy bejegyzést, itt található.

Engem főleg az elengedéssel kapcsolatos posztod érintett meg a legmélyebben, valahogy ott, abban a pillanatban úgy éreztem, hozzám szólnak a sorok. Rájöttem, hogy rengeteg elengedni valót hurcolok az életemben, és valamiért úgy ragaszkodom hozzájuk, mint csiga a házához. Hogyan érdemes hozzákezdeni, mit javasolnál ebben a helyzetben?

Jól feltetted ezt a leckét, vagyis kérdést, nehéz rá válaszolni, anélkül hogy többet tudnék arról, hogy mit is cipelsz Te magad. Mégis pár gyors önvizsgálati kérdés eszembe jutott.

Amikor valamit cipelsz, kérdezd meg magadtól, hogy mindent  megtettem a dologért, ami tőlem telik? Ha igen a válasz, akkor engedd el, hiszen nincsen értelme több energiát fektetni belé. A második lombikom előtt úgy éreztem, hogy ami az időmből, tudásomból és energiámból kifért, azt én mind megtettem érte. Miután ezt tisztáztam magamban, könnyen el tudtam engedni. Gondolatban beletettem egy lufiba az egészet, és az égieknek adtam. Legyen ahogyan kell, most már kezdjenek vele odafent, amit akarnak. Egyedül sétálva, néha el is játszottam ezt a mozdulatot, és ki is mondtam hangosan a mondatot.

A másik dolog, hogy minden tetted, döntésed és válaszod után vizsgáld meg magad. Igazán akarom én azt a dolgot? Miért akarom? Ha azért, hogy mások figyeljenek rám, elismerjenek, szeressenek, elfogadjanak stb., akkor a dolog nem az enyém. Ha alkalmazod ezt a vizsgálatot, akkor nagyon sok dolgot magától elengedsz. Én pl. ma csak akkor megyek el valakivel találkozni, ha igazán úgy érzem, hogy szeretném. Ha csak megfelelni akarok, vagy látszólag sok barátot fenntartani, akkor lemondom.

Nagyon szép kivitelű a blogod, ezért érdekelne, hogy melyik blogmotoron/tárhelyen vagy? Várom a további posztjaid is!

Köszönöm, bár nem teljesen az én érdemem, mert magát az oldalt a férjem készítette. Nem blogmotor tárhelyen van a blogom, hanem a dima.hu-n vásárolt saját tárhelyen. WordPress motort használunk, de nem összetévesztendő a wordpress blogmotoros tárhelyével. (Szabi készít weboldalakat, de blogolóknak rövid gyorstalpalót is vállal, keress meg külön, ha szükséged lenne rá). Egyébként már nagyon ráfér a blogra egy frissítés, másfél évvel ezelőtt egész más céljaim voltak vele, de mivel az életmódomról és az életemről szól, így velem együtt változik. A kétéves évfordulójára tervezem az újítást, és új címen is gondolkozom.

Kedves Kérdezők! Köszönöm a véleményeteket és a kérdéseiteket! Lelkesítően hatott rám ez a játék, felhívta a figyelmem pár dologra. Ezentúl aktív résztvevője leszek a játéknak, és legközelebb én kérdezek, szóval mindent visszakaptok! 🙂