Forró nyári Heti örömök két hét örömeivel…
♣ A múlt héten nem voltam, ugyanis elutaztunk megpihenni vidékre. Távol Budapesttől, zajtól, kosztól, igazi pihentető kis mininyaralás volt. Rég nem látott rokonokkal találkoztunk, sétáltunk, fürdőztünk, én futottam. Csodás napok voltak, nagyon kellett, teljesen feltöltődtem. Az az igazság, hogy egy jó ideje visszahúz a szívem a szülővárosomba (Pécs), és többször téma köztünk, hogy esetleg haza költözünk. A jövő évben úgyis új otthont tervezünk vásárolni, és valahogy én egyre inkább vágyódom haza, csendesebb, nyugodtabb helyre. Ahogyan idősödöm, úgy lesz fontosabb számomra a család, és értékelem jobban a rokonokkal töltött időt. Egyébként pedig nem sok esély van rá, hogy mozdulunk Pestről, sajnos a megélhetési lehetőségek inkább a fővárosban vannak. Azért én itt melengetem magamban ezt az álmot, és bármi történhet még, talán egy nap valami miatt mégis Baranyában kötünk ki. Ez a kiruccanás mindenesetre csuda jó élmény volt, azt hiszem Kolos szeret utazni, nevetgél és bürrög az autóban, imádni való. Mint kiderült a vizet sem veti meg, nagyon tetszett neki a pancsolás.
♣ Elkezdtem neki háromszor adni rendes ételt egy nap. Ez az időszak újabb kihívások elé állít. Igyekszem magam elkészíteni az ennivalóját, és ezzel igencsak hozzám nőtt a botmixer, nem könnyű beilleszteni a napi kutyulást a az időnkbe. Ráadásul evésre itthon kell lenni, vagy vinni kell magunkkal az ennivalót. Egyébként az égvilágon mindent megeszik, szóval sikerélményem az van, öröm neki finomakat készíteni, csak egy új napirendet előre gondolást követel tőlem ez a korszak. Egy kicsit kezdtek a tennivalók elárasztani, úgy éreztem a héten, hogy bármennyire próbálok mindenhol ott lenni, figyelni, nem megy. Megjelent egy visszatérő álmom is. Vezetek, és nem fog az autón a fék. Könnyű megfejteni. Az életemben is nyomom a féket, de valahogy mégsem sikerül megállni. Örök ingerkeresőként gyakran álmodom és élem meg ezt. Átgondoltam a dolgokat és bár anyaként a rugalmasság az egyik legfőbb mankó, mégis új szabályokat hoztam, amivel könnyebbé teszem a hétköznapokat. Annyi lovat ülök meg, hogy kell köztük rendszert tenni. Rájöttem, hogy nekünk nagyon fontos a napirend. Ha szeretném, hogy minden beleférjen az időmbe és közben tudjak fékezni is, ha azt kell, akkor kicsit át kell szerveznem az életet. Prioritási sorrendet állítottam fel és napirendet készítettem. Tesztelés alatt az új trükkök, hamarosan írok róluk többet. 🙂
♣ Éppen tegnap volt 7 hónapos a mi Kolosunk, el se hiszem, hogy ennyi idő eltelt! Elénekeltük neki az Szabival a Boldog szülihónapot számot 🙂
♣ Kolos szülihónapjának napja sok meglepetést tartogatott még. Gyerekjógára két “kislány” jelentkezett be. A korukat nem tudtam, de mivel kisiskolás jógáról van szó, úgy készültem, hogy nagyjából tízéves korosztálynak megfelelő órát fogok tartani. Két tizenöt éves lány jelent meg, illetve egy anyuka, aki szintén jógázni akart. Jesszus! Én ilyen nagyokat nem oktathatok, ez már nem gyerekjóga. Valahogy még is azt mondatta velem egy hang, hogy senkit nem szabad innen elengedni jóga nélkül. Elmondtam nekik, hogy én nem vagyok felnőtt jógaoktató, nem is úgy készültem, de ha már itt vannak és van kedvük, jógázzunk egyet együtt. Igaziból megmutattam a kedvenc jógagyakorlásom, illetve megpróbáltam megérezni, hogy mire van szükségük. A végén még egy koshival (hangszer) kísért relaxációt is improvizáltam. Nagyon hálásak voltak. Elmondásuk szerint éppen erre volt szükségük, busás borravalót hagytak és közölték, hogy szeretnének járni hozzám jógára 🙂 Csak a hazafelé tartó buszon esett le, hogy mire vetemedtem. Nem tudom, hogy honnan volt merszem, hogy improvizáljak egy jógaórát, de tény, hogy nekem sem úgy tűnt, hogy először csinálom. 🙂 A felismerés, hogy mennyire élveztem egyenesen lebénított. Komolyan elgondolkozom, hogy foglalkozzam felnőtt jógaoktatással is. No nem most, de talán a közeljövőben. Aztán hazaérve egy újabb meglepetés várt Szabitól: Egy aktivitásmérő karórát kaptam ajándékba! Nagyon szép kis sportos óra, ami egy csomó dolgot mér, pulzust, lépést számlál, futás közben sok adatot rögzít. Mindez lila szíjjal 🙂
♣ Négyszer is futottam a héten. Beneveztem a Szufla 15 km futóversenyre, bő egy hónap múlva lesz. Többször rövidebbeket és gyorsabbakat is futok, emelkedőn, futás után saját testsúlyos gyakorlatokat végzek, és heti egyszer egy hosszabbat is vágtatok. Ma volt egy laza 12 kilométerem. Jó, ez nagyképűen hangzik, de tényleg nagyon könnyedén ment. Persze máskor meghalok öt kilométer után is, szóval mindig változik. Csodás volt az idő, roppant friss a levegő, gyönyörű a naplemente, minden adott volt. Ezek a vasárnapi futások összeraknak engem. Ha hét közben darabjaimra esnék, ilyenkor újra egységben leszek. A mai futáson kibékítettem a két énem. Mióta anya vagyok, úgy érzem, hogy van az anya énem, ami egy világ, a közepén ott állok én, tartom, óvom, szeretem Kolost. A másik énem pedig fut, jógázik, kibontakozik, fejlődik. A kettő jó fél éve hadakozott egymással. Azt hittem, hogy nem férhetnek meg egymás mellett. Hogy a másodiknak meg kellene szűnnie az első javára. Ma biztosan megéreztem, hogy nem kell. Nem is tud és nem is akarom. Én mindkettő vagyok, és mindkettőt szeretem. Az egyik ökölbe szorított kezembe tettem az egyiket, a másikba a másikat, és összetettem őket. Egymást támogatják, egyik a másiktól lesz erősebb, egész. Jó ez így. Könnyedén száguldottam ettől a felismeréstől. Ugye a futás nem unalmas? Velem a kilométerek szelése közben történnek a legnagyobb kalandok.
Szép napokat kívánok én és én, meg az Irén, szóval mindkét énem 🙂
Gabi ♥
Ui.: A kép bal oldalán lent egy doboznyi egészséges, vegán és fitt kaja van! A csomag a POLCZ-tól érkezett. Az a megtisztelő lehetőség ért, hogy tesztelhetem a termékeiket, szóval csupa kényeztetésben van részem, nagyon finomakat eszek. Hamarosan írok róluk!