Babanapló- a hetedik hónap

Az ötödik hónap után a hetedik hónap ismét egy óriási fejlődési ugrást hozott Kolos életébe. Őszintén szólva ámulattal nézem, ahogyan gyakorol egy-egy mozdulatot, a türelmét, a kitartását, ezt az elemi tanulni akarást, ami a pici fiamban van. Napról napra adja jelét, hogy ő bizony babából kisfiúvá fog válni hamarosan. Csak tudnám, hogy a boldogság mellé miért vagyok szomorú is ettől. Hetedik havi napló Babanapló…

Autózás a nagyszülőknél

Végre ismét változás állt be a mozgásában. Néha olyan nehezen hihető számomra, hogy a folyton hasán fekvő gyerekem majd tud ülni, mászni meg járni. Aztán a hónap elején négykézlábra térdelt, jelezvén, hogy márpedig annak is eljön az ideje. Így négykézláb elkezdett hintázni. Valaki kutyázásnak hívja ezt a mozgást, Szabi valami egész másnak, de azt inkább nem írom le. 🙂 Szóval ezt az előre hátra ringatózást négykézláb egyre gyorsabban kezdte el csinálni, a hónap közepére iszonyat gyorsan. Ilyen módon kelt, ezzel feküdt, sőt néha felkelt éjjel is csinálni egy kicsit. Nem voltam boldog tőle, mert elég gyakran éjszakáztam ismét, de szerencsére, ha visszafordítottam, adtam neki inni, mindig visszaaludt. Az éjszakai felkelés mégis gyakori maradt, mert most már szeret éjjel megfordulni, mint mi felnőttek, viszont álmában van, hogy elakad a folyamatban, ezért nyöszörög, és nekem kell az ágyához vonulni, és addig forgatni, míg neki kényelmes lesz. Ráadásul ha új mozdulatot tanul, az mindig korán ébreszti is, így nem egyszer keltem hajnali ötkor-hatkor arra, hogy egy mini hintakutya liheg az arcomba nagy örömmel. Szerintetek lehet ezért haragudni? 🙂 Olyan cuki!

A mozgásfejlődés mellett látványos volt a hónapban a szociális érés is. Egyszerűen úgy tudnám leírni, hogy jobban megfigyelt mindent és mindenkit. Ha meghallott egy zörejt vagy hangot (például szirénát), vagy egy új arcot látott, akkor mindig rám nézett , mintha azt kérdezné: – Anya ez meg mi volt? Ilyenkor nínóztam, ha mentő volt, ugattam, ha kutya, mosolyogva bemutattam, ha ember. Igyekeztem a viselkedésemmel bátorítani ebben a felfedezésben. Egyébként is nagyon szeretett engem meg az apját vizsgálni. Túrni a szánkba, az orrunkban, a fülünkbe, huzigálni a ruhámat stb. Leolvasta az érzelmeket az arcomról, nevetett ha fintorogtam, csodálkozott ha sírni látott és megnyugodott, ha bátorítóan mosolyogtam. Kezdeményezett játékot. A kukucsos játékot úgy játszottuk, hogy elfordult majd vissza, vagy ő húzta az arcára a ruhát, és leesett ki mellőle. Azt hiszem, hogy időnként bújik hozzám, hogy megszeretgessen, és talán puszit szeretne adni. Persze ez úgy néz ki, hogy húzza a pólóm, majd lefejel, és bekapja az arcom, orrom vagy az állam és rágcsálja. 

Még elfér egy pelusdobozban 🙂

Bár éjjel most is kelünk vagy háromszor, de a nappalok sokkal kiszámíthatóbbak lettek. Megpróbáltam egy napirendszerűséget bevezetni, és azt kell mondjam, hogy beválik. Én olyan ember vagyok, akinek szüksége van némi rendszerre, de úgy tűnik, hogy Kolost is kiegyensúlyozottá teszi. Elolvastam az Egyszerűbb gyermekkor című könyvet, és jó ötletekre akadtam benne. Szeptemberben írok a napirendünkről ígérem. Nem tudom, hogy ennek köszönhető- e, de igazi nagy sírások nem is fordultak elő, sőt még a fogzási tünetek is elhalványultak (lehet, korábban sem azok voltak?) Persze fog egy sem bújt ki. Nem bánom, ha szenvedés sincs tőle. A fogai mindenkinek kijönnek egyszer, szóval nem izgulok ezen, örülök, hogy nem is kínozza a dolog újfent. 

13-án, tehát majdnem hét és fél hónaposan elkezdett előre is kúszni, majd hernyózni. Ugyanekkor négykézláb is sokat volt, és egy-két mászó mozdulatot is megtett. Mintha a lába már készen állna a mászásra, de a kezei még nem rendeződtek hozzá, vagy nem elég erősek, ezért olykor-olykor orra esés volt a próbálkozás vége. Ami meglepett, és nem is hallottam róla korábban, hogy fekvőtámasz pozíciót is fel tudni venni. Komolyan mondom, az egy felnőttnek is nehéz, Kolos pedig másodpercekig képes benne maradni, sőt emeli a fenekét lefelé néző kutyába. Erre mondom, hogy túl sok Love YourBelly gyakorlatot látott tőlem, vagy éppen ezzel gyúr most karra, hogy aztán tudjon mászni. A harmadik lehetőség, hogy a kutyánkat utánozza. A hónap végére mindent, amit eddig végzett, azt begyorsította, mintha benyomtuk volna a “gyors lejátszás” gombot. Gyorsan kúszott, és még ütemesebben kutyázott. Mondanom sem kell, hogy mi pedig jókat nevettünk. Erről jut eszembe a kutya. Zongnak véget értek a nyugalmas nyugdíjas évek. Kolos egész nap kúszik felé, és előfordult már, hogy elkapta a farkát, lábát, fülét. Eddig szegény kutyus jól viseli, egyszer láttam, hogy kínjában odaharapott, de azt is olyan óvatosan tette, inkább megérintette a fogával, hogy Kolos meg sem érezte, fel se tűnt neki. Sosem hagyom őket kettesben, és igyekszem minden összetűzésnek elejét venni, de Kolosnak is meg kell tanulni, hogy nem tehet meg mindent Zonggal, a kutyának pedig találnia kell rejtekhelyeket, menekülési útvonalakat. Zong egyébként megkapta tőlünk a legjobb kutyanővér díjat, mert mostanra megtanulta, ha Kolos alszik, akkor nem ugathat, akármi történik. Nem, még a teraszra szálló madarakat sem, és a lent ugató többi kutyát sem. Ilyenkor halk morgással jelez nekem, de nem üvöltözik. A babakocsi mellett is katonásan sétál, figyeli, hogy merre kanyarodok, nem jön elém, nem ellenkezik. Megtanulta, ha babakocsi is van, akkor alkalmazkodnia kell teljes mértékben. Kutyául azt hiszem, ez annyit jelent, hogy mindenki megtalálta a helyét a falkában.

Hamm, egy kis kábel

A nagymozgások mellett a kézmozgása is finomodott. Megtanult csípni! Jáj, ugye fáj? Hát ne kiabálj! Bizony örömmel csíp minket. A kicsi ujjak pedig, főleg a mutatók, előszeretettel piszkálják az apró dolgokat. Hihetetlen milyen apróságokat észre tud venni mindenütt. Kisebb csavarokat, földre leeső magot, szöszt, kutyakaját. Kipécéz, már kúszik is, és birizgálja. 

Kolosnak mindig vannak slágerdolgai, így hívjuk, ha kitalál valami újat, mert akkor napokig csak azt csinálja. Ilyen volt a hápogás, a sikítás, a börrögés,  21-én pedig kidugta a nyelvét, és nagyjából tíz napig vissza sem húzta. Öröm volt ismerősökkel találkozni 🙂 Egyébként meg cuki macika volt a pici nyelvecskével, legalább ezzel a testrészével is megismerkedtünk, eddig úgyse nagyon láttuk. 

A beszédfejlődésben továbbra is élen járunk. Sokat vokalizál, és folyamatosan gagyog, halandzsázik. – Babababa, bebebebe, tatatata, tetetete, dededede stb. Azt hiszem, hogy érti már a nevét, legalábbis hívtam már Piroskának, Lacikának, Katinak meg Zolinak is, de a Kolosnál felkapja a fejét jobban és a bajusza alatt mosolyogva figyel. 

Zong és Kolos

A hónap kedvenc tevékenysége: A FÜRDÉS!!! Nagybetűkkel írom, mert imádta. Fürdött medencében, kicsiben nagyban, teraszon, udvaron, strandon, nagy kádban, kis kádban. Ha vizet lát, ír sztepptáncosokat megszégyenítő módon elkezd járni a lába. Szabi erre mondja, ha tejszínt öntenénk a víz helyett a kádba, akkor habbá verné, és nem is áll messze az igazságtól. Semmi jelét nem láttam, hogy félne a víztől, pedig járt velem a strandon a nagy medencében, ahol elég hideg is volt a víz, illetve vízesés alá is álltunk, amit szintén nem bánt (azt hiszem még működött a búvárreflex nála). Nem tud önállóan felülni, de amúgy elég stabilan megül, de ugye nem igazán szabad ültetni, amíg nem ül egyedül. Nálunk egy kivétel van: fürdés közben ülhet a kádban. Nem hajlandó már másképpen megmaradni benne, ülve tud játszani, itt meg kánikula van, sokszor naponta háromszor is fürdik a teraszon, hogy könnyebb legyen átvészelni.

A hónap kedvenc játékai: porszívó, ventilátor, kábelek (de csak ami be van dugva és használható), légycsapó, cipődoboz tele játékokkal, lábosok, fakanál, Zong.  

Új ételek: Továbbra is nagyon szeret enni. Talán a sóska nem volt kedvence eddig, és a karfioltól fájt a pocakja, ezért ezeket zároljuk egy ideig. A többi ételt örömmel eszi. Ettünk ebben a hónapban újként májat, sertést, marhát, szilvát, karalábét, mángoldot, hétgabonás pépet, papírt :-), paradicsomot, dinnyét, kiflit, pufit, kölest. 

Kihagytam valamit? Egészen biztosan. Egyre nehezebb egy havi Koloskodást összeírni, annyi minden történik egy kisemberrel. Vajon mit hoz a következő hónap? Reméljük, hogy mászást és önálló felülést. Na jó, fogakat sem ártana végre! 

Köszönöm, hogy olvastál!