♥ Kezdem a hét legnagyobb Eseményével, a tegnapi versennyel. Sikerült. Odaértem, ruhám is lett, jól is éreztem magam, sokan el is jöttetek. Egy régóta dédelgetett álmom vált valóra! Gyakran láttam magam előtt az áhított képet, mégpedig, hogy egy rendezvényen beszélek a blogomról lila ruhában állva és megnevettetem a közönséget. Ez az álom szóról szóra, képről képre valóra vált tegnap délután a Womanity Fesztivál színpada előtt (igaz, ez az egy mégsem stimmelt, nem kellett színpadra állni, hanem előtte díszelegtünk). Akkor a színpad még várat magára?! 🙂 Külön bejegyzést szeretnék írni majd az eseményről, ezért túl sokat nem árulok el. Igaziból túl sokat nem is tudnék, mert a történet furfangja, hogy nem tudtam ott maradni az eredményhirdetésig, hanem megbíztam az egyik szervezőt, hogy ha nyernék valamit, akkor vegye át a nevemben és értesítsen e-mailben. Nem kaptam értesítést azóta, és választ sem az érdeklődő levelemre. Az egyik versenytársam szerencsére adott egy névjegykártyát, így őt faggatva annyit tudtam meg, hogy valamit nyertem, talán különdíjat, de ennél többet nem tud. Szóval az izgalom még mindig tart, de akármi is a nyeremény, azzal, hogy ott lehettem az olvasóimmal együtt egy majdnem színpadon és beszélhettem életem második legnagyobb fő művéről (ez első Kolosnyikov) egy igazi főnyeremény volt! Olyan de olyan nagyon boldog voltam, hogy a beszédem után szinte szökdeltem hazafelé az Erzsébet hídon, és észre sem vettem vagy jó tíz percen keresztül, hogy még mindig magam előtt tartva a Menyaszörp táblát vágtatok a tavaszi szélben vigyorogva! 🙂 ♥
♥ Kolosom már három hónapos! Nagy öröm ez a kor, mert sokat fejlődött mostanra a figyelme. Érdeklődőbb és kommunikatívabb lett. Megdögönyözhető egyeddé fejlődött, egyre többet lehet vele játszani. Esténként könnyen elalszik, éjjel négy órát szundít egy huzamban. Azt nem mondanám, hogy kevesebb energiát igényel, talán többet is, mert asszisztálni kell számára világ felfedezésében. Inkább sokkal érdekesebb a vele való időtöltés, szinte minden nap új és új produkciót mutat be nekünk. Persze minden héten tart egy vagy két nyiváKolos napot is (na olyankor még mindig készen állok főbe lőni magam), de a nap végére tuti kiengesztel mély szeretetnézéssel és búgó hanggal kombinálva, és ezt addig képes csinálni, míg potyognak a könnyeim a meghatódottságtól. A szó szoros értelmében le szoktam ilyenkor sírni a ruháját! Reggel meg le szoktam enni, miközben reggelizek, ahogyan Szabi mondja, ha kinyitná Kolos a száját, míg eszek, ő is jól lakna :-). Persze ez azt is jelenti, hogy sokszor csak úgy tudok enni, hogy a bébit tartogatom. ♥
♥ Kedden volt egy főbelővős nap, Kolos bömbölt egy csomót, és pár óra majdnem folyamatos bőgés után eljutok oda, hogy érzem, hogy minden nyikkanás egy idegszálamat kivégzi. Estére ráadásul Zong beteg lett és szoptatás közben végig néztem, ahogyan egészen pontosan hatszor leokádja a drapp színű szőnyeget. Mindezek után elnyüszítette, hogy le akar menni fosni is. Hurrá, vegyem el a babától a kaját, öltöztessem és rohanjunk le a kutyával, és ez persze égbekiáltó gyereksírással jár, vagy hagyjam a kutyát, hogy szenvedjen, netalántán nézzem végig a hat hányás mellé hogyan készül