Kétéves a blog!

Kép forrás: remodeaholic.com

Kétéves a Menyaszörp! Igaziból már két és fél éve, hogy kaptam ezt a domaint ajándékba Szabitól. Tudta, hogy imádok írni, és itt-ott írogattam is korábban, úgy gondolta, hogy megértem egy saját weboldalra. Két év az bizony hosszú idő, ezért írtam egy kis Menyaszörp történelmi visszatekintést. 🙂 Hogyan is kezdtem a blogolást, mi volt a célom vele, mik a további terveim és egyáltalán miért jó nekem az, hogy blogolok?

Éppen az esküvőnkre készültünk, amikor megkaptam a Menyaszörp oldalt. Egy teljesen üres felület, ahová azt írsz amit akarsz. Belegondoltál már, Te mit írnál? Verseket, élményeket, kirándulásról, gyereknevelésről? Nekem fogalmam sem volt, hogy mire használjam, ezért úgy gondoltam, hogy egyszerűen egy webes napló lesz, ahová a mindennapjaimról beszámolok. Nem is teszem láthatóvá, megtartom csakis saját célra. Hetek voltak vissza az esküvőig, és eléggé feszült voltam akkoriban, mert nagyon sok energiámat felemésztette a szervezés, ugyanis sok dolgot saját kezűleg készítettem el (asztaldísz, dekoráció, meghívók tervezése stb.). Tudtátok, hogy még a menyasszonyi csokromat is a legjobb barátnőmmel együtt kreáltuk, és nem bíztuk virágkötőre? Erdélyben volt az esküvőm, és ott horror árakat kértek egy csokorért, így inkább vettük a bátorságot és megkötöttük magunk. Bátorságot venni pedig mindig jó, mert így például már tudom magamról, hogy esküvői csokrot is tudok kötni. Visszakanyarodva a blogíráshoz, a sok szervezői feladattól meg az izgalomtól kezdtem elsárkányosodni, ezért gyakorta hívtunk engem magunk között Szabival menyaszörnynek. Én pedig úgy gondoltam, hogy szörny azért mégsem lettem, valami édesebb becenév is megillethetne, meg amúgy is szeretek új szavakat kreálni, ezért átkereszteltem magam menyaszörpnek. Ekkor kaptam meg az oldalt, és mivel az esküvőszervezésen túl nem láttam, úgy döntöttem, hogy legyen a címe Menyaszörp. Eltelt több mint fél év, amikor kiderült, hogy nem lehet természetes úton gyermekünk. A sokk és a fájdalom elviselése sokkal könnyebb volt, ha írtam róla. Arra gondoltam, hogy megvan a blog témája: a gyermekért való küzdelem! Mivel nagyon el voltam kenődve, és jó darabig nem találtam az életem értelmét, úgy döntöttem, hogy megpróbálom tudatosan keresni a boldogságot. Kezembe veszem az életem, és dacára a friss házasságunkat ért krízisnek, én bizony boldog maradok, nem elvesz majd tőlünk a sors, hanem hozzánk tesz. Így kezdtem el a boldogságtervem megírni. Az egészséges életmód és a mozgás pedig alpontok lettek, hiszen a gyermekért való küzdelemhez életmódváltásra is szükségünk volt. A témához persze nem illett a Menyaszörp név, de igaziból ez a név semmilyen témához nem illik ( maximum ha gumibogyószörpöt gyártanék :-)), így bármit írhatok alá. Az életmódváltás sok-sok új receptet, mozgásformát, új barátokat, célokat hozott magával, és a blogom pedig követte az eseményeket. A boldogságterv után lombikhíradó lett, majd terhesnapló, ahol figyelemmel lehetett követni a pocakos utam az elejétől a végéig. Ezentúl pedig a fókusz az anyaság, mozgás és egészség, meg csak úgy, a mindennapjaink lesznek. A pozitív hozzáállás marad, ma már az életem része lett – annyit gyakoroltam- , ez pedig ráül és áthatja a blog hangulatát, és úgy vettem észre, hogy akik engem olvasnak, ezt szeretik benne a legjobban.

