Anyaszörp

Heti örömök #106

“Jó ez a nyár, mert elfogadom” című Heti örömök következnek:-) 

♦ Kolossal baba-mama jógán voltunk! Ez volt a másik alkalom, pár hónappal ezelőtt egy másik helyen is kipróbáltuk, ami nem tetszett nekünk, de ez a mostani nagyon, Kolosnak mindenképp. Hangosan nevetett a gyakorlatok alatt, mi felnőttek meg őt nevettük, így egészen kacagós jóga lett belőle. A nyáron sajnos nem lesz többször ezen a helyen, ezért most itt nem is ajánlom, de néha szabadtéren összejövünk majd az anyukákkal jógázni, így Kolos jóginak be kell érnie velem, még ha nem is vagyok olyan vicces számára, mint az ottani oktató. Egyébként a fiú nagyon harsány lett minden téren a mai nappal az élen. Be nem áll a szája, a babakocsi csak úgy zeng sokszor, amikor tolom az utcán. Gagyog, sikít, nevet és karattyol, ja és hápog, igen, egészen változatos már a repertoár. Állítólag én nagyon hamar és sokat beszéltem, hátha ebben rám ütött, külsőleg amúgy szinte tiszta apukája. ♦

♦Sokat mozgolódtam a héten, sikerült ismét háromszor is futnom, kettőt Kolossal, ma egyedül 11 kilométert. Kell ez az egyedüli is. Kikapcsol. Máshogy indul a hetem, újra kedvet, energiát és ötleteket nyerek a következő héthez. Sokan kérdezik, hogy hogyan vagyok képes ennyit futni kisbaba mellett, de én pont fordítva, azt nem értem, hogy hogyan képesek mások enélkül továbbcsinálni. A babakocsis futás közben szinte mindig ugyanazok az arcok jönnek velem szembe. A héten egyik reggel egy néni, aki mindig megrakott két szatyorral igyekszik haza a boltból utánam szólt: – Minden elismerésem a tiéd! Komolyan mondom, nagyon klassz csaj vagy!  Én is csodálkoztam, de majdnem elsírtam magam. Meg kellett álljak egy pillanatra nyelni egy nagyot. Még két hét van vissza a hasizom-regeneráló tornámból. Csak a győztesek sírhatnak! – jut eszembe, amit a LoveYourBelly tanfolyamon mondtak. Szóval én még nem sírok. Hogy két hét múlva fogok-e és győztesnek érzem majd magam, még nem tudom, de biztos, hogy beszámolok róla. Egyébként ott tartok, hogy jobban elkezdtem figyelni az étkezésre. Az utóbbi időben nem éreztem a fejlődést a tornától, és be kellett látnom, hogy a kaja részét nem tartom be eléggé, a has pedig nagyon nagy százalékban a konyhában készül. Tartottam egy csalónapot tegnap, mert ha vendégségben vagyok, az még mindig a gyengém, de egyébként finomakat és egészségeseket ettem a héten. Többek között az első nyári lecsót. ♦

♦ Ismét kimozdultunk Budapestről, a keresztfiaméknál jártunk grillezni Pécelen. Most már egész napot töltöttünk idegen helyen, és nagyon jól viselte a babánk, sőt, azt hiszem, hogy élvezte, egész nap jó volt a kedve és nagyokat aludt. Végre ismét minőségi időt töltöttünk együtt. ♦

♦Elindult az új blogom és megszületett az első bejegyzés is rajta! Ezzel a költözéssel egy NLC VIP csoportba is bekerültem, ahol más bloggerektől, illetve hozzáértőktől tudok tanulni a blogolásról, vannak különböző díjak, workshopok. Élvezem, hogy egy csapathoz tartozom, hogy ötletet, segítséget kapok az íráshoz, és van benne némi kihívás is. Milyen klassz lenne egyszer a Nap vagy a Hónap bloggere díjat megnyerni! Egyszóval inspirál ez az újdonság, és máris nagyon sok új ötletem lett a bloggal kapcsolatban. ♦

♦ Nem tudom, hogy ti szoktatok-e magatoknak témákat választani. Én igen, és ezt úgy értem, hogy a héten például az elfogadás a témám. Észrevettem magamon, hogy anyaként nagyon kritikus tudok lenni más anyákkal. Lehet, hogy nem teszem szóvá, de magamban kritizálok, és nem szeretek ilyen gondolatokkal élni. Ezért is alakult ez így, mert gyereket nevelni, etetni, gondozni, hordozni ezerféleképpen lehet, tényleg nincsen két egyforma anya és szülő. Ez egy tökéletes időszak, hogy gyakoroljam elfogadni mások véleményét, szokásait, hibáit, és felvállaljam a sajátjaim. Addig szoktam egy témánál maradni, ami nem jutok dűlőre, megoldásra, vagy amíg jól esik megfigyelni, foglalkozni vele. ♦

♦ Alvásügyileg nincsen könnyű hetem ismét. Kolos ébreszt még mindig többször is éjjel. Mostanában hajnali ötkor felkel sírva, és csak úgy nyugszik meg, és jó esetben alszik vissza, ha állok és ringatom a karomban. Egészen álmos vagyok ilyenkor, de bizony ebben az állapotban is van öröm. Még soha senkire nem volt ilyen varázslatos hatással a közelségem, legalább is nem ebből szempontból. Kolosnak én vagyok a biztonság, az erő, a nyugalom. Imádom, ahogyan a panaszos kis fejét a mellkasomra teszi, elhagyja magát és elszundít rajtam. Komolyan mondom, hogy ennél jobb érzés kevés van. Mindig nevet is ilyenkor álmában, talán azt érzi, hogy újra a méhemben van. Átjárja ezeken a hajnalokon minden porcikámat az iránta érzett szeretetem. Kellenek ezek a hajnalok is, még ha nem is alszom eleget.

Nem rég futottam, vettem egy nagy testradíros zuhanyt, és most huppanok majd be az ágyba, mint aki jól végezte dolgát. A hosszú futástól, mindenem elnehezül majd, én meg összenövök az ágyammal. Ez is egy embernek való jó érzés!  Ha szerencsém van, akkor éjjel egy vagy kettőig alhatok. Megyek is, szomjazom ezt az állapotot! 🙂

Legyen szép hetetek! Huppanjatok bele valami kényeztetőbe ti is! 

Gabi 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!