Az anyaság úgy tűnik életem legnagyobb kihívásává növi ki magát. Eltelt hét hónap, mióta anyuka lettem, és már most annyi mindent tanultam belőle. Az biztos, hogy tudok spontánabb lenni, a jelennek élni és elengedni a dolgokat. Ami belefér, az belefér, a többi nem számít – ez lett a jelszavam a régi reggeli To do listák helyett. Aztán azt vettem észre, hogy legtöbbször a mosás, a főzés, a takarítás fért bele, és valahogy nem voltam boldog tőle. Pár hete elterveztem, hogy tudatosabban fogom alakítani a mindennapjaimat, mivel elég sok dologgal szeretek foglalkozni, és nem szeretnék folyton csalódott lenni és elégedetlen, ha egyik-másikra nem jut időm. Gyerekeknél létezik egy úgynevezett figyelemprioritási (attention priority issue) probléma, ami azt jelenti, hogy képtelenek saját maguk számára kiválasztani a legfontosabb dolgot, és arra figyelni (szerintem nem születnek ezzel a problémával, hanem az ingerekkel teli élet hozza magával). Az én életemben most ingerdömping sincsen, csak baromira megváltozott a gyerek érkezésével, a figyelmem új dolgokra irányul, jobban megoszlik, ezért nekem is új rendszer kell. Mindenre nem juthat idő, ezt elfogadom, de legalább arra jusson mindenképpen, ami számomra, számunkra a legfontosabb. Ehhez először is arra volt szükség, hogy felülvizsgáljam, hogy pontosan melyek is ezek a tevékenységek. Egy mondattal leírva a legfontosabb az, ami boldoggá és kiegyensúlyozottá tesz és nem káros senki másnak sem, mástól sem vesz el. A lombikozások alatt az anyagi lehetőségeink erősen megcsappantak, ekkor kiiktattam a felesleges tárgybeszerzést az életemből. Most az időm kevés, ezért itt az idő azt is megrendszerezni. Rájöttem, hogy az időm legnagyobb részében a háztartással foglalkozom, miközben a prioritási listán csak az ötödik! helyen szerepel. Mielőtt felállítottam a prioritási listám egy kis áttekintéssel kivégeztem azokat a tevékenységeket, melyek rabolták az időmet. Nézzük melyek is ezek!
Már régen nem nézem az ismerőseim képeit. Akire kíváncsi vagyok, annak időnként rámegyek az oldalára és megtekintem mi van vele. Nem küldök minden nap szülinapi és névnapi üzeneteket olyanoknak, akikkel ezer éve nem beszéltem. A családomat és a közeli barátaimat ellenben enélkül is felköszöntöm. Én sem tüntetem fel a szülinapom Facebookon, mert arra sem vesztegetek időt, hogy egész nap Köszönömök-et és Bearanyoztátok a napomat-okat írogassak. Sokkal nagyobb öröm, hogy akinek fontos vagyok, az Facebook nélkül is emlékszik rám, mint az hogy százan rám írnak, mert jelzett nekik reggel a rendszer. A másik a csetelés. Minimalizáltam a csetes megbeszéléseimet. Egyrészt nehezen tudtam mellette Kolosra figyelni, (nem akarok a telefonját bogarászó anya lenni a játszótéren), másrészt nagyon sok időmet elvették. Akikkel csak így tudok kapcsolatba maradni, nekik is igyekszem csak heti egyszer írni, de a legjobb ha telefonon vagy személyesen beszélünk. Tudom, erősen haladok az önkéntes minimalizmus életmód felé.
Bizony nem is kevésszer, és nem csak programokra, hanem emberekre is. Nem veszek részt olyan dolgokban, melyekhez nincs kedvem, vagy nem töltenek fel. Nem beszélgetek olyanokkal, akikkel nincs igazán miről. Az üres beszélgetések totál lefárasztanak és elveszik a figyelmem. Mióta megvan Kolos az esetek többségében sikerül nemet mondanom olyan programokra is, melyek számára nem megfelelőek.
Nem vasalok (kivéve ingek), két napra főzök, a menüt is előre tervezem, heti egyszer vagy kétszer veszek vagy rendelek készen kaját (bébiételt is), és szintén heti egyszer vagy maximum kétszer megyek vásárolni. Megelégszem az elég tisztasággal a patyolat tisztaság helyett. Igyekszünk vigyázni a rendre, a hogyanról egyszer régen írtam ebben a cikkben. Nem próbálok meg heti nagytakarítást végezni, inkább minden héten igyekszem egy szegletét a lakásnak alaposabban megpucolni. Menütervezéshez itt találtok jó ötletet.
Jelenleg tesztelés alatt, eddig nagyon jól működik, nekem és Kolosnak is jót tesz, már készen van a bejegyzésvázlat hozzá, hamarosan mesélek róla többet. A gyereknevelésben mostanság nem divat a napirend egy éves kor alatt. Ezt illetően mégis megmaradok konzervatívnak. Nekünk van napirendünk!
Miután így megnyirbáltam a teendőket, sokkal felszabadultabb lettem én is és az időm is.
Ezután jöhettek a prioritások. Nagyjából két napig igénytelennek éreztem magam, amikor rájöttem, hogy a háztartás az ötödik helyen kullog a prioritási listámon. Vagyis négy másik dolog boldogabbá tesz, mint a makulátlan tisztaság, az élére vasalt nadrág vagy a kétfogásos kaja. Aztán megvallottam Szabinak is ezt a szurkos Kata dolgot, és végül ő könnyített a piszkos lelkemen. Egy mondata elég volt, hogy megengedjem magamnak, amit érzek: – Ha választani kell, akkor inkább poros lakás vagy rendelt kaja, mint egy boldogtalan feleség.
Szükségem van minőségi időre a kisfiammal és a férjemmel. Mindennél jobban, ezért ez került az első helyre. Közösen és külön-külön is. Kolossal viszonylag könnyű megoldani, bár vannak napok, amikor nem sikerül teljes figyelmemmel vele lenni, de azt hiszem ez normális. Itt egy egészen jó cikk, amely segíthet abban, hogy jobban hogy jelen tudjunk lenni a gyerek életében. Szabival tudatosan törekszem rá, hogy legalább egy héten egy este közösen csináljunk valamit. Akár egy dinnyeevés a teraszon, fényképek nézegetése, filmnézés, beszélgetés vagy egy könyv megbeszélése. Hétvégén alakuljon úgy, hogy legyen családi közös program, ami lehet otthoni is. Zong is itt van, rá is maradjon annyi időm, hogy megsimogassam, egy rövidet játsszak vele minden nap.
Ez a rész addig szerepel ennyire elöl, amíg nincsen elég belőle 🙂 Vagyis a pihenés mindig is fontos lesz, de most (hogy Kolos nem alussza át az éjszakát) tényleg oda kell rá figyelnem. Alvás nélkül mindenben lelassulok és romlik a hatékonyságom, fáradtan sok időt elszenvedek, elvesztegetek.
Nálam ez a futás és a jóga. Heti öt alkalommal igyekszem beiktatni egyiket vagy másikat ha fél órára is. Látszóval időigényes dolog a sport, de nagyon sok energiát nyerek belőle, és mióta van okosórám, és mérem a mély alvásaim hosszúságát, tudom, hogy azokon a napokon amikor mozogtam, sokkal mélyebben alszom még ha nem is lesz meg a nyolc órám.
Írnom és olvasnom kell. A blogolás az önfejlesztő eszközöm. Most, hogy a napom nagy részében elég szűk szókinccsel élek, jobban kell, mint valaha.
Szeretem a tisztaságot. A kupit kicsit jobban elviselem, de a piszkot nehezen. Igyekszem a megelőzésre koncentrálni, inkább vigyázok a rendre és a tisztaságra. Apró időket iktatok be, hogy egy-egy szegletét megtisztítsam a lakásnak, így nem kell hosszú órákat suvickolással töltenem.
Néha ki kell szabadulnom a négy fal közül, ki kell próbálnom új dolgokban magam, találkoznom kell összetett mondatokban beszélő emberekkel. Az a jó, hogy ez összeköthető a sportolással. Igaziból többnyire úgy választok barátokat, akikkel valamelyik másik tevékenységet együtt tudom űzni.
Ez az én prioritási listám. Hogy mindezen pontok megvalósításához mi minden szükségeltetik? Merni kell választani, le kell tenni a tökéletesség igényről, és el kell hinni, hogy mindenkinek így lesz jobb.
Nektek van listátok? Mi áll az első helyen? Van napirendetek?
Köszönöm az olvasást! 🙂