egy kutyapiszok is a szőnyegre??? Végül kénytelen voltam a négylábú gyerekem kizárni a teraszra, míg Szabi haza nem jött, ami tudtam, hogy nagyon rosszul esik neki. Sosem szoktam kizárni, és szegény még beteg is. Ezek a pillanatok, amikor egy csődtömegnek érzem magam. Megállapítom, hogy a kutya és gyerek egy hetedik emeleti panellakásban maga a pokol, az én képességeimet mindenképpen felülmúlja, és imádkozom, hogy ép ésszel túléljem a napot! Aztán a kutya-gyerek párosnak persze legalább ennyi vicces és megható pillanatai vannak (azok, melyeket a külvilág lát az egészből, és melyekért érdemes kitartani). Egyik nap gyógyszertárban jártam és nem akartam Zongot kizárni, mert azt sem szereti (sosem volt igazán kutyasora nálunk) amíg bemegyünk. Kitaláltam, hogy a babakocsi csomagtartójában tökéletesen el tudom bújtatni. Belépve szélesen mosolyogtam is, hogy szemmagasságban lefoglaljam a gyógyszerészt. Nos, nem vált be a trükk, mert egyből azzal fogadott, hogy de cuki a kiskutya a csomagtartóban 🙂 Tényleg? – kérdeztem meglepve – a kutya is itt van? Akkor nem sikerült jól eldugnom! Ezt olyan viccesnek találták, hogy szerencsére maradhatott 🙂 A keddi nehéz nap utáni reggel pedig miután Szabi elment dolgozni, egy kis ajándékdobozt találtam a konyhaasztalon, benne egy pár fülbevalóval és egy cetlivel: – Legyen egy szebb napod édesem! Jó ég, milyen drága férjem van!! Érte meg kell tanulnom a nehéz napokat is jól kezelni és kevesebbet panaszkodni! ♥
♥ Ismét jöttek látogatók, Kolos pedig sok szép ajándékot kapott! Egy barátnőm saját maga készített egy pelustortát. Imádom a saját készítésű és egyedi ajándékokat! Ráadásul tőle kaptam a lila ruhát is, amiben kiálltam a döntőn. Igazi ruhapróba folyt itt pénteken este 🙂 ♥
♥ Újra eszek husit, csak igyekszem kevesebbet fogyasztani, ugyanis a hús nélküli élet nekem maximálisan bejött. Talán azért, mert sokkal több zöldséget ettem a hús helyett. Több volt az energiám és szebb lett a bőröm. Még Szabinak is feltűnt! Az ok, amiért még nem váltok a növényi alapú táplálkozásra, mert nagyon sok alapanyagot, amit hús helyett kell enni, a szoptatás miatt nem ehetek, és így nagyon nehéz jól étkezni. Tudom, hogy cseppet sem normális, hogy valaki húshagyó kedden kezd újra húst enni, de hogy lássátok most is böjtölök, csatlakoztam a volt Jóga a várandósságért oktatóm böjtölős csoportjába. Szerinte negyven nap elég ahhoz, hogy ne csak egy tápanyagot hagyj el, hanem valami mást is, amit nem szeretnél az újjászületésedhez magaddal vinni. Én a cukrot hagyom el és a lelkiismeret furdalást, ami az anyasággal beköltözött az életembe. Helyette magamat elfogadó, magabiztos anya leszek! Megtanulom magam anyaként is szeretni! Egy héten egyszer megengedek magamnak egy túrórudit, ezzel a cukor kivégezve. Csapatban, építő emberekkel sokkal könnyebb! ♥
Ti mit hagynátok el a tavaszi újjászületéshez? Fájdalmat vagy félelmet? Elégedetlenséget vagy kishitűséget? Az elengedéshez ajánlom ezt a nagyszerű könyvet, nekem sokat segített! Én mióta elhiszem, hogy minden lehetséges, azóta minden lehetséges! Jó kis mantra nem? Ha nem hiszed, próbáld ki, hogy minden nap egyszer elmondod. Nekem azonnal hat, jobb kedvem lesz tőle! 🙂
Szép hetet!
Gabi ♥
