Szülinapomra :-)

Ma van a 36. szülinapom. Emlékszem a harmincadik szülinapomon sírtam, mert úgy éreztem, hogy leesett az arcom, lett ráncom és némi narancsbőröm. A harmincegyediken szerelmes voltam, szóval nem érdekelt, a harminckettediken férjhez mentem, szóval az sem. A harmincharmadikon gyerekre vágytam. A harmincnegyediken megszülettem én újra (annyit változtatott rajtam a gyermekért való küzdelem), mire harmincöt lettem megérkezett a kisfiam is, bár még csak a pocakban lakott. Most pedig itt van velem. Nem írtam még magamnak bejegyzést a szülinapomra, de ma ezt hozta a Szabad írás gyakorlat ki belőlem. Szóval szülinapomra kívánom! 🙂

Kívánom, hogy harminchat évesen olyan nő legyek

• aki jól ismeri, elfogadja, olykor szereti is saját magát, 
• akinek pontos céljai vannak, azokban hisz és mindent megtesz értük,
• azzal foglalkozik, amivel igazán szeret,
• türelmes a gyermekével és igyekszik vele minden pillanatot igazán megélni, hiszen nem lesz neki több,
• azt fogadja el, ami jön, arra koncentrál, ami van,
• jó a kapcsolata a férjével,
• heti kétszer fut, nem eszik húst és jógázik bárhol, bármikor, amikor csak kedve szottyan, 🙂
• blogot vezet szívből és lélekből,
• a pozitív oldalát látja a dolgoknak,
• nem fél a változásoktól, képes azokhoz igazodni
• hisz saját magában

Legvégül pedig az a kép tárul elém – ha becsukom a szemem, szívemre teszem a kezem, és megkérdezem magamtól, hogy mi tenne igazán boldoggá – hogy ma este haza jön a férjem, a tortám cukormentes lesz, és a kezemben a kisfiammal annyiszor gyújtom meg, fújom el a gyertyát és énekelem el az Ég a gyertya ég című dalt, ahányszor csak a kis mutatóujjával a gyertyára mutat és a maga nyelvén kéri, hogy: – Anya még!