Heti örömök

Heti örömök egyenesen az ágyból. 35 éves lettem, Kolos pedig 30 hetes 🙂

♦ Kedden 35 éves lettem! Nem hat meg az éveim száma különösebben, ezek csak számok, és tényleg minden kornak megvan a maga szépsége. 35 évesen válok anyává, és látom meg először a kisbabám, úgyhogy ez a korom máris az egyik legszebbként lopta be magát az emlékeimbe. A szülinapokat pedig nagyon szeretem, ilyenkor az egész hét szülinapozással telik. Jönnek a kedves üzenetek, telefonok, meglepetések. Szabitól egy társast kaptam és egy indiai stílusú teáskannát (amit nem fotóztam le, de biztosan sokat látjátok majd még a téli képeken). Mindenmentes, gyümölcsös sütit is beszerzett nekem, szívecskés gyertyával. Keresztfiamék voltak nálunk hét közben, hétvégén pedig az anyukám és a húgom érkezett, szóval volt idő beizzítani az új társasom. Tőlük is kaptunk Szabival egy közös tortát, ami olyan jól nézett ki, és olyan finom volt, hogy mentem neki is álltunk megdézsmálni, így azt is elfelejtettem lefotózni :-). A szülinapomon amúgy szoktam magamnak valami kényeztetőt ajándékozni, most fodrásznál jártam.♦

♦ Eljutottunk az Istenhegyi Klinikára, ahol nagyon alaposan megnézték, hogy mi a helyzet a méhlepényemmel. Saját szememmel láttam, (és ti is láthatjátok a bal oldali középső képen), hogy a méhlepényem alsó fele Kolos feje alatt van, vagyis részlegesen eltakarja a méhszájamat. Tehát a probléma- bár nem teljesen-, de továbbra is fennáll, és ezzel együtt a vérzés és a koraszülés veszélye is. A tanács, hogy annyit feküdjek, amennyit csak tudok. Az utolsó időkben már nem valószínű, hogy a helyzet változni fog, így készüljünk fel a programozott császármetszésre, ami jobb, ha minél korábban megtörténik, ezzel sem kockáztatva a súlyos vérzés veszélyét. Ha a helyzet változatlan marad, Kolost a 37. héten kiveszik a hasamból.  🙁 Nem tudom pontosan szavakba foglalni, hogy mennyire elkeseredtem. Ez a hír elvett tőlem sok dolgot. A felhőtlen babavárós napokat, az elképzeléseimet, az álmaimat a szüléssel kapcsolatban, a kisbabámtól a lehetőséget, hogy akkor szülessen meg, amikor arra készen áll. Elvette a szabadságom, mert a napjaim legnagyobb részében egyedül fekszem itthon. Úgy éreztem, hogy a híres pozitív hozzáállásom is készül elhagyni, és meghal bennem a remény, hogy ez a dolog már változhat. Jelenleg is meg vagyok akadva, pedig tudom, hogy a hozzáállás mennyire sokat segíthet. Túl erős bennem a harag ahhoz, hogy belül meghallgassam a hangot, ami elmondja, hogy miért kaptunk ismét egy feladatot. Nem juthatott volna a küzdelmes kezdés után egy felhőtlen befejezés? Nehezen csitulnak bennem a csalódottság hangjai. A lényeg, és igyekszem abba kapaszkodni, hogy minden nap és minden hét egy ajándék, amit Kolos a hasamba tölthet még, és remény, hogy sikerül őt a végsőkig kihordani. Ő egyébként továbbra is jól van, jól fejlődik, másfél kg, akkora, mint egy nagy fej káposzta! ♦

♦ Igyekszem a fekvős napjaimat úgy tölteni, hogy minden napra jusson valami tennivaló, ami mégis kirángat rövid időre az ágyból, és célt és értelmet ad a napjaimnak. Belevágtam egy 21napos immunerősítő turmixkihívásba, amit nagyon élvezek, sok-sok új receptet tanulok, és meg is lepődöm, hogy milyen finomak és változatosak ezek az italok. A legjobbakat képekkel is bemutatom, melyek a Menyaszörp Facebook oldalon vagy Instagrammon is megtalálhatóak. A kerületünkben lévő mozizás úgy döntöttünk, hogy szintén járhat nekem ezen a hétvégén, mert ügyesen sikerült betartanom a hétvégi fekvést.:-) Kocsival mentünk odáig, így nem kellett sokat mozognom. A Lány a vonaton című filmet néztük, ami nem volt valami nagy szám, de én híresen válogatós filmezős vagyok. A csepeli mozi kínálatból ezt sikerült kiválasztani, és én élveztem, hogy kimozdulunk Szabival. ♦

♦ Elkészültek a kismama fotóim! A I like photography Facebook oldalunkon látható pár képem több más munkáinkkal együtt. Szerettem ezt a fotózást, igaziból jobban tetszett, mint az esküvői fényképezés. Nem kell semmi dísz, sem beállított haj a jó képekhez, mert van egy ékes díszem, a pocakom, ami megszépít. Abban a fehér lepelben sétálni olyan felemelő volt, az egész világot átöleltem. 🙂 ♦

Kívánom nektek és magamnak e hétre a nehézségekben való lehetőségek megtalálását és az elfogadás nyugalmának áldását. Az unokatestvérem írta nekem egyszer, hogy annyit szenvedtünk már ezért a gyerekért. Felkaptam a fejem: – Szenvedtünk? Utólag sokkal inkább egy nagyon szép utazásnak élem meg. Csak addig tűnnek az élet dolgai szenvedésnek, míg el nem fogadjuk őket, és nem találjuk meg bennünk a feladatot. Remélem a mostani időszakról is ez lesz egy nap a véleményem.

Szép hetet!

Gabi ♥