Kolos sarok

Ígértem, hogy bemutatom a kisfiam leendő kis kuckóját. Egy gyors terepszemlét írtam a Kolos sarokról. Egészen kicsi lakásban lakunk (még), így saját szobát nem kellett berendeznünk, helyette a nappaliban kapott egy kis részt a babalak. Ezért a fő szempont a praktikusság és kényelem volt, és hogy több dolog elférjen kis helyen. Próbáltuk csak a legszükségesebb dolgokat megvenni, ez az előnye ha az ember kis lakásban lakik, esélye sincsen felhalmozni felesleges tárgyakat.

Talán Kolos sugallta, de úgy éreztem, hogy színes, vidám, és lehetőleg állatos kell legyen minden babaholmink. Szabi készítette a falmatricákat és tette fel. Nekem van valami hiányérzetem, kis levelek vagy virágok lehet, hogy elférnének az állatok körül, de itt megakadt az elképzelés, majd ha lesz ötletünk, akkor folytatjuk a fal dekorálását. A nevét oda lehetne írni középre, de azt nem szeretnénk, mert mégiscsak a nappalinkról van szó, nem a saját szobájáról (amúgy Szabi szerint felesleges, mert mi tudjuk a nevét, ő meg nem tud olvasni :-), milyen igaz ). Azt szoktam elképzelni, hogy Kolost majd tartom a karomon, és mindig mesélni fogok neki ezekről az állatokról. Amikor kislány voltam, az öcsémmel egy szobánk volt, és volt egy nagy mesés poszter a szobánk egyik falán. Minden este más mesét találtunk ki a képekről mielőtt elaludtunk. Érdekes, ezek az emlékek, hogy visszajönnek ilyenkor 🙂 .

Helyspórolás miatt kombinált kiságyat választottunk, mely tartalmaz ágyikót, komódot, pelenkázót és ágyneműtartót is. Belül az ágy kissé zsibvásár jelenleg. Vannak benne plüssök, felette a vakondos-zenélős forgó (Zong kedvence). Szerintem amint Kolos megérkezik a plüssök távoznak, a forgót is esetenként hajtom előre majd. Szerintem az ágy jobb ha inkább ingerszegény, szeretném, ha itt hosszú, pihentető és mély álmai lennének (magamra is gondolva) :-). A fejvédő is vakondos, ez véletlenül alakult így, de nem bánom. Az ágyban lejjebb -nem látszik- de van egy hálózsák, és egy kis pléd. Még fogalmam sincsen, hogy ennyi takaróalkalmatosság elég-e, de majd kiderül. Paplant nem vásároltunk, meleg van nálunk, és túl nagynak is tartom.

Ez a pelenkázó, amin egy fehér huzat van. Gyanítom, hogy nagyon hamar fog koszolódni, ezért két kis takarót is szereztem rá, amiket majd cserélgetek, de szerintem így is hetente fogom mosni. A fehér koszolódik, de jobban is lehet mosni. Itt a pólya is, amiről fogalmam sincs hogy kell majd vagy sem, Kolosra bízom a dolgot. Amikor kórházban voltam, és átlógtam az újszülöttekhez, kicsi magzatpózban szerettek lenni a kezemben, úgy hogy jól köréjük fontam a karom (főleg akik korábban születtek), ezért gondolom, hogy talán Kolosnak is a bebugyolálás anyaméhez hasonló állapotokat idéz elő az első napokban. Gondolom ha használjuk is, nagyon kevés ideig.

A pelenkázó alatti kis fiók szinte még üresen kong, látható, hogy tényleg nem vettünk semmi felesleges dolgot. Van benne egy cumisüveg, lázmérő, fésű, vízhőfok mérő, orrszívó és egy cumi. Cumisüveg és cumi használat nincsen igazán tervben, ezért sincsen ezekből több, ha mégis kell, akkor az a szerencsénk, hogy itt van az utcánkban a bababolt, bármikor le tudunk ugrani olyan dolgokért, amelyek hiányoznak. Ebbe a fiókba kapnak majd helyet a krémek, olajok, fürdetőkrém, de ezt az orvos akkor írja fel, ha Kolos már megszületett.

A fiók alatt várakoznak Kolosra a ruhácskái. Ezek a kis ruhák, csupán azok, melyek az első hónapban lesznek rá jók. Nagyon sok ruhája van (bár nekem lenne ennyi), és ennyi fér el egyszerre a szekrényben. Látszik, hogy gyakran turkálok a ruhák között. Nehéz megállni, hogy ne nézegessem őket, és ha jön valaki, annak is mindig megmutatom a kedvenc darabjaimat 🙂 Ezen a képen amúgy van egy figyelemfejlesztő kis gyakorlat: Hol bujkál egy jógamatrac? Keresd meg! 🙂

Ebben a hintaszékben már most is sok időt töltök, és gyanítom, hogy nem lesz ez másképpen, ha Kolos megérkezik. Ezzel a székkel tanítottuk meg Zongnak, hogy vannak tabuhelyek az ő számára is. Már sosem próbálkozik meg rá felugrani, ellenben kialakult, hogy nagyon szereti ha mellettem fekhet az ágyában, így bármikor tudom a székről simogatni. Azt hiszem ez a hely hármunk bázisa lesz! A széken a várandós kabalám található, vagyis a szoptatós párnám. Azt nem tudom, hogy szoptatáshoz használom-e majd, de a terhesség alatt nagyon nagy hasznát vettem, egy részt ennek a párnának köszönhetem, hogy még ma is jókat alszom éjszaka. Köszönöm Kreasis Handmade! 🙂

Ez a kis ágyra akasztható vászontároló a kedvenc darabom. Van ennek tisztességes neve is, egyszer a bababoltban hallottam, de én csak tárolónak hívom. Egyrészt vidám és állatos, másrészt a nagy zsebei számos dolgot elnyelnek. Az egyik zsebében pelenka van, másikban popsitörlők, aztán kis sapkák és mamuszok. Enélkül el sem férnénk, és odagombolom az ágyrácson, ahol majd a legjobban kézre áll.

Itt a csütörtöki, menetre kész táskám! 🙂 A narancssárgát viszem magammal a kórházba, a feketével majd pár nap múlva Szabi jön értünk. A narancssárgába le sem írom mi van, mert senki nem hinné el, hogy az eldobható bugyitól kezdve a mellszívóig mit nem rejt a tartalma. Kétszer legóztam ki, hogy mit hová tegyek, és így sem becsukható. Lehetséges, hogy csütörtökig egy kis bőröndre le lesz cserélve. 🙂 A fekete táskában van Kolos ruhája, pelenkája, plédje. Az ágy oldalára szerettem volna még állatfigurás fogast, amire fellógatnám a törölközőjét és a kabátjai, overalljait, de eddig nem találtam a közelben ilyeneket, messzebb pedig nem tudok menni értük, szóval ez várat magára. Éjjeli fény szintén nincsen még, mert az itteni bababoltban egy nagyon jelentéktelen is drága. Ennyi pénzért majd valahol szert teszek egy állatosra biztosan. 🙂 Ideiglenesen egy csíptetős kislámpával vagy telefonnal világítok éjszaka.

Ez pedig az üres hordozó, amit Szabi hoz majd a kórházba, amikor jön értünk!!! Lassan kilenc hónapja várok arra a napra, és könnybe lábad a szemem a gondolatától is, hogy hamarosan elfoglalja benne helyét a kis tulajdonosa. Kimondani pedig hihetetlen, hogy ha minden jól megy, ezen a hétvégén ez be is bekövetkezik :-).

UI.: A baldachin mélyen az ágyneműtartóban figyel.:-) Mi is feleslegesnek tartottuk, Szabi kifejezetten tiltakozott ellene. Nekem meg az járt a fejemben, hogy ha már megvan, akkor nem kellene mégis kihasználni, de végül nem lesz.

UI2: A sok szép holmi közül szinte semmi sem az én érdemem, mind kaptuk és a szüleink, családjaink szerezték be, támogatták 80%-át. Nagyon köszönöm nekik és mindenki másnak a sok segítséget! Általuk Kolosnak ilyen kis vidám helye lett!