De jó a dió! Fütyül a rigó! Vidám dala száll, élni jaj de jó! Valami ilyesmi volt ez a hét! 🙂
♥ Kezdődött munkatársi találkozóval. Kolos is velem tartott, de így is nagyon jól esett a felnőtt beszélgetés, feltöltött, és jó ötleteket kaptam, például az új otthonkeresést illetően.
♥ Váratlanul ért, amikor egyik reggel a Kaáliból telefonáltak. Hirtelen azt gondoltam (reméltem? ), ami persze totál képtelenség lenne, hogy azt fogják mondani, hogy mégis maradt még egy embriónk, mehetünk érte. 🙂 Ehelyett kérdezték, hogy megszületett-e a babánk, mikor, egészséges-e stb. Gondolom, hogy a statisztika miatt kellett. Én pedig csak válaszoltam: – Igen! Itt van! Már tíz hónapos! Egészséges. Minden rendben. A végére pedig már patakokban folyt a könnyem. Ilyenkor újra és újra elérzékenyülök és elönti a szívem a hála, hogy itt van nekünk. Igazán szerencsés emberek vagyunk! ♥
♥ Elkezdtem karácsonyi dekorációt venni. Ezt úgy írom, mintha folytatnám. Igaziból nem szokásom túl sok díszt összevásárolni, nem is lenne hová tenni. Mondjuk inkább úgy, hogy megvettem a karácsonyi dekorációt, ami egy gömbös fényfüzér, illetve találtam karácsonyi mintás mézeskalács szaggatókat. Alig várom, hogy Kolossal mézeskalácsokat süssek és díszítsek! Valószínűleg egy évet várnom kell rá, de most is biztosan szívesen segédkezik az összetörésükben 🙂 Mióta itt van velünk a kis angyalkánk, azóta nagyon várom az ünnepeket, mintha minden ünnepen egy kicsit őt ünnepelnénk.
♥ Jógán is jártam. Kikapcsoló és lelkesítő óra volt. Annyira jó kis csapat vagyunk a jógatársakkal! Éppen azt számoltuk, hogy három éve már, hogy együtt tapossuk a matracot! Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi csodálatos ember vesz körbe. Fordított pózokat gyakoroltunk, amiből aztán nagy öröm és sok kép lett. A fordított testhelyzetek engem nagyon feldobnak, szabadság érzetem lesz tőlük. Vannak a jógában is időszakok, nekem jó ideje a mellkasnyitás van porondon. Azt kéri a testem, sok dolgom van vele, úgy érzem.
♥ Nehezen és sírósan indult a hétfőnk, de aztán nagyokat aludt Kolos délutánonként. Ráadásul nélkülem, egészen sok énidőt hagyva. Még egy filmet is megnéztem a héten! Ez már vagy az ötödik, mióta anya vagyok 🙂 Egyébként biztosan meg tudtam volna nézni többet is, ha annyira akartam volna, de mióta kevesebb az idő, választanom kell, és én inkább jógázom. Mostanában az emeleti folyosón esténként 🙂 Senki sem lát, senki sem tud róla, úgy érzem magam, mint egy kezein álló szellemlány. Azért megnézném a szomszédok arcát, ha egyszer véletlenül ki találnának ilyenkor jönni az ajtón. 🙂 A filmet (Teljesen idegenek), amit néztem ajánlom: elgondolkodtató, humoros és nagyon olasz. 🙂 Itt található, nézhető.
♥ Három napot töltöttünk hármasban, mint a mesében. 🙂 Itt jártak apukámék egyik nap. Elláttak minden finomsággal és Kolost játékokkal (már szivárognak az első szülinapos játékok). Mi is vendégeskedtünk a szomszédban az új szomszédoknál, ma pedig megköszöntöttük a kicsi keresztfiúnkat szülinapja alkalmából. Kolos egyre jobban érzi magát idegenek társaságában. Eleinte félős, majd szégyenlősen közelít az ismeretlenek felé. Mosolyog rájuk, és ha visszamosolyognak, akkor belefúrja a pofiját a ruhámba. Ez már olyan kisfiús dolog tőle. Hol a kisbabám?
Jó kis hét volt, nem csoda, hogy tótágast álltam oly sokszor!
Legyen szép hetetek! Ha esik, ha fúj, csak azért is! 🙂
Gabi ♥
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: