Babanapló – a hatodik hónap

Azt a bizonyos hat hónapos fejlődési ugrást, amiről sokan regélnek nem éltük meg vízválasztónak. Vagyis éreztük, de olyan öt és fél hónaposan következett be inkább. Így a hatodik hónapba csak szépen komótosan átkúsztunk. Persze hátrafelé és nem előre! 🙂 Hatodik havi babanapló következik:

Zong már nem sokáig van biztonságban 🙂

A kúszást megelőzte az egyre tovább tartó és feljebb tornázó kobrapóz. Tudjátok, amikor hason van és emeli magasra a kezei és a háta segítségével a mellkasát. Nagyon hosszú ideig kitartott ebben a testhelyzetben, így játszott, babrálta a tárgyakat. Szerintem ezzel gyúrt a kúszásra, ami először a vízszintes tengelyen körbe-körbe ment, majd hátrafelé. Szegénykém, ha letettem elé fél méterre egy játékot, akkor igyekezett elkapni, de mivel hátrafelé tolta magát csak távolodott tőle. Időnként be is dühödött, vagy csalódottan elfeküdt a padlón és sírt. Totál megértettem, én pont így viselkedek, ha az egér bekrepál és nem tudok vele klikkelni, ahová szeretnék. Ugyanekkor nagyon sokat és gyorsan mozgott. Lényegesen kevesebbet szeretett kézben lenni, mint korábban (mondtam, hogy leválik, jönnek a csajok és költözik mindjárt). Helyette élvezi, ha leteszem a földre, és mehet felfedezni. Az a vicc, hogy gurulással és hátramenetben is mindenhová el lehet jutni. Fel sem tűnt, hogy mennyi minden elmozdítható, lehúzható a lakásunkban, amíg Kolos meg nem mutatta. Hamarosan bababiztossá kell tennünk a nappalit. Egyedül nem merem hagyni már annyi időre sem míg beteszem a mosást vagy elugrok a mosdóba. 

A hónap elejétől a folyamatos gagyogás mellett elkezdett halandzsázni. Persze semmit sem értünk abból, amit mond, de mégis nagyon hasonlít a nyelv, amit használ a magyarra. A “szavak” és a “mondatok” elején felviszi a hangsúlyt, a végén le. Időnként a szemembe néz, és jelentőségteljes arccal közöl velem valamit ezen a magyarish nyelven. Van hozzá már mimika is, néha szigorúan, máskor mosolyogva magyaráz. Imádom amikor ezt csinálja, olyan kis értelmes húzás, többnyire megzabálom érte. Vajon mi fontos közlendője lehet? Annyira várom, hogy megértsem! Mire gondolhat? Mi járhat a fejecskéjében, amit a tudtunkra kell adnia? A nyelv mennyire fontos kifejezőeszköz nem? Nélküle a másik személyiségéről sem kapunk pontos képet. A gurgulászás is ebben a hónapban jelent meg először, de a bürrögés is gyakran volt terítéken. Jaj nekem-gondoltam- ha ezeket felfedezi, hogy kajálás közben a legnagyobb buli csinálni. Valahogy látom a kis sumáKolos szemein, hogy eljön az az idő is. 

Eddig ha rossz napja volt, vagy nem aludt, akkor szinte már unásig kérdezték vagy mi mondtuk, hogy biztos a foga. Ettől a hónaptól egyértelmű jelei voltak, ha a fogkinövés gyötörte. Kapott a szájához sokszor álmában is, nyöszörgött közben, vakarta a fülét, szemeit, összekarmolta magát. Először azt hittem, hogy ez valami allergia, de utána olvastam, és kiderítettem, hogy ilyenkor az ínye feszül, viszket, és nem tudja hol és hogyan megvakarni. Jól fel is borult minden, ami amúgy sem állt még szilárd lábakon. Megszűntek a nappali hosszabb alvások, sok kis rövid váltotta fel. Éjszakánként volt, hogy óránként is kelt, és ha ez nem elég, hajnalban csak állva ringatásra nyugodott meg és aludt vissza a mellkasomon. Én meg zugalvó lettem ezzel egyidőben. Tényleg szigorúan bevetettem az alszok, amikor a baba alszik szabályt, a gond csak az, hogy én máskor is álmos vagyok. Időnként igazi zombiként létezem a kevés alvástól, máskor meg azt kell mondjam, hogy hozzászoktam. Például most is alszik Kolos én meg blogolok 🙂 Erről jut eszembe, hogy továbbra is képes magától elaludni az ágyában délután és este is. Persze éjjel egykor szopizik, és onnantól kezdve reggelig együtt alszunk, ez sem változott. Ilyen fogfájós időkben esélyt sem látok arra, hogy most változtassunk. Biztosan az én gyengeségem is, de nincs az a pénz, hogy az éjszaka közepén álljak az ágynál és altassak fél órákat. Persze vannak más módszerek, amiket kipróbálhatnánk, de ehhez álomkóros és akaratgyenge vagyok, na és nem is motivál semmi a változtatásra, mert cserébe ott van mellettem fél éjjelen át egy szuszogó, húspogácsa arcú, rám csimpaszkodó kis gombóc. Mondhatja bárki, hogy ez káros, nem hiszem el! Nekünk csodálatos!

A másik kérdés, amit gyakran kapok, hogy hogyan alszik el az ágyában. 

Három verzió van:

1. Elalszik szopizás közben a mellemen, és már csak átteszem óvatosan az ágyába. Közel teszem hozzá az alvós nyusziját. 
2. Majdnem elalszik szopizás közben, az alvás és az ébrenlét között teszem az ágyába. Vagy elalszik egy percen belül vagy kap inni, cumit majd alvós nyuszit, és úgy alszik el. 
3. Egyáltalán nem aludt be szopizással, mondjuk ebéd után gyakrabban van így, mert már nem is mindig szopik. Ágyba teszem, kap inni, cumit, nyuszit és paskolom a fenekét vagy simizem a hátát, arcát, sss hangot hallatok. Addig csinálom, míg nem ér el a 2. pontban lévő majdnem alvó állapothoz. 

Ami a legnagyobb hír ebben a hónapban, hogy eszik a gyerekem. Mármint rendes kaját. Sok-sok fajtát, és eddig bármit kapott, mindenre nagyra tátotta a száját és örömmel belakmározott belőle. Nem tudok rosszat főzni, és fogalmam sincs, hogy hogyan viselkedik egy rosszul evő gyerek. Végre valami, amivel úgy tűnik, hogy nem szívunk! Küzdöttünk a tejjel, jött a hasfájás, székrekedés, a fogfájásról inkább ne is beszéljünk, most úgy tűnik, hogy a hozzátáplálással mázlink van. Mióta rendes kaját is eszik minden kakilós gond is megoldódott. Nem is vezetek be már mindent három napig, inkább csak egy napig adok kevesebbet az új ételekből, a második nap meg rendes adagot. Az ebéd és uzsonna tűnik kiváltósnak, persze előfordul, hogy kell a szopizás is utánuk, illetve két evés között. Amit ebben a hónapban ettünk újonnan: avokádó, banán, barack, narancs, karalábé, saláta, fehérrépa, cukkini, paradicsom, csirkehús, ananász, szilva, borsó passzírozva, 3 gabonapép, bio rizspehely, natúr pufi. Tízóraira gyümölcspépet eszik, ebédre főzeléket, uzsonnára ismét gyümölcsöt gabonával vagy rizspéppel. Egyik nap megevett egy tölcsért a fagyizóból. Nagyon féltem, hogy nem nyeli-e félre, időnként meg is kíséreltem elvenni tőle, amire nagyon mérges sírás volt a válasz. Majd szőröstűl-bőröstül felfalta. Tisztába vagyok vele, hogy nagy cukortilalom van divatban, és gondolhatjátok, hogy én igazán nem vagyok cukorpárti, de a zéróelveket nem szeretem. Ha néha megeszik egy tölcsért vagy kekszet, amiben van némi cukor, nem hinném, hogy különösebb baja lesz. Nem adok neki cukros löttyöket sem teát, és nem készítek semmi kaját cukorral, de a teljes tiltásnak nem vagyok híve. Ugyanezt teszem a sóval, egy csöpp tengeri só az ételeit ízletesebbé teszi, nem hinném, hogy káros lenne számára. 90%-ban én készítem az ételeit, de előfordul, hogy bébiétellel kínálom. Jól jönnek utazáskor vagy strandoláshoz, vagy amikor nincs időm főzicskélni. Például a paszírozott cukorborsót is megveszem készen. Egyszer passzíroztam, mert volt friss borsónk otthonról, de elég macerás művelet, kevés lesz belőle, illetve sok “maradék” lesz utána, ami kárba megy. 

Ebben a hónapban jött az a késztetésem, hogy bizonyos szituációkat megértessünk vele. Minden reggel kiállunk az ajtóba pápázni az apjának, vagy mielőtt enni kap, mondogatom, hogy jön a hami, megmutatom neki a tányérját, kanalát stb. Érdeklődtem a babajelek iránt is, miután meggyőződtem róla, hogy nem késlelteti a beszédtanulást, lehet, hogy ki is próbáljuk őket. Elvileg hamarosan meg is jelenik egy tanulmány a témában, és akkor szívesen írok majd róla részletesebben. 

Rágóka híján

A hónap NAGY -jai: Az első nagy utazás. Pár napra leutaztunk vidékre. Kolos három-három órát autózott nevetve, bürrögve, szunyálva. Azt kell mondjam, hogy kifejezetten szeret utazni. Aztán megtörtént egy újabb KIAKADÁSA, amiről az előző babanaplóban írtam. Most már tudjuk, hogy az a vigasztalhatatlan sírás, akkor van, ha este nem otthon alszik el. Ismét csak a gyógyszer segített lenyugtatni, én pedig ismét majdnem belebetegedtem ebbe a dologba. Aztán úgy döntöttem, hogy nem megfutamodunk és masírozunk haza, hanem itt az idő ezt a problémát leküzdeni. Második este amikor elkezdett sírni elmentem vele sétálni. Megálltunk az út szélén, amikor egy kicsit megnyugodott, és beszéltem vele, mint férfi a férfival (az apja nem volt ott, mit lehet tenni). Elmondtam neki, hogy jó helyen vagyunk, biztonságban, és én vele maradok minden percben. Itt én is és mindenki más nagyon szomorú, ha őt sírni látja, mindannyian szeretnénk, hogy ne féljen, és ígérem, hogy nincs is mitől. Sosem vinném olyan helyre, ahol félnie kellene. Próbáltam a szavakon kívül átjuttatni hozzá egy másik csatornán is a mondandóm. Nem tudom melyik az a csatorna, de ahol érzi, amit én. Szóval azon áttoltam az érzéseimet neki. Hogy ez segített vagy sem, de a sírás abbamaradt és a második este ágyacskában, idegen helyen is elszundított a kisfiam.

Liccs-loccs

A második NAGY: Fürdés medencében. Imádta. Sírt, ha ki kellett jönni. 🙂 Hangyányi remény, hogy örökli tőlem a víz szeretetét. Nagyon szeretnék majd később vele együtt úszni! 

A harmadik NAGY: Hónap eleje óta bekapja a NAGY lábujját! 🙂 Néha azt rágja, ha viszket a foga. Hamarosan ver a gyerek, ami a jógapózokat illeti. 

A hónap kedvenc játékai: a vizes palack minden méretben (állandó),  porszívó, hintázás plédben, hintázás valódi hintán az ölemben ülve, hintázás hason a nagy gumilabdán, óriási műanyag markoló babrálása, fürdés a teraszon, mondókáskönyv nézegetése (állandó). 

A legutóbbi védőnői mérésen, ami már a hetedik hónap elején volt, 8200 grammot nyomott, ami teljesen átlagos súlynak felel meg. A hatodik hónapot is fogak nélkül zártuk. A jövő hónapban  már tuti kibújik egy ugye? Talán előre is kúszunk majd vagy mászás lesz belőle? Izgatottan várjuk a következő hónap történéseit! 🙂

Ha tetszett ez a napló, és nem szeretnél lemaradni a többiről sem, akkor kövesd a blog Facebook oldalát, ha több fotót néznél meg Kolosról, akkor keress minket Instagramon. 

Ui.: A hónap végére rájött a bürrögésre kaja közben 🙂 Nem úsztuk meg! Szerencsére minden csoda három napig tart babafalván is, mert nagyjából három nap után úgy döntött, hogy nem móka továbbá kajával permetezni magát és az anyja arcát. 

Brrrrr!