Egyetlen célom volt a bloggal kapcsolatban: hogy élvezzem, hogy legyen nekem, mint egy kis kabala, hogy írhassak valahol. Nem érdekelt, hogy hányan olvassák (csodálkoztam, hogy egyáltalán olvassa valaki a családtagjaimon kívül), hol jelenik meg, nem vettem részt blogversenyen, nem reklámoztam az oldalt és nem is osztottam meg rajta reklámokat. Sokáig kerestem a stílust, melyet a blog képvisel. A gyermekért való küzdelem, a blog és a jóga közelebb vittek önmagamhoz. Ma nem kell gondolkodnom, hogy mit írjak, mert arról írok, ami éppen eszembe jut. Így élvezem, és ezért tudok kitartani a blogolás mellett, mert csakis kizárólag akkor írok, amikor szeretnék, és arról és annyit, amilyen kedvem tartja. A stílus, amit képvisel a blog, egyszerűen az én stílusom.

Az elkövetkezendő évben tervezek nyitni a külvilág felé. Mostanra érzem késznek magam és a blogot rá. Igyekszem majd olyan nevet adni neki ( már vannak ötletek, és majd ebben kérem a véleményetek), mely tükrözi a témáját, így több emberhez eljuthat. Szeretném a külalakját kikupálni a mostani hangulatára és álmom egy blogversenyre jelentkezni. Támogatókat és reklámokat sem fogok ezentúl visszautasítani, de csakis általam kipróbált, szeretett termékek, események jöhetnek szóba. Nagyobb gyakorlatra igyekszem szert tenni az írás terén, a fotózásban és a bejegyzések szerkesztésében, hogy még élvezhetőbb írásokkal tudjak előrukkolni.

Az írás pedig egész egyszerűen arra jó nekem, hogy írhatok. 🙂 Miközben írok, kívülről látom magam és az életem. Az íráshoz elcsendesedek, lelassulok, ami valljuk  be ritkán adatik meg manapság. Gyakran leírok egy problémát, és észre sem veszem, csak a végén, hogy az írásomban ott a kész válasz is, a megoldás. Elmélyülök a lecsendesedett gondolataimban, hogy tisztán lássam azokat, majd leírom, és ezzel sokkal egyértelműbbé, átláthatóbbá teszem őket. Az írást a blogon kívül a mindennapjaimban is használom. Reggel leülök és 5-10 percet csak írok (mostanában szoptatás közben csinálom). Fogom az erre szánt füzetem és tollamat, beállítom az órát, és írok arról, ami jön, ahogyan jön. Bűn rondán vések ilyenkor és nagyon gyorsan, szóval el sem tudná olvasni senki. A lényege ennek az írásnak, hogy kiderül saját magam számára, hogy mi bánt, bosszant, hogy is, hol is vagyok éppen, és mire teleírok egy oldalt gyakran megoldások, válaszok és ötletek születnek. Észrevétlenül, az írás hozza magától. Hiszek benne, hogy minden válasz bennünk van, senki sem tudhat rólam többet, mint én magamról. Rendszerint ilyenkor születik egy blogbejegyzés ötlet is. Bár mind lenne időm megírni ide, bár biztosan sikerül annyit, amennyit kell, szóval ami nem kerül ide, lehet jobb is. Próbáljátok ki ezt az írásgyakorlatot, ha van kedvetek, mondjuk egy hétig, annyi idő alatt kiderül, hogy bejön-e a dolog és segít-e valamiben. Lehet ez a módszer vezet odáig, hogy rátalálj életed nagy kérdésére 🙂 Szóval, hogy mit jelent nekem az írás – visszakanyarodva – nagyon is sokat! Életvezetést, önismeretet, önkifejezést, belső hangot, megoldást, inspirációt, kreativitást, ötleteket és sorolhatnám. Ha pedig azt kérdezed, hogy tudnék-e ebből élni, csinálnám-e a megélhetésemért? Talán igen. Ja, hogy nem kérdezted? Én kérdeztem akkor magamtól, és jött a válasz. Ezt teszi az írás! 🙂

Köszönöm, köszönöm és köszönöm, hogy két éve, vagy csak két hónapja, de akár két napja is olvasol, visszajelzel! Segíts tovább formálni a blogot, maradj a harmadik szülinapig is, én pedig ígérem, hogy jókat írok! 🙂

Gabi

Kövess Facebookon vagy/és Instagramon is több vidámságért, képekért!