Heti örömök. Kolos beteg! 🙁 Kemény napok és éjszakák talán már mögöttünk.
♥ Kezdem egy jó beszólással Szabitól, ami éppen friss, jót nevettünk rajta. Szabi: – Hámlik a hátad tudtad? Ja nem, az ott csak Kolos rászáradt hányása! 🙂 És tényleg az utóbbi volt. Viccen kívül pedig Kolos náthás. Nagyon náthás. Korábban is volt már megfázva, de ez most nagyon kikészíti. Nem tud enni sem aludni. Eszméletlen mennyiségű váladékot szívunk ki az orrából most már harmadik napja. A nappalok az evésen kívül amúgy egészen jól telnek, de az éjszakák nagyon nehezek. A születése körül voltunk utoljára így kiütve mindannyian. A múlt éjjel a mellkasomon aludt hangosan horkolva. Legalább már nem sírt, mint előtte éjjel. Szinte mozdulatlanul kell feküdjek ilyenkor és mindenemet nyomja, ahogyan rám nehezedik a kicsi teste. Mégis ennél szebb érzés kevés van. Az jutott eszembe, hogy tavaly ilyenkor is hasonlóan nehéz volt már hanyatt feküdnöm, mert a nagy hasam nyomott. Annyira vártam akkor, hogy megérinthessem a bennem lakó emberkét. Most már odanyúlhatok, és megsimogathatom, megnyugtathatom, ha fáj neki valami. Minden perc ajándék vele – gyakran ezt ismételem magamban – a nehéz percek, éjjelek is azok, hiszen itt van már, beszippanthatom az illatát, simogathatom a puha arcát, és ez a lényeg. A másik csoda, ahogyan hatok rá. Senki és semmi sem olyan biztonságos számára, mint az anyukája mellkasa. ♥
♥ A betegséget leszámítva nagyon jó hetünk volt. Voltunk Anyatejes Világnapon a közelben és a szerdai mondókázáson. Mindkét hely gyerekközösség volt, itt kaphatta el Kolos a vírust (vagy én nem öltöztettem fel eléggé, de nemnemnemnem!!! nem fogom magam okolni, értelmetlen és butaság). Egy gyerek átesik egy csomó náthán, ez normális, edzi az immunrendszerét. Azért sem hibáztatom magam, mert viszem gyerekek közé. Talán mire bölcsis vagy ovis lesz, megedződik annyira, hogy nem lesz mindig beteg. Nagyon szereti a mondókázást. Mosolyog, mutatja az ismert mondókákat, és ezen a helyen akár messzebb is mehetek, nem sír, szeret ott lenni. Az anyukák pedig nagyon készségesek, sok jó tanácsot kapok tőlük.
♥ Továbbra is naponta jógázok egy Instagramos kihívás keretein belül. Nagyon hasznos és motiváló, majd írok a tapasztalataimról bővebben egy bejegyzésben. Hetek óta ma futottam ismét először egyedül. Nem akartam sokat futni, hogy ne erőltessem meg magam, de eltévedtem hazafelé, így végül meglett a tíz km. Olyan gyönyörű volt a rét, friss a levegő, én meg tele feszültséggel, gondolatokkal, hogy észre sem vettem ahogyan fogytak a kilométerek a talpam alatt.
♥ Megvan az első kis cipőnk! Egy kedves ismerőstől kaptuk. Éppen jókor, mert hűvös lett és Kolos pedig szeret pár lépést tenni, miközben fogjuk a kezét. A másik újítása, hogy a mutatóujjával mutogat mindenre, ami tetszik neki. Ez valami extracukkerennivaló!
♥ Itt az ősz menthetetlenül, és nekem azt hiszem, hogy a kedvenc évszakom. Szeretem a nyugalmát. A meleg pulcsikat, a teát, a színes faleveleket, a sütőtököt! A szeptember számomra a másik újév. Ilyenkor tervezek újra, tele vagyok ötletekkel, befelé figyeléssel és szeretem, ahogy a bolondos nyár után rendszeresebbé válnak a hétköznapok.
♥ Szabi elkezdte az egyetemet. Éppen ezeken a nehéz napokon ment három napig suliba. Szegény alig aludt, aztán meg reggeltől estig a padban ült. Azt hiszem, ez a hét volt a próbatétel, ha ezt kibírtuk, akkor a többi gyerekjáték lesz! Biztosan! 🙂
Kívánok kedves, melegedős, inspirációkkal teli hetet!
Gabi ♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: