Szülinapomra :-)

Ma van a 36. szülinapom. Emlékszem a harmincadik szülinapomon sírtam, mert úgy éreztem, hogy leesett az arcom, lett ráncom és némi narancsbőröm. A harmincegyediken szerelmes voltam, szóval nem érdekelt, a harminckettediken férjhez mentem, szóval az sem. A harmincharmadikon gyerekre vágytam. A harmincnegyediken megszülettem én újra (annyit változtatott rajtam a gyermekért való küzdelem), mire harmincöt lettem megérkezett a kisfiam is, bár még csak a pocakban lakott. Most pedig itt van velem. Nem írtam még magamnak bejegyzést a szülinapomra, de ma ezt hozta a Szabad írás gyakorlat ki belőlem. Szóval szülinapomra kívánom! 🙂

Kívánom, hogy harminchat évesen olyan nő legyek

Legvégül pedig az a kép tárul elém – ha becsukom a szemem, szívemre teszem a kezem, és megkérdezem magamtól, hogy mi tenne igazán boldoggá – hogy ma este haza jön a férjem, a tortám cukormentes lesz, és a kezemben a kisfiammal annyiszor gyújtom meg, fújom el a gyertyát és énekelem el az Ég a gyertya ég című dalt, ahányszor csak a kis mutatóujjával a gyertyára mutat és a maga nyelvén kéri, hogy: – Anya még!

Tovább a blogra »