Új energiákkal átszőtt Heti örömök! Túl a gyermekágyon, ki az ágyból! 🙂
♣ Hihetetlen, de a héten már a hathetes vizsgálaton voltam. Busszal mentem és lógó fejjel végigaludtam az utat. Szerencsére a kórháznál éppen megébredtem, és mint egy zombi leszálltam :-I Minden rendben, a dokim szerint gyönyörű a sebem, szép a hasam és visszahúzódott kellőképpen a méhem. Ha engem kérdeztek, akkor a sebem széles, a hasam plötyi és a seb felett kidudorodó kemény csomók vannak, ezért leginkább oda sem merek nyúlni. Nem beszélve arról, hogy még mindig inkább összekaparom magam, mint felülök mondjuk a jógamatracról, ergo a hasam izmai nem működnek. A héten egyszer elkapott a bú, el is kenődtem, hogy végleges károkat szenvedtem el, de a doki megnyugtatott, hogy mivel szanaszéjjel feszítették a hasizmaim, ezek az érzetek még pár hétig normálisak. Nyám, de jó volt ezt hallani. Egyébként azt mondta, hogy hasizomgyakorlatokon kívül bármit csinálhatok, ami jól esik. Erre felbuzdulva ma sétáltunk egyet kint családostul, és a végén egyes egyedül próbáltam meg a kocsit megemelni a lift felé vezető lépcsőn, de egy cseppet sem esett jól. Sajna így egyedül továbbra sem tudunk lemenni sétálni. Ez nem teljesen igaz, mert minden nap felruházom magunkat és sétálunk a négyzetméternyi teraszon a hetediken, csak hogy szokja Kolos a friss, hideg levegőt, ( vagy a szmogot ha Pestről beszélünk?), na meg hogy csend is legyen egy kicsit 🙂 . Nagyon szeretnék egy hordozós kendőt, amivel szabadabban tudunk majd mozogni. A héten a mínuszok miatt nem jutottunk el a kölcsönzős klubba, de két hét múlva újra próbálkozunk. ♣
♣ Kolos, új becenevén Kilóska 🙂 egyébként kiheverte a náthát, úgy is mondhatnánk,, hogy kiporszívóztam belőle. Sajna a széklete is csak segítséggel ürül mostanában (szélcső), ami nagy bánatom, sokat küzdünk a dologgal, fájdogál a pocija. Egyébként nagyon jól van, hihetetlen gyorsasággal nő, már öt kiló, pedig csak hárommal született!! Igaz, hogy nagyon szeret enni, szerintem a tejbe áztatott reszelt asztalt is megenné, csak folyjon. Sokat nevetünk azon, ahogyan ébredés után röfög, kapkod a szájához. Mint egy kis ősember, aki ha nem kap enni, képes minket is befalni :-). Naponta növi ki a ruhákat, a takaró alól kilóg a lába, és végigér az egész felső testemen, ha a hasamon alszik. Hihetetlen, hogy kettőt pislantottam, és abból a kis gombócból egy nagy baba kerekedett!!! ♣
♣ Imádom nézni a fejlődését. Sokat tanultam a gyermekek fejlődéséről, gyógypedagógusként követtem is jó pár gyerkőcét, de napról napra részesének lenni, először észrevenni rajta az újat, sosem gondoltam, hogy ennyire élvezetes és örömmel teli. Reggel és délelőtt a legjobb kedvű Kolos, és ilyenkor sokat méricskél engem, mosolyog rám, látszik, hogy megismer, csodál és örül nekem. Ma láttam, hogy az apjára is így nézett. Kezd leesni neki, hogy mi vagyunk azok, akik gondoskodnak róla, mi vagyunk a szülei. Ezen kívül elkezdett az alkarján támaszkodni, és igyekszik a fejét emelni és úgy tartani, ha valamit szemügyre akar venni. Összességében egy csupa mosoly, élet igenlő emberke, néha úgy érzem, hogy örül, hogy itt lehet velünk, a Földön, imádni való kis pofa. Nagyon szereti ha énekelek, én pedig amúgy is egész nap énekelek, szóval már van egy közös hobbink 🙂 ♣
♣ Minden héten életrevalóbb leszek ebben az új életemben. A héten háromszor is sikerült főznöm, ami már nagyon jót tett nekem, mert a rendelt kajától mindenféle emésztési bajaim lettek. Minden nap igyekszem mozogni kicsit, a kutya sokat segít ebben, nagyokat sétálunk. Ma különösen jól érzem magam a bőrömben. Speciális diétát nem tartok, nem fogyózom. Szoptatok még és amúgy sem szoktam, nem szeretem a fogyókúrákat. Próbálok lassú felszívódású szénhidrátot enni, sok gyümölcsöt és zöldséget, igyekszem a fehér lisztet és a cukrot teljesen mellőzni. Az utóbbi megy nehezebben, ma ellátogattam a helyi cukrászdába. Persze heti egy süti belefér 🙂 Kitaláltam, hogy lejegyzem, hogy hány napot bírok a héten cukor nélkül, és ide meggyónom majd. Holnap kezdem. Fogytam egy kilót ismét! Már “csak” 9 kiló felesleg van! A nadrágjaim feljönnek rám és már csak öt centi kell, hogy be is tudjam őket gombolni. Lassan, de talán biztosan újra a régi lesz az erőm, a testem. Szükségem is lesz rá, mert egy életrevaló, nagy fiam van, akihez úgy érzem nem árt némi erőnlét majd. Mindenesetre a matracom már minden nap előkerül, néha csak fetrengünk rajta hárman, de biztos, hogy sok közös élményünk lesz még rajta 🙂 ♣
♣ Végül, de nem utolsó sorban a nagy pelyhekben hulló hó látványa nagyon szívet melengető volt a héten. A meleg szobából nézve, karomban a pihegővel végképp! Aztán Zonggal sétálva pedig a talpam alatt ropogó hó tartott a jelenben. Szoktátok figyelni azt az érzést? Nekem az egyik kedvencem! Legalább olyan jó, mint a levélropogás, vagy a hűvös szellős – hajbakapós!
Kívánok Nektek erőtől dagadó, lendületes, örömökben gazdag szép hetet!
Gabi♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: