Ismét eseménydús hónapot tudhatunk magunk mögött. Nem csak azért, mert Kolos a nyolcadik hónap felét Cipruson töltötte, hanem mert a fejlődés hatalmas ebben a korban. Az apai nagyszülők két hetet töltöttek el vele, és megjegyezték, hogy aki haza indul Kolos, az egészen más, mint aki megérkezett hozzájuk. Egy nyolc hónapos gyermek életében két hét nagyon sok idő. Következik a nyolcadik havi babanapló. A főszereplő nem más, mint Kolosnyikov 🙂
Játék a reptéren
A hónap elején legnagyobb megdöbbenésemre azt vettem észre, hogy Kolos szinte utánozza, amit mondok. Ezek még nem az első szavak, inkább csak tényleg annyira igyekszik az én mondandómat, hanglejtésemet, a hangsúlyomat utánozni, hogy időnként sikerül neki szinte ugyanazt megformálni, amit én mondtam. Különösen az olyan szavaknál fordul elő, melyeket gyakran használok, vagy melyekkel kapcsolatban neki érdekeltsége van, vagyis többnyire a kutyával kapcsolatosak. Ilyenek voltak a gyere, Zong, nem, zsupsz, hamm. Ha azt nem is állíthatom, hogy értelmes szavakkal beszél még, de az egészen biztos, hogy elkezdett bizonyos kifejezéseket megérteni. Mint például: Apa, Zong, inni. A legnagyobb bizonyosság az értést illetően tizedikén reggel az első pápázás volt Szabinak az ajtóban. Bár talán ez sem beszédértés, hiszen vagy egy hónapja rendszeresen álltunk ki reggel az ajtóba, bőszen pápázva az apjával. Valószínűleg megtanulta, hogy ilyenkor a szülők valamiért örülnek, ha kalimpál a kis kezeivel, és ő szereti, ha mi örülünk.
Közben a mozgással sem tétlenkedett, mert elkezdett feltérdelni az ágyában, majd nagyon hamar fel is állni, így történt, hogy az ágyát ebben a hónapban lejjebb kellett tennünk. Persze egyből rájött arra is, hogy az ágyon függeszkedő tarolózsákból frankón ki tud rámolni. Azóta naponta kétszer pakolom vissza a tartalmát. Fogadjunk, hogy csukott szemmel is visszateszek mindent szépen a helyére! 🙂
Kolosnak minden hónapban van valamilyen vicces szokása, mint a sikítás, a hápogás, máskor a bürrögés. Ebben a hónapban a hümmögve beszélés lett a mutatvány. Csukott szájjal, hümmögve utánozza a kutyaugatást vagy amit mondok. Kedvenc játékunk lett ismét a felelgetés. Anno a sikítással játszottunk ilyet, most hümmögéssel beszélgetünk. Imádom a huncut mosolyát, amikor felfedezi valamiben a játékosságot, ahogyan veszi a lapot a viccelődésre.
Nem szoktunk vele tv-t nézni, aminek az egyik oka, hogy nincsen tv a lakásunkban, a másik, hogy nem tartjuk jó dolognak a túl sok képernyőbámulást. Azonban semmiben sem vagyok a zérótolerancia híve, néha egy-egy klippet megnézünk vele. Elkezdtek lenni kedvenc dalaink. Azok esélyes, hogy úgy alakulnak kedvencé, hogy nekem bejönnek, örülök, ha azok mennek (eleve én kattintok rá), aztán örömmel énekelem, esetleg eltáncolom, ennek örül Kolos, kellemes élmény társul hozzá, és neki is kedvenc száma lesz. Hiába, így nevelünk mi anyák 🙂 Hamarosan készítek egy dalos listát, ha érdekel valakit itt, szívesen megosztom, hogy miket hallgatunk. A legnagyobb favorit ez a szám lett ebben a hónapban, ha meghallja Kolos, mintha egy pause – gombot nyomnánk be, abbaszakad a sírás, levegő bent marad, minden mozdulat megáll. Szoktuk használni napi szinten, nem tagadom. 🙂
Nos, volt cumi, nincs cumi. Egy holdfényes estén Kolos úgy döntött, hogy ő már bizony nem cumizik többet. Egészen pontosan úgy történt, hogy kivette a szájából a cumit, nekem visszanyújtotta, és egyet vigyorgott. Gondoltam ez megint egy szerepcserés játék, ezért mosolyogva visszatettem, ő meg ismét ki, egészen addig, míg bedühödött, és nem nyitotta rá többet a száját. Másnap újra próbáltuk, de megismétlődött az előző napi jelenet. A cumival együtt búcsút mondhattunk az ágyban önálló elalvásnak is, és az éjszakai “csak adok neki cumit és alszik tovább” időszaknak is. Újra csak szopizva alszik el, majd alvó állapotban az ágyába teszem. A korai éjjeli felkeléseknél elég neki, ha vizet kap cumisüvegből, de az éjszaka második felében továbbra is csak akkor nyugodt, ha velem alszik. A délutáni alvásoknál sokszor ugyanez a helyzet. A felét itt, felét ott alussza át. Legalább rá vagyok utalva, hogy aludjak délután is egy keveset. Több hasonló babás dolga is jó hatással van rám. Például minden tízóraira gyümölcsözök vele, és megismertem pár új ennivalót, ami nekem is kedvencem lett. Például az édesburgonya-vörös lencse – vagy a borsópüré.
A mozgása szépen és folyamatosan fejlődött, de ismét elkezdte az egyik oldalra lógatni a fejét. Nem minden nap állt fent a probléma, de volt, hogy napokig nagyon furcsán csinálta. Eleinte azt hittem, hogy csak én képzelődöm, túlfigyelem igazi gyógypedes paramamiként, de mások is elkezdték észrevenni. Veszettül keresgéltem Dévény-terapeutát de sehol sem találtam szeptembernél korábban. Remélhetőleg semmi komoly gond nem lesz vele!
Ami meglepő, hogy egy nyolc hónapos gyereknek már elég erős akarata van, Kolosnak biztosan. Ebben a hónapban fordult elő, hogy ütközött először a véleményünk. Például a kutyakaját illetően. Szerintem nem szabad megenni, szerinte meg igen. Ha megpróbálom figyelmeztetni, heves káricálásba kezd. Felemeli a hangját és mérgesféle fejjel mondja nekem a magáét. Így volt ez aztán a mosószerrel, a kukával is és a kutyakínzással. Ha ez nem lett volna elég, a hónap végére ha mérges lett, ökölbe szorított mancsait felénk mutatva morgott. Ezt ráadásul a nagyapjának célozta először. Őszintén, egy kissé az arcunkra fagyott a mosoly. Egészen biztos, hogy ilyet senkitől sem látott még. Kezdjek félni attól, hogy pár év múlva elgyepál a gyerek?
Indulás Budapestről
Közben elérkezett a ciprusi nyaralásunk ideje. Kolos túl van élete első és második repülésén. Igazán jól viselte, van egy olyan érzésem, hogy felnőttként nem keveset fog utazni. A ciprusi két hét felért egy szociális- szenzomotoros fejlesztőtáborral, hogy egy kicsit had legyen szakmai is. Mindig minimum két ember csak vele foglalkozott, igazi élménydömping volt, sok új arcot látott, megszokott egy új otthont, új napirendet. Délelőttönként a parton szopizott és szundított. Imádtam szoptatni a tengerparti szélben, miközben hallgattuk a tenger nyugtató hullámcsapásait. Gondolom aludni is hasonlóan kellemes lehetett ilyen módon. Aztán a parton a homokot túrta, mi beleástuk, kiástuk, locsoltuk, temettük, mártogattuk, szórtuk. Hasonlóképpen játszottunk a vízzel, lubicKolost 🙂 megesett, hogy a hullámokon ringattam el énekelve, úgy aludt el. A háznál, ahol laktunk, macskák és egy kutya is volt. Velük nagyon nagy barátság alakult ki. A sokadik napon csodálkozásunkra a nevén nevezte a kutyát. Táli vagy Náni keverékét mondott rá (a kutya neve Charlie volt). Azt hiszem, hogy ez lett az első szava, ezt következetesen újra és újra hallottuk tőle, sőt itthon Zongot és az utcán a többi kutyát is így szólította napokig. Játszóházban is jártunk, boltban és erdőben, sokat autóztunk.
A nyaralás harmadik napján vettük észre, hogy kibújt két foga. A második héten pedig elkezdett mászni, majd rá egy napra kapaszkodva felállni. Két hét telt el, de egy egészen más gyereket hoztunk haza, mint akit kivittünk. Azt hiszem, hogy nagyon boldog volt odakint. Esténkét együtt fürödtünk, habbal játszottunk a nagy kádban, és apát hívtuk hangosan, hogy hozzon törölközőt, ha végeztünk. Lefekvés előtt hárman mondókáztunk és hallgattuk a kedvenc zenéjét (még mindig a Négyeshatos villamos), nevetgéltünk, játszottunk. Minden este egy hullafáradt kisfiú nyomta az ágyat, mélyen durmolt. Hosszan és jókat aludt. Igazán boldog pillanatokkal léptünk be a kilencedik hónap kapuján.
A kedvenc játékok ebben a hónapban …
… a fakockák voltak, melyeket az anyai nagymamájától kapott, és egy egészen különleges játékunk is lett ebben a hónapban: egy névre szóló textilkönyvünk, melyet a barátnőm varrt Kolosnak. Olyan szép és egyedi, hogy csak az egészen különleges alkalmakkor vesszük elő. Látogassátok meg a barátnőm oldalát itt, ahol rendelni is lehet tőle, sok szép más dolgot is készít. Majd elfelejtem, hogy tudunk hintázni! No nem ült még teljesen stabilan, de a babahintában már biztonsággal tudott hintázni. Bármeddig hajlandó hintázni. Végül pedig nem maradhat ki a homokozás, mint kedven játéktevékenység. Már itthon a játszótéren felfedezte ennek a varázsát, Cipruson pedig kiélte. Remélhetőleg, mert homokozásra mostanában nem lesz esélye. Szerencsére nem homokevő (csak kavics :-))
A hónap új ételei…
Túró, tejföl, natúr joghurt, vaj, házi gyümölcsjoghurt, cukkinilepény, babacsinta, májkrém, hal, spenót, quinoa, kenyér, rizstej, borjú, tojássárgája, kutyakaja, kavics 🙂 Nem adok neki egyelőre cukros ételeket, tejpépeket és kerüljük a feldolgozott termékeket, amennyire lehet. Nassolni kölesgolyót szokott (amíg azt nem tudta megfogni, addig natúr pufit), illetve kiflivéget rágcsálni. Cipruson elkezdett napi ötször enni. Mindenevő, nagyon jó étvágya van (kopp-kopp-kopp). Szívesen írok egyszer egy bejegyzést az étkezéséről és a kedvenc receptjeinkről. Persze csak ha hagyja a kis főnök. 🙂
Kolos a jó munkás ember 🙂
Összefoglalva a nyolcadik hónapot, az eddigi legjobb volt. Kolos egyre elragadóbb, ahogyan szociálisan érik. Hozzánk bújik, néha mintha tátott szájjal, nyálas puszit adna, pajkosan mosolyog, nagyokat nevet, játékot kezdeményez. Könnyebb anyának is lenni. Mostanra mindig tudom, hogy miért sír, mivel tudom megnevettetni. Nagyon sokat tudnék még mesélni róla, de már leírhatatlan kis csodaszemélyiséggé fejlődött. Egyik nap azt mondtam Szabinak, hogy a kisfiúnk mostanra olyan, mint amilyennek elképzeltem őt, amikor ábrándoztam arról, hogy gyerekünk lesz. Azt hiszem ez azért van, mert az első hónapok valahogy elképzelhetetlenek. Szép vagy sem, én most merem azt vallani, hogy nagyon élvezem az anyaságot. Nem könnyű persze, de nagyon szép. Hálás vagyok, hogy megélhetem, és hogy ennek a csodálatos kisfiúnak az anyukája lehetek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